Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2010. május 9., vasárnap

TMG szoborpark – 1. szobor : CBA

Van egyfajta varázsa annak, hogy a gimnáziummal szemben, tőle 20 méterre található a dabasi cébéá. Hogy is befolyásolta ez mindennapjainkat tanítási időben? That’s what I say.

Napi betevő – ha lusták voltunk otthonról kaját keríteni, vagy elkunyiztuk egymástól azt a keveset is, akkor irány a magyar üzletlánc fotocellás dimenziókapuja. A szép új világban mindent megkaphattunk, mi szem-szájnak ingere volt, PÁPÁ (pofátlan ár plusz áfa) ellenében. Egy ideig tűrtük, hogy a csipszért, csokiért és energiaitalért elő kell vennünk a tárcánkat, és érzékien bele is kell túrnunk, de aztán meguntuk a kizsákmányolást. Valaki már a reggelin elkezdte a spórolást, így nem volt ritka, hogy az „ások” száraz kiflistül és zsömléstül zörgették a bolti nejlonzacsit a folyosókon. Morzsa jelezte útirányukat és azt, hogy jól laktak.
Végül is elterjedt egy hatékonyabb módszer, miszerint (magunkhoz) veszünk ezt-azt, de csak ezt vagy csak azt fizetjük ki. Alap, hogy a túró rudik szokásos útjukat a hűtőpulttól a zsebünkig a vonalkód-leolvasó nélkül tették meg. De volt, aki bekeményített: az örkényi farmerzseb ugyanis a Bounty-ra van méretezve, a rágók és öngyújtók pedig mindig örömmel beleesnek bármelyik zsebbe. Profizmusunknak másik fontos eleme a bugyisi büszkeség – van, akinek arisztokratikus megjelenése eloszlatja a gyanút, hogy esetleg mellkasa nem a büszkeségtől dagad, hanem energiaitaltól…

Ha már olcsó hús, legyen kövér: leplezetlen pofátlansággal pótoltuk a miattunk kieső bevételüket! Bandákban lopakodtunk a polcsorok közt, kagylóztunk, és sasoltuk a sólymokat. A CBA security általában a húspultból előbukkanó köténykés, kövérkés bácsit jelentette, én csak hentesnek hívom. Lehetőleg megvártuk, míg hallható közelségbe került hozzánk, majd (miután már rég kiválasztottuk aktuális szükségletünket) feltűnően diskurálni kezdtünk arról, mi fér melyikünk zsebébe, és hogy kosárral is ugyanúgy lehet lopni. Vagy épp bementünk hárman, bejártuk az egész üzletet, és együtt vettünk egy csomag rágót. A többit „kaptuk”. A sírfosztás aztán már megrendelésre is történt, kinek melyik csoki a kedvence, vagy milyen néven kéri a taurint.
Az energialöttyök feltérképezése külön élvezet volt, mindig más volt a legolcsóbb. X, XL, Spirit (kiejtve néha szprájt), Kerozin, Cobra, Kalasnyikov; hogy csak a legergyábbakat említsem. Persze nekünk kincsnek számítottak. Érdekes, hogy legtöbbször ki is fizettük, már ha kaptunk melléjük valami értékeset is. Ugyanez a chips esetében.
Előfordult, hogy rendeltetésszerűen használtuk a boltot, de elmondhatom, hogy függőségig fajult a 300 ft alatti lopások gyakorlása. Volt egy kirívó eset is: Vitelli bharat 900 forintos ajándék Mozart csokija igen szép gesztusnak számított egy chick névnapja alkalmából. Örök emlék marad!
Tanítási nap alatt akár többször is elhangzott a kérdés: megyünk CBA-ba? A fanatikusok, Kovi és Rajsch 12. év vége felé szinte többet jártak oda, mint órákra. Voltaképp harmadik otthonunknak számított a piros kánaán, ami valaha zöld Reál volt, de nem baj. Megérte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése