Kontra Welcome to me

Az ember életének munkája az önmegvalósítás

mondá egy nagy ember a múltban, de akár úgy is fogalmazhatunk, hogy most találtam ki... Váó ez kísértetiesen úgy indul mint az előző mélyfilozófiai Kontra kezdetű dalocskám. Azért még ne nyúlj a veteményes felé; rövidebb és jobban érthetőbb leszek.

Szóval, beleszántottál egy témába ami engem is sokat foglalkoztat, úgyhogy a reményhez írom ódám, hogy valamelyest közelebb viszlek téged .... ööö magadhoz, de hülyén nézhet ez ki. Elég az hozzá, hogy már tök külön utakon járunk a módszereket tekintve. Lévén jellemünk kiforratlan, alakítható, alakuló - építőipari szakszóval konzisztens - ilyen állapotfelméréseket vagy gyakran kell művelni, illetőleg teljesen feleslegesnek tartom őket. Adni fogunk neked most egy kimerítő jellemzést, háát nem is tudom; valójában tényleg valami olyasmit fogsz kapni ami jobban jellemez minket mint téged, mert ha direkte megkérsz rá valakit akkor a szegény emberkének olyan érzése lesz, hogy ebbe muszáj beleszőnie az egyéniségét, így magadról semmi újat nem fogsz meg tudni egyrészt ezért, másrészt meg azért mert nem fogok nyilvánosság előtt az általánosságnál mélyebbre menni. Példának okáért én valószínűleg valami olyasmit írnék, hogy: amolyan sorsverte író vagy fasza stílussal. Vagy valami ilyesmit, nem tudom. A lényeg, hogy bűzleni fog a Vitelli-hatástól, magadról meg semmit nem fogsz tudni. Kovi nem hinném h írna neked ilyet mellesleg, de ez csak mellesleg.

Bugyin a folyamatosságban hiszünk, és nem is elsősorban magunkat vizsgáljuk, hanem a fejlődésünket; ami már csak azért is hasznos amellett, hogy önmagadhoz közelebb kerülsz, mert egyfajta útmutatóként is szolgál, hogy hogyan tovább - itt hívnám fel figyelmed a tmg szoborparkos írásomra, vhogy ide kéne linkelni, ehhez te értesz plz. Nos beszéljünk a módszerekről, amivel én próbálkozok de ez nem mértékadó út. Biztos észrevetted, hogy én sose, vagy ha igen akkor nem ezzel a céllal kérlek titeket, hogy jellemezzetek. Addig helyes a dolog, hogy több szem többet lát, de valamilyen úton módon saját szemeddé kell tenned a többiekét. Ez úgy lehetséges, hogy ők nem tudják, hogy téged jellemeznek. Bonyolult a dolog, de végeredményben egyetlen megfigyelő lesz, te magad, míg többiek csak mikroszkópjaid. Nos az már a pszichológia szakmai titka, hogy ezt hogyan valósítod meg, de ha te felteszel egy kérdést, és a válaszból többet tudsz meg mint a kérdésre a választ, akkor nyerő elme vagy. Ha csak belegondolsz, hogy ugyanarra a kérdésre mennyi különböző (de ugyanaz a) helyes válasz létezik, már nem is olyan lehetetlen a dolog.

Szóval Herr von Zichy drága barátom elég az hozzá, hogy mi csupán eszközei vagyunk a self-analysis gazdag kelléktárának, a munka oroszlánrésze a kutatóra marad, ki rajtunk keresztül vizsgálja önmagának alakulását. Remélem nem kell zellert rágcsálnod az értelmezéshez, és remélem nem tök fölöslegesen írtam a hülyeségeimet, mert megint félreértettem valamit.

Mondieu, adieu kedves kolléga, siker ragyogja munkád vermét.