2010. július 31., szombat
Szubkontra világjegy: Ego sum Vergilius
Hadd seggítsek rajtad, mer ijen előfordul velünk a nemes tudományok kutatóival kik a mélyben úszunk mélyebben mint mások látnak. (szööörnyek nem vicc!) ilyenkor ha haladunk előre teljesen természetes ha néha 180 fokokat vetünk úszás közben aratva új gondolatokat; de a kölök a marad a fürdővíz mehet; tartasd csak meg a régit is, alkalmanként olvasgasd. Dante vagy a pokol kapujában, Vergilusra van szükséged ki végigvezet az infernon. Eeeeeeelfogadom a kihívást :D Alig várom, hogy Beatrice kezébe adjalak, és irány a Paradiso
2010. július 26., hétfő
új audiofájl-formátum: *.thc ???
Hangdrogok terjednek a cybertérben. Binaurális hangoktól az I-Doser jelenségig.
A címre kattintva az Index egyik cikkét olvashatod, amiből kiderül, hogy évek óta kísérleteznek az agyhullámok manipulációjával csupán hanghatások segítségével. Ebben szerintem nincs semmi különös, logikus, hogy állapotainkat módosíthatják mindenféle frekvenciák, gondoljunk csak arra, amikor kiráz a hideg bizonyos akkordoktól, énekhangoktól. A közérzetre is alapvető hatást gyakorolhat bármilyen zene.
Na de vegyi anyagok termelésére bírni a tekervényeinket zúgásokkal meg dörmögésekkel: elég ergyán hangzik. Habár, ha létezne mégis a drog-hang jelensége, annak valami eszeveszett módon tudna örülni az ember gyermeke, köztük anyám fia is!
Mindenesetre egyesek úgy gondolják, hogy van ilyen már most is, és ténylegesen terjesztik weboldalakon, gyakorlatilag kereskednek is vele. Mondjuk ahhoz, hogy valaki árulja, egyáltalán nem kell elhinnie, hogy működik, nyilván elég, ha van, aki elhiszi. Itten pl. lehet rendelni pár cédényit ezekből az agyhullámvasutakból.
Aztán titkosan, amolyan underground jelleggel is tűnögetnek elő az I-Doser hanganyagok, és terjednek a fiatalok közt, így nem meglepő, hogy közösségi és fájlmegosztó oldalakra is eljutottak. Mindjárt itt a Tyúbon megtalálható zúgások és azok "hatásairól" készített furcsa videók, amelyek alatt mulatságos kommentek fejezik ki a közönség megosztottságát. Káromkodás, remény, agymosottság, van minden, mint a teleshopnál.
A slusszpoén, hogy az igazi, "hagyományos" drogosok szerint faszául működik a cucc... :)
Nos, akkor itt van a binaurális hang működési elve, csak a miheztartás végett:
A címre kattintva az Index egyik cikkét olvashatod, amiből kiderül, hogy évek óta kísérleteznek az agyhullámok manipulációjával csupán hanghatások segítségével. Ebben szerintem nincs semmi különös, logikus, hogy állapotainkat módosíthatják mindenféle frekvenciák, gondoljunk csak arra, amikor kiráz a hideg bizonyos akkordoktól, énekhangoktól. A közérzetre is alapvető hatást gyakorolhat bármilyen zene.
Na de vegyi anyagok termelésére bírni a tekervényeinket zúgásokkal meg dörmögésekkel: elég ergyán hangzik. Habár, ha létezne mégis a drog-hang jelensége, annak valami eszeveszett módon tudna örülni az ember gyermeke, köztük anyám fia is!
Mindenesetre egyesek úgy gondolják, hogy van ilyen már most is, és ténylegesen terjesztik weboldalakon, gyakorlatilag kereskednek is vele. Mondjuk ahhoz, hogy valaki árulja, egyáltalán nem kell elhinnie, hogy működik, nyilván elég, ha van, aki elhiszi. Itten pl. lehet rendelni pár cédényit ezekből az agyhullámvasutakból.
Aztán titkosan, amolyan underground jelleggel is tűnögetnek elő az I-Doser hanganyagok, és terjednek a fiatalok közt, így nem meglepő, hogy közösségi és fájlmegosztó oldalakra is eljutottak. Mindjárt itt a Tyúbon megtalálható zúgások és azok "hatásairól" készített furcsa videók, amelyek alatt mulatságos kommentek fejezik ki a közönség megosztottságát. Káromkodás, remény, agymosottság, van minden, mint a teleshopnál.
A slusszpoén, hogy az igazi, "hagyományos" drogosok szerint faszául működik a cucc... :)
Sokan vannak, akik hagyományos drogok mellé, kiegészítőként használják az Idosert, az egyik bolt szerint a vásárlóik rettentően elégedettek az ilyesfajta mixelés eredményeivel.Hallgattam én is, amit találtam, és a Hand of Godra például egész finoman álomba pottyannék egy fárasztóbb nap után. De utazáson nem vettem részt, és a két slukk zöld utáni pár másodperces érzést sem közelítette meg... Szerintem hagyjuk, egy ornitológus is jobb eredményre számíthat a csicsergésektől.
Nos, akkor itt van a binaurális hang működési elve, csak a miheztartás végett:
Az elmélet szerint ha a két fülönkben egyszerre hallunk két, frekvenciájukban nem nagyon eltérő hangot, akkor az agyunk hallásközpontja a két hanghullámból létrehoz egy harmadikat, ami a két frekvencia különbségén szól. Ez a fantomhang jellemzően a hallhatósági küszöb, vagyis 20 hertz alatti – ha ennél sokkal nagyobb a különbség, az két külön hangként érzékeljük, és nem lép fel a jelenség. A fantomhang közel van az agy EEG-vel mérhető, olyan saját hullámaihoz, mint az alfahullámok 8-12 hertz között, a 4-7 hertzes thétahullámok, vagy az 1-4 hertzes deltahullámok, amelyek az agy más-más állapotaira jellemzők. Az agyunk pedig hajlamos szinkronizálni, és a saját agyhullámainak frekvenciáját hozzáigazítani a külső hatásra létrejött hangéhoz.
2010. július 24., szombat
Rekontra Világjegy - viselkedj, lelkem, felfordul tőled a C.E.T. gyomra!
Avagy akció-reakció és önkritika a letargikus lelkilötty, a bevallott könnyek és a digitális rumos teával tálalt C.E.T. után. Félrecsusszant benyomások mélységes felszínességig filozofálva -- szégyen és gyalázat. De azért akad alázat is, ezért érdemel saját hülyeségem és az azt követő Vitelli-injekció némi helyreigazítást, nem pedig felejtést és beletörődést. Fel kell dolgozni azt a részemet, ami fenyítést és bioelektromos akolt érdemelne, mert most már zavar, komolyan. Nem hagyhatom, hogy hangulatok határozzák meg a szellemem és jellemem, jöjjön hát az igazi Szikilló válasza a szétcsúszott, ragadós-csurranós Bálintka pszicho-öklendezéseire.
// Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szokatlan szóalkotásról nem tudok leszokni, és lemondani sem :P //
Kiráz a hideg saját magamtól, amikor olyanokat vagyok képes leírni, közzéteni, mint a Világjegy címezetű postom. Egyszerűen rosszul vagyok a lesujtó önvalómtól, ami úgy türemkedik ki személyiségem meghatározóvá válni kívánó burkán, mint a fortyogó iszap büdös gázbuborékjai -- itt-ott előjönnek, és fröccsennek egy gusztustalant a fényes, tömör, homogén masszán. Egyszerűbb, ha sorban haladok, és a bárgyú Világjegyemet elemeiben semmisítem meg.
a) időtöltés haverokkal, barátokkal; alias "leszarom bazmeg"
Azt állítani, hogy kikapcsolódásnak számít az asztaltársasággal kibeszélni a világ baját, meg sorozatokon, celebeken és sztorikon röhögcsélni, nem vall túl eredeti meglátásra. Tényleg jó dolog, ráadásul alap dolog (mint az olvasás) kissé piásan ellenálni a rendszerkövetelményeknek, de hogy kiutazás lenne a civilizáció elmocsarasodott dzsumbujából? Háát, maradjunk annyiban (mármint én, magammal), hogy ennyi erővel maga az alkohol is lehetne az, de akár a sport is; kinek mi okozza a legalapvetőbb örömet. Tehát, Bálintka, nem kell alulértékelni a haveri kör funkcióját és jelentőségét, de a jövőben kerüld a csiganyálszerűen csillogó zseléstollbamondásos körülírást, mert csak kínos helyzetbe hozod a jó társaság fogalmát.
b) zenei burok a psziché körül meg a hangvarázs; avagy pfff
Az addig rendben van, hogy szeretem a zenét, sőt imádom, sőt gyakran érzem, hogy legszívesebben megdugnám, de mindez csak azt bizonyítja, hogy túl sokat vagyok egyedül. És végsősoron ha valamitől, hát nem a külvilágtól véd meg, hanem a saját gondolataimtól, amiket a külvilág generál és az aktuális hangulatom transzformál. Na az ilyen folyamatok nekem ártalmasak és túl sok erőmbe kerülnek, és fölösleges jövőtervezésekbe torkollnak, ezért kell tompítani, megzavarni, átfestegetni a zenével - OST Don't you think it over, compiled by botzee, ha úgy tetszik.
c) embertelenségi ökofókusz; Yoda-komplexus és a remetekarrier első, melankólikus lépése
Az a fajta egyén vagyok, aki szereti nézni a természetet, ez csak természetes. Meg alapvetően ki vagyok békülve a saját szépérzékemmel, és bírom, hogy ízlésesen van megkomponálva az élővilág. Hasonlóképp szoktam bámulni a Napot, a hegyeket, a madarakat meg a többi természetfilmszereplőt, mint mondjuk a jó nőket - még meg is tudom kívánni a természetet, persze némileg árnyaltabban, mint azt a hormonjaim szokták a gyengédebb nemmel. De ez még nem jogosít fel arra, hogy értelmetlenséggé degradáljam a szellemi evolúció hozományát, a civilizációt. Igen is szép munka volt, emberiség; Social-five! (pacsi) Igaz, hogy irtottál mindent, amit és akit csak lehetett, és a mai napig a legfőbb jelmondat minden általad létrehozott területen az, hogy "szar a rendszer", de mégis, érdemeid elismerése mellett fogok majd egyszer elbúcsúzni tőled: könyvnyomtatás, vasút, tudomány, ecetetrá ecetetrá; hálás köszönet értük. De ettől függetlenül tényleg idegölő és elkeserítő, hogy látom a hanyatlást, és nem látom a fényes jövőt, azt meg pláne nem, hogy ÉN lényeges részét képezném az egésznek. Ezért írtam olyan butaságokat, hogy ki kell szállni ebből a "szar-a-rendszer" forgatagból, és rá kell koncentrálni a már említett ízléses kompozícióra, mert hát az mégis csak jobban fest, úgy anblokk. Lényeg viszont, hogy ettől még nem kell száműznöm magamat a Dagobára, és hagyni, hogy vmi Erő majd simogassa a buksimat. Ha nincs motivációm a társadalmi élethez, szívás. De úgy sem áll meg az élet, hiába zárom magam egy ó-természet-te-örök! gyártmányú időkapszulába. Nyaraljál inkább, Bálintka...
d) hullámvasút mások agytekervényein; saját gondolataimat idegen sínbe rakni
Írtam tehát, hogy egyes írók gondolataiban elmélyülve olyan világba kerülhetek, amiben a civilizációnk olajfoltos tócsái maguktól felszáradnak, és szellemi szivárványok csíráznak ki a helyükön, amiken ámulok-bámulok, és jól megmosolygom őket, akárcsak az igazi szivárványokat. Miért? Mert egyesek -- akik nem én vagyok -- történetekbe építve okosan, frappánsan és szellemesen vagy csak egyszerűen meggyőzően tudják elmesélni a pici és a nagy problémákat, illetve ezekre a gyógyelméletüket. És ez ugye milyen jó már, urambocsát franyák -- zavarja haza felé a rút gondolatokat sapkáért meg sálért. De hadd szóljak közbe, kedves Bálintka.
Olvasol, élvezed. Rájössz, hogy micsoda igazságokat írnak le a tagok, amiken te már gondolkodtál korábban, csak mindig elbénáztad azoknál a részeknél, hogy logika meg következtetés. ÉS AKKOR MOST MI VAN? Semmi. Élj többet, gyűjts tapasztalatot, aztán te is lehetsz olyan kircsi író srác, de jó lenne, ha nem menekülnél a könyvekbe, hanem felfedeznéd őket -- együtt a világgal és magaddal, nem ám külön-külön egymástól függetlenül, hogy aztán csatornák közt váltogathass, ha egyszer valamit igazán át kell gondolnod.
e) ügyes filmek nedves pettingjei a lélekkel; feledkezz bele, jó is az
Felelőtlenség leírni, hogy könnyeztem már meg filmet, mert még valaki azt hiszi, hogy zsebkendőkupacok között bőgicsélek a romantikus entyem-pentyemek alatt. (Pedig ugye Bro Code 41.!!!) Az igazság az, hogy eddig két film váltott ki belőlem olyan reakciót, amitől benedvesedett a szemem, Az egyik, az említett Ink (Tinta) -- kétszer láttam, mindkétszer sós lé áramlott a látóterembe bizonyos részeknél, ami annak eredménye, hogy Jamin Winans egyszerűen nagyszerű filmet és hozzá ténylegesen gyönyörű zenét alkotott. Ha pedig egyszerre sok azonos erejű inger éri eszem, fülem, szemem, akkor borzongás következik, és így jön ki belőlem a többletcucc.
A másik eset egy Stephen King novella adaptációjánál volt, de ott a színészi alakítás pszichodrámája ragadt át rám, ami a történettel és az effektekkel együtt olyan hatásosra sikeredett, hogy beleremegtem -- nedv megint a szemben... Amúgy ez a 1408 című film, John Cusack-kal a főszerepben.
Szóval, mindkét film világa olyan hatást gyakorolt rám, hogy megfeledkeztem minden másról, és kicsit felszabadultam. (Leszögezem, nem jutott ki folyadék a szemgödörből -- Br.C.41.!) Wow. De ettől még nem ugrom dimenziót, és a problémáim is megmaradnak, sőt gyűlnek tovább. Na erről ennyit.
f) lelkitárs; a no comment kategória
Sokat nem írtam hozzá, épp csak annyit, hogy még nem találkoztam vele. A kikapcsolódás pirosbetűs eszközeként jelöltem meg, ez nem is meglepő. Ezen nem vitatkozom, se magammal se mással.
A végső konklúzió pedig, hogy rendesen túlértékeltem az agy pihentetésének néhány, számomra alapvető módszerét, és ezt bugyuta, csepegős hangulatú szövegkörnyezetben, átgondolatalnul szédelgősen képes voltam megörökíteni a világnak. Hol a tartás, Szikilló, a tartááás?!
Tehát igen, kell az az önkontroll, a bioelektromos akol, a kósza hangulatfüggő gondolmányaim miatt, hogy több ilyen böszmeség ne fordulhasson elő. Ikszdét a világra.
// Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szokatlan szóalkotásról nem tudok leszokni, és lemondani sem :P //
Kiráz a hideg saját magamtól, amikor olyanokat vagyok képes leírni, közzéteni, mint a Világjegy címezetű postom. Egyszerűen rosszul vagyok a lesujtó önvalómtól, ami úgy türemkedik ki személyiségem meghatározóvá válni kívánó burkán, mint a fortyogó iszap büdös gázbuborékjai -- itt-ott előjönnek, és fröccsennek egy gusztustalant a fényes, tömör, homogén masszán. Egyszerűbb, ha sorban haladok, és a bárgyú Világjegyemet elemeiben semmisítem meg.
a) időtöltés haverokkal, barátokkal; alias "leszarom bazmeg"
Azt állítani, hogy kikapcsolódásnak számít az asztaltársasággal kibeszélni a világ baját, meg sorozatokon, celebeken és sztorikon röhögcsélni, nem vall túl eredeti meglátásra. Tényleg jó dolog, ráadásul alap dolog (mint az olvasás) kissé piásan ellenálni a rendszerkövetelményeknek, de hogy kiutazás lenne a civilizáció elmocsarasodott dzsumbujából? Háát, maradjunk annyiban (mármint én, magammal), hogy ennyi erővel maga az alkohol is lehetne az, de akár a sport is; kinek mi okozza a legalapvetőbb örömet. Tehát, Bálintka, nem kell alulértékelni a haveri kör funkcióját és jelentőségét, de a jövőben kerüld a csiganyálszerűen csillogó zseléstollbamondásos körülírást, mert csak kínos helyzetbe hozod a jó társaság fogalmát.
b) zenei burok a psziché körül meg a hangvarázs; avagy pfff
Az addig rendben van, hogy szeretem a zenét, sőt imádom, sőt gyakran érzem, hogy legszívesebben megdugnám, de mindez csak azt bizonyítja, hogy túl sokat vagyok egyedül. És végsősoron ha valamitől, hát nem a külvilágtól véd meg, hanem a saját gondolataimtól, amiket a külvilág generál és az aktuális hangulatom transzformál. Na az ilyen folyamatok nekem ártalmasak és túl sok erőmbe kerülnek, és fölösleges jövőtervezésekbe torkollnak, ezért kell tompítani, megzavarni, átfestegetni a zenével - OST Don't you think it over, compiled by botzee, ha úgy tetszik.
c) embertelenségi ökofókusz; Yoda-komplexus és a remetekarrier első, melankólikus lépése
Az a fajta egyén vagyok, aki szereti nézni a természetet, ez csak természetes. Meg alapvetően ki vagyok békülve a saját szépérzékemmel, és bírom, hogy ízlésesen van megkomponálva az élővilág. Hasonlóképp szoktam bámulni a Napot, a hegyeket, a madarakat meg a többi természetfilmszereplőt, mint mondjuk a jó nőket - még meg is tudom kívánni a természetet, persze némileg árnyaltabban, mint azt a hormonjaim szokták a gyengédebb nemmel. De ez még nem jogosít fel arra, hogy értelmetlenséggé degradáljam a szellemi evolúció hozományát, a civilizációt. Igen is szép munka volt, emberiség; Social-five! (pacsi) Igaz, hogy irtottál mindent, amit és akit csak lehetett, és a mai napig a legfőbb jelmondat minden általad létrehozott területen az, hogy "szar a rendszer", de mégis, érdemeid elismerése mellett fogok majd egyszer elbúcsúzni tőled: könyvnyomtatás, vasút, tudomány, ecetetrá ecetetrá; hálás köszönet értük. De ettől függetlenül tényleg idegölő és elkeserítő, hogy látom a hanyatlást, és nem látom a fényes jövőt, azt meg pláne nem, hogy ÉN lényeges részét képezném az egésznek. Ezért írtam olyan butaságokat, hogy ki kell szállni ebből a "szar-a-rendszer" forgatagból, és rá kell koncentrálni a már említett ízléses kompozícióra, mert hát az mégis csak jobban fest, úgy anblokk. Lényeg viszont, hogy ettől még nem kell száműznöm magamat a Dagobára, és hagyni, hogy vmi Erő majd simogassa a buksimat. Ha nincs motivációm a társadalmi élethez, szívás. De úgy sem áll meg az élet, hiába zárom magam egy ó-természet-te-örök! gyártmányú időkapszulába. Nyaraljál inkább, Bálintka...
d) hullámvasút mások agytekervényein; saját gondolataimat idegen sínbe rakni
Írtam tehát, hogy egyes írók gondolataiban elmélyülve olyan világba kerülhetek, amiben a civilizációnk olajfoltos tócsái maguktól felszáradnak, és szellemi szivárványok csíráznak ki a helyükön, amiken ámulok-bámulok, és jól megmosolygom őket, akárcsak az igazi szivárványokat. Miért? Mert egyesek -- akik nem én vagyok -- történetekbe építve okosan, frappánsan és szellemesen vagy csak egyszerűen meggyőzően tudják elmesélni a pici és a nagy problémákat, illetve ezekre a gyógyelméletüket. És ez ugye milyen jó már, urambocsát franyák -- zavarja haza felé a rút gondolatokat sapkáért meg sálért. De hadd szóljak közbe, kedves Bálintka.
Olvasol, élvezed. Rájössz, hogy micsoda igazságokat írnak le a tagok, amiken te már gondolkodtál korábban, csak mindig elbénáztad azoknál a részeknél, hogy logika meg következtetés. ÉS AKKOR MOST MI VAN? Semmi. Élj többet, gyűjts tapasztalatot, aztán te is lehetsz olyan kircsi író srác, de jó lenne, ha nem menekülnél a könyvekbe, hanem felfedeznéd őket -- együtt a világgal és magaddal, nem ám külön-külön egymástól függetlenül, hogy aztán csatornák közt váltogathass, ha egyszer valamit igazán át kell gondolnod.
e) ügyes filmek nedves pettingjei a lélekkel; feledkezz bele, jó is az
Felelőtlenség leírni, hogy könnyeztem már meg filmet, mert még valaki azt hiszi, hogy zsebkendőkupacok között bőgicsélek a romantikus entyem-pentyemek alatt. (Pedig ugye Bro Code 41.!!!) Az igazság az, hogy eddig két film váltott ki belőlem olyan reakciót, amitől benedvesedett a szemem, Az egyik, az említett Ink (Tinta) -- kétszer láttam, mindkétszer sós lé áramlott a látóterembe bizonyos részeknél, ami annak eredménye, hogy Jamin Winans egyszerűen nagyszerű filmet és hozzá ténylegesen gyönyörű zenét alkotott. Ha pedig egyszerre sok azonos erejű inger éri eszem, fülem, szemem, akkor borzongás következik, és így jön ki belőlem a többletcucc.
A másik eset egy Stephen King novella adaptációjánál volt, de ott a színészi alakítás pszichodrámája ragadt át rám, ami a történettel és az effektekkel együtt olyan hatásosra sikeredett, hogy beleremegtem -- nedv megint a szemben... Amúgy ez a 1408 című film, John Cusack-kal a főszerepben.
Szóval, mindkét film világa olyan hatást gyakorolt rám, hogy megfeledkeztem minden másról, és kicsit felszabadultam. (Leszögezem, nem jutott ki folyadék a szemgödörből -- Br.C.41.!) Wow. De ettől még nem ugrom dimenziót, és a problémáim is megmaradnak, sőt gyűlnek tovább. Na erről ennyit.
f) lelkitárs; a no comment kategória
Sokat nem írtam hozzá, épp csak annyit, hogy még nem találkoztam vele. A kikapcsolódás pirosbetűs eszközeként jelöltem meg, ez nem is meglepő. Ezen nem vitatkozom, se magammal se mással.
A végső konklúzió pedig, hogy rendesen túlértékeltem az agy pihentetésének néhány, számomra alapvető módszerét, és ezt bugyuta, csepegős hangulatú szövegkörnyezetben, átgondolatalnul szédelgősen képes voltam megörökíteni a világnak. Hol a tartás, Szikilló, a tartááás?!
Tehát igen, kell az az önkontroll, a bioelektromos akol, a kósza hangulatfüggő gondolmányaim miatt, hogy több ilyen böszmeség ne fordulhasson elő. Ikszdét a világra.
2010. július 9., péntek
Napi Zab - hülye/nemhülye ...avagy a smárolás hatalma???
Régen tettem már föl Zabhegyező-idézetet, ezt azért is találtam be, mert Zsófi bharatném juttott róla eszembe :D Na, azért őt már lassan 10. éve ismerem, és sosem smároltam vele, és tudom, mennyire intelliegns, de akkor is... x)
Hát szóval ezen röhögtem, de nem tudtam mivel minősíteni a gondolatmenetet, egyszerűen csak úristen! Pedig biztos, hogy sok ilyen személy van, aki ilyesmikre alapozza emberismereti mértékrendeszerét... :D
Hát szóval ezen röhögtem, de nem tudtam mivel minősíteni a gondolatmenetet, egyszerűen csak úristen! Pedig biztos, hogy sok ilyen személy van, aki ilyesmikre alapozza emberismereti mértékrendeszerét... :D
Nem rajongtam érte túlzottan, de már évek óta ismertem. Régen azt hittem, egész intelligens - és hülye. Azért hittem, mert színházról, darabokról, irodalomról meg ilyesmikről elég sokat tudott. Ha pedig valaki ezekről a dolgokról elég sokat tud, akkor időbe telik kideríteni, valójában buta-e vagy nem. Sally esetében évek kellettek hozzá. Azt hiszem, jóval hamarabb rájöttem volna, ha nem smárolunk olyan állati sokat. Az az én bajom, hogy akivel smárolok, arról mindig azt hiszem, nagyon értelmes. Semmi köze egymáshoz a kettőnek, mégis mindig azt hiszem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)