Hihi, haha. Marketingfogás.
Miután mindenkit jól beijesztettem a búcsúdumámmal, még hatásosabbnak tűnik normálisan elmondani, hogy mi van, mi lesz. Az emelkedettségig lealacsonyodó elköszönő szöveg csak figyelemfelkeltés volt, sorry. De hatott, nem? :)
Tehát.
"Belső változás":
Az addig világos, gondolom, hogy megváltozik valakinek a látásmódja. Ez titeket nem érint annyira, hogy észrevegyetek bármi jelentős változást. Na, akkor ezt tisztáztuk.
Azért nem alkalmas már a Fűben alvás a közvetítésemre, mert túl nagy a káosz :)
Itt már minden van, ami bennem kavargott; a legkisebb hülyeségtől a legmélyebb kérdések felszínes kapargatásáig. Ez már így nem kell senkinek, ami azt illeti, nekem se. Ennek a korszaknak vége.
Új műsor:
Ez lehet a legijesztőbb x) Úgy döntöttem, hogy 2 fő irányvonalban határozom meg a kényszeres közlési vágyam leendő útját. Mivel újságírói hajlamaimat nemcsak ápolni kellene (hanem eltakarni is, mi?...), hanem fejleszteni is, az ügy érdekében létrehozok egy véleményműfajt is képviselő apró publikálási felületet: Légy|papír. Semmi komoly újságírós elvetemülés, ne tessék aggódni, csupán kisebb írói önkielégítések az ügy érdekében (lásd: ápolás-fejlesztés). Szösszenet, jegyzet, glossza, "egyperces"; főleg ezek a műfajok, de más jellegű kisebb cikkek is helyet kapnak. Visszafogott lesz, személyeskedéstől mentes, megígérem.
A másik blog később készül el, inkább már kutatói hajlamaimra támaszkodik majd, amik nincsenek...
Mélyebb kérdésekre keresek hosszabb választ, legyen az egy műalkotás eredete, célja és hatásai, egy eseménysorozat vagy egy pszichológiai búvártúra, adott lelki szituációra felépítve. Bármi, ami hosszabb eszmefuttatást igényel - én biztos, hogy igénylem, mert látnom kell leírva a folyamatot és az eredményt. Viszont másnak ez már lehet, hogy sok vagy teljesen közömbös. Itt kerül a képbe az új közönség is; és esetleges visszautasító működése vagy inkább közömbössége, érthető okokból. Ez inkább magamnak kell. De ez a blog: mélységéből kifolyólag ritkábban fog jelentkezni, nincs ám olyan sok időm és erőm kutakodni, mint azt hinnétek, és kevés dolog érdekel annyira, hogy magamnak széleskörűen feldolgozzam, nélkülözve a hétköznapi teendőket. Apropó, ennek a mondatnak a leírása közben jutott eszembe - ide fog kerülni a szakdolgozatom egy része is, amit majd folyamatosan pótolhatok és javíthatok =) Nájsz.
Van idő:
Ezt nem tudom, miért írtam le a búcsú előszeléhez, nincs hozzá sok köze. Látjátok? A Fűben szelleme még mindig kísért, ha itt vagyok. Kis csapongás, kis ködösítés... Nem baj, annak idején pontosan azért indítottam a pixelpihenőmet, hogy később rálátást kapjak egy új gondolkodást megelőző akkori gondolkodásomra. Ez szerintem mindenkinek fontos feladata lenne a maga módján. Enyém ez volt - jól sikerült.
Méltó búcsú:
Van még pár megíratlan, hamburgersült pogácsa a szegény ember tarsolyában, amelyek szépen illeszkednek az itteni stílushoz. Másrészről, egy-két fontos postot "lereagálok", egyben le is zárom a kérdéses témát, mert ha már itt nyitottam meg, nem illő és nem is célszerű csupán magamban lezárni. Tehát egy kis ideig még lehet pixelpihenni. A fűben alvás még egy hónapig, január 19-ig fog tartani, hogy pontosan 19 hónap után szünhessen meg az aktivitása. Másfél év, plusz egy hónap felmondási idő. Óh, nagy időnek tűnt, mert sok minden történt és változott.
Természetesen nem törlöm, nosztalgiázni még jó lesz, mint Tibi régi blogja. :)
Hát akkor. Várakozás van-e? Túrót. :) Maximum én várok magamra, amíg a nagyobbik blog beindul. A Légy|papír viszont készen áll a fogadásra. Nem egy szenzáció, de Facebook-kompatibilis, hiszen nyilvánosságnak is szánom. Használjátok ki, nem sértődöm meg, ha eljut az emberekhez :)
Én írok, Te engedd, hogy hassak - légy papír! ;)
Ott találkozunk.
Pá.
***
2010. december 19., vasárnap
2010. december 12., vasárnap
Meghívó a Télapó utolsó ajándékosztása utáni karácsonyi sajtótájékoztatóra
 |
| A kép illusztráció |
Helyszín:
Papp László Sportaréna, Budapest
Papp László Sportaréna, Budapest
Időpont: 2012. December 24. - közvetlenül az ajándékok globális szétosztása után, este GMT 20:12
Az esemény jellege: Nemzetközi sajtótájékoztató, amelyet egy jótékonysági KőKemény Kémények koncert követ, majd egy hajnalig tartó retro manóparty DJ Krampusszal.
A meghívottak listáján a nemzetközi írott, olvasott, hallgatott és nézett média legjelentősebb képviselőinek riporterei szerepelnek elsősorban, de számítani kell világvezetési szimbólumkra is.
Szervezés:
Természetesen komoly technikai hátteret kell biztosítani Santának, ezért jelentős létszámú hangosító szakember is szükséges, valamint szinkrontolmácsok tömkelege. Mikulás összeszokott sarki brigáddal dolgozik, ezért a szervezőknek nem kell saját szakemberekről gondoskodnia, az övéiről annál inkább: egyszerű de kényelmes rénszarvasgondozó állomás kiépítését kell megoldani, és ideiglenes manószállókat kell építeni. Ennek érdekében módosításra kerül a környező infrastruktúra, ám az új közlekedési körülményekről idejében értesítjük a meghívottakat és a BKV-t.
Szervezés:
Természetesen komoly technikai hátteret kell biztosítani Santának, ezért jelentős létszámú hangosító szakember is szükséges, valamint szinkrontolmácsok tömkelege. Mikulás összeszokott sarki brigáddal dolgozik, ezért a szervezőknek nem kell saját szakemberekről gondoskodnia, az övéiről annál inkább: egyszerű de kényelmes rénszarvasgondozó állomás kiépítését kell megoldani, és ideiglenes manószállókat kell építeni. Ennek érdekében módosításra kerül a környező infrastruktúra, ám az új közlekedési körülményekről idejében értesítjük a meghívottakat és a BKV-t.
A vendégek is szót kapnak majd, név szerint Stephen Hawking,
Mark Zuckerberg és Barack Obama.
Mark Zuckerberg és Barack Obama.
Nem elhanyagolható a terrorveszély, ezért bátorkodtuk elfogadni az Amerikai Hadsereg nagylelkű segítségét.
A sajtó tájékoztatásának várható folyama:
Miss Santa 2012Könnyed és elhanyagolható felkonf. egy jelentéktelen, ám annál esztétikusabb fiatal hölgytől, aki a figyelem terjedelmét hivatott minimálisra szűkíteni Mikulás színpadra lépése előtt.- Mikulás köszönti a világot először ólapp nyelven, sarkköri dialektussal, majd angolul.
- Mikulás megköszöni a jó gyerekeknek, hogy továbbra is szorgalmasan szegények; és a rosszaknak, hogy az ajándékkészítő manókat minden eddiginél hamarabb hazaküldhette.
- Beszédet mond a múltról, a jelenről és a jövőről, amit várhatóan Stephen Hawking kommentál egy mozdulatlan elméleti fizikus tömörségével. Obama elnök úr megköszöni mindkettejüknek a beszédet, majd tájékoztatja a hallgatóságot az esemény terrorfaktoráról.
- A pánikkeltés elkerülése végett beszéde második fele alatt Louis Armstrong What a Wonderful World című dalát sugározzák a tömegbe. Ideális időzítés lehet a lesből fókuszáló teleobjektívek számára, könnyedén rögzíthetik Mr. Obama arcrezdüléseit, fogazatát.
- A konferanszié hölgy újra feltűnik, hogy visszaadja a szót Mikulásnak. Ez alatt lehet kedvelni Mikulás állapotát.
- Mikulás kifejti véleményét a világvégéről, ezt követően lehet kérdezni. Aki mégis közben kérdez, azt műholdvezérléssel északifénynek látszó koncentrált ionsugárzással elnémítják.
- A kérdezők sorrendje előre meghatározott, és Mikulást semmilyen más módon sem szabad inzultálni. A tolakodó fotósokat mesterlövészek figyelmeztetik, egy alkalommal per fő.
- A teljes interjú nem tarthat tovább fél óránál, és nem kérdezhet rá Mikulás politikai nézeteire vagy sarkkörön túli nukleáris jellegű tevékenységeire. Magánéletének tulajdonjogát galaktikus alkotmány védi, celebritás mesterséges gerjesztése pedig azonnali exoplanetáris deportálást von maga után.
- A kérdések végét rénszarvaskürt jelzi. Az ez után feltett kérdés haladéktalanul visszakerül a kérdező szájába. Az újságíróknak Mark Zuckerberg köszöni meg a figyelmet, majd kézjelére monumentális méretű LIKE logót vetítenek az égre.
- Meglepetés: házipingvin tánc- és énekkar ad rövid műsort, ameddig Mikulásnak előkészítik az antigravitációs |TimeShifting| szuperszánt a rénszarvasokkal.
Mikulás idomított házipingvinjei - Közvetlenül a LIKE logóba történő berepülése után megkezdődhet a világvége betiltásáért szervezett könnyűzenei koncert, a KőKemény Kémények közreműködésével.
 |
| A KőKemény Kémények |
***
2010. december 9., csütörtök
Évzáró illatát hozza a jövő szele
Srácok, azt hiszem, a Fűben Alvás a végéhez közeledik.
Ébredés következik.
Valaki egyszer azt mondta nekem, álomvilágban élek; csak rám kell nézni...
Egy hosszúnak tűnő, de mégis rövid korszakocska szimbólumává archiválódik a blog - annak a korszaknak, amelyik az útkeresésről szólt. Önismereti hullámhegyek és -völgyek tajtékzanak most a parton, ahol minden lenyugszik. Magamra találtam, látom az utamat, tudom, hogy jó úton járok, és azt is, hogy segítenek nekem. Ráadásul: van idő - ez az, amit kevesen fognak föl vagy fogadnak el mostanában; ez a kulcsa a kiteljesedésnek és a beteljesülésnek. Hangozzék bármilyen fellengzősnek vagy erőltetettnek, én tudom, hogy ezzel mit akarok, és ez a lényeg.
Fontos dolgokra döbbentem rá az utóbbi hónapokban, az érettségi utáni időszak pedig döntően megváltoztatta a gondolkodásomat, méghozzá gyorsan és alaposan. Események és állapotok sora, írások, álmok, élmények, érzések alakították ki a valaha volt legerősebb énemet, amely (hiszem, hogy) képes felülemelkedni saját Egómon, mint természetszerűleg emberi gyarlóságokkal sújtott személyiségen, és az igazabb oldalam vezet majd további utamon.
Jelenlegi állapotom és jellemem szempontjából ez a blog már nem alkalmas arra, hogy engem közvetítsen.
Vittorio sem igényli már egy csapongó elme figyelését és figyelmeztetését, a csapongó elmének sincs már maradása, mindketten elhagyhatják ezt az álomvilágot, úgy hiszem.
A visszavonulás előtt persze még helyet kap néhány elkerülhetetlen bejegyzés, egészen 100-ig. Illetve Vittorionak megadom a jogot (kényszerítem!, bocsánat: megkérem alássan), hogy a 101. postot ő intézze hozzám, hozzátok és a bloghoz, társszerzőként és Vergiliusként.
Méltó búcsút rendezek a Fűben alvónak, azt elhihetitek.
De ezzel még nincs vége!
Hiszen az nem lehetséges, hogy leszámoljak az írással, sőt. Önkifejezésem legfőbb eszköze új szellemiséggel átitatva tovább él, és szövöget majd új szálakat, csomókat a világhálóba. Nem is gondolnátok...
Az új műsor új közönséget is igényel, és lehet, hogy a régit eltaszítja, nem tudom. Nem izgat, hogy tudjam.
Advent kezdődött tehát - várakozunk. Van mire.
Ébredés következik.
Valaki egyszer azt mondta nekem, álomvilágban élek; csak rám kell nézni...
Egy hosszúnak tűnő, de mégis rövid korszakocska szimbólumává archiválódik a blog - annak a korszaknak, amelyik az útkeresésről szólt. Önismereti hullámhegyek és -völgyek tajtékzanak most a parton, ahol minden lenyugszik. Magamra találtam, látom az utamat, tudom, hogy jó úton járok, és azt is, hogy segítenek nekem. Ráadásul: van idő - ez az, amit kevesen fognak föl vagy fogadnak el mostanában; ez a kulcsa a kiteljesedésnek és a beteljesülésnek. Hangozzék bármilyen fellengzősnek vagy erőltetettnek, én tudom, hogy ezzel mit akarok, és ez a lényeg.
Fontos dolgokra döbbentem rá az utóbbi hónapokban, az érettségi utáni időszak pedig döntően megváltoztatta a gondolkodásomat, méghozzá gyorsan és alaposan. Események és állapotok sora, írások, álmok, élmények, érzések alakították ki a valaha volt legerősebb énemet, amely (hiszem, hogy) képes felülemelkedni saját Egómon, mint természetszerűleg emberi gyarlóságokkal sújtott személyiségen, és az igazabb oldalam vezet majd további utamon.
Jelenlegi állapotom és jellemem szempontjából ez a blog már nem alkalmas arra, hogy engem közvetítsen.
Vittorio sem igényli már egy csapongó elme figyelését és figyelmeztetését, a csapongó elmének sincs már maradása, mindketten elhagyhatják ezt az álomvilágot, úgy hiszem.
A visszavonulás előtt persze még helyet kap néhány elkerülhetetlen bejegyzés, egészen 100-ig. Illetve Vittorionak megadom a jogot (kényszerítem!, bocsánat: megkérem alássan), hogy a 101. postot ő intézze hozzám, hozzátok és a bloghoz, társszerzőként és Vergiliusként.
Méltó búcsút rendezek a Fűben alvónak, azt elhihetitek.
De ezzel még nincs vége!
Hiszen az nem lehetséges, hogy leszámoljak az írással, sőt. Önkifejezésem legfőbb eszköze új szellemiséggel átitatva tovább él, és szövöget majd új szálakat, csomókat a világhálóba. Nem is gondolnátok...
Az új műsor új közönséget is igényel, és lehet, hogy a régit eltaszítja, nem tudom. Nem izgat, hogy tudjam.
Advent kezdődött tehát - várakozunk. Van mire.
2010. december 8., szerda
Napi Zab - Nők, Jézus, Mária
"Nekiállt rázni, nagyon szépen és könnyedén, nem volt cikis, igazán jól csinálta. Csak épp hogy érinteni kellett. És mikor fordult egyet, akkor a kis feneke irtó klasszul megcsavarodott, meg minden. Ki kellett borulni. Úgy értem, mire leültünk, körülbelül félig már beleestem. Így van ez a nőkkel. Valamit mindig jól csinálnak, még ha nem is olyan nagyon szépek, vagy ha éppen hülyék is, és az ember félig-meddig beléjük esik, aztán már nem tudja, hányadán áll. Nők. Jézusmária! Meg tudják őrjíteni az embert. Tényleg."
2010. november 7., vasárnap
a Damjanich utca
Természetesen alulról kezdjük olvasni.
 |
| A nagy barna kutya, egyben Obivan bácsi nem más, mint Vittorio... |
2010. szeptember 19., vasárnap
Interjú a vírussal
2350-ben, az emberi tudat nanorobotokba táplálásának 10. évfordulója alkalmából különleges túrán vehettem részt a Nemzetközi Szellemtár Intézet jóvoltából. Lehetőségem nyílt egy olyan aktív vírus tartósított egyedével társalognom, amely valaha egy kiváló svéd pszichológust,
prof. dr. Griieg Jürgenborgot fertőzte meg, és egyébként az emberiség egyharmadát kiirtotta. Beszélgetésünk mélysége természetesen az emberi személyiség intelligenciájához csak relatíve mérhető, mivel a vírus tárolta sejtjeinek teljes információkészletét, de nem mindent sikerült neki feldolgoznia. A Nanotechnológiai Történeti Múzeum egyik legrégebben kiállított tagjával készített interjúm teljes terjedelmében hamarosan négydimenziós tudatformátumban is elérhető lesz a nagyközönség számára. Addig is a régi, hagyományos módszer, az olvasás rajongóinak kedvezünk e különleges, autentikus kiadással.
prof. dr. Griieg Jürgenborgot fertőzte meg, és egyébként az emberiség egyharmadát kiirtotta. Beszélgetésünk mélysége természetesen az emberi személyiség intelligenciájához csak relatíve mérhető, mivel a vírus tárolta sejtjeinek teljes információkészletét, de nem mindent sikerült neki feldolgoznia. A Nanotechnológiai Történeti Múzeum egyik legrégebben kiállított tagjával készített interjúm teljes terjedelmében hamarosan négydimenziós tudatformátumban is elérhető lesz a nagyközönség számára. Addig is a régi, hagyományos módszer, az olvasás rajongóinak kedvezünk e különleges, autentikus kiadással.
Hogyan kerültél kapcsolatba a gazdasejtjeiddel?
Úgy tudom, a 22. század végén élt a szervezet, meglehetősen jó érzés volt egy egér után egy emberben kikötni, egyértelműen gazdagabb információhalmazzal rendelkezik a te fajod, bár nem minden téren. Mikor az örökítő anyagom elérte az agyi vérkeringését, akkor ébredtem rá, hogy valami különlegesbe botlottam.
Mit értesz az alatt, hogy nem minden téren vagyunk gazdagabbak egy egérnél?
Olyan örökölt viselkedési formákért felelős génekre is ráláttam, amelyek ellentmondanak az eddigi tapasztalataitoknak az élővilág vizsgálata alapján. Szellemi szegénység jele az élőhelynek való ellenállás. Például, mivel ti sem, így én sem értem, miért nem alkalmazkodtok az adott környezetetekhez; az említett gének egyike bizonyos szerkezetű kapcsolódásakor működésbe lép egy speciális vágykeltő funkció.
Sok receptorunk érzékel ilyen ingereket, miben látod a különbséget?
Abban, hogy ez olyan sok helyre kiterjed, hogy akár a tudatban is képes maradandó változást okozni, amivel egyfajta burjánzó hatalomvágy lesz úrrá az egyeden, és ez befolyásolja mind a motorikus, mind a tanult-tervezett viselkedést. Így egy mindenre kiterjedő kártékony magatartás alakul ki, ami a természet eredendő jellege szerint valószerűtlen pusztításban nyilvánul meg saját fajotokban és másikakban egyaránt. Ilyen működési folyamatokat főleg nálunk, vírusoknál figyeltetek meg eddig, minket pedig a professzor emlékezete szerint nem is tartotok élőlénynek.
Így igaz, még most sem, annyi évvel felfedezésetek után. Erről mi a véleményed?
Nekem? (nevet) Az, hogy túlbecsülöd a képességeimet. A vélemény felépítése sajátos emberi vonás, tudatotok tanulási folyamat közben hozza létre, és többek közt bizonyos akaraterőtől, valamint önbizalomtól is függ, hogy fajtársaitok mennyire képesek azt befolyásolni. A gazdatestem véleményalkotási módszerét nyilvánvalóan csak jelentéktelen mértékben tudtam lemásolni. Örülök, hogy egyáltalán rájöttem általa, hogy létezem, te meg azt kéred, éljek helyette? Testet ne öltsek?
Látom, azért a humorérzéket felfedezted és el is sajátítottad.
Igen… (csodálkozik) Ha te mondod. Bár ez még nem tudatosult bennem. Annak ellenére, hogy nem örökölhető, hanem kifejleszthető, az agyban rátaláltam a központjára, de ne kérdezd, mi felelős érte, mert leálltak az életfolyamatok, mielőtt áthatolhattam volna a megfelelő membránokon.
Úgy tudjuk, a gazdatest időben kapott oltást, mégis elpusztult. Mivel magyarázod ezt?
Nos, találkoztam némi ellenállással, de érdemben nem akadályozott a jelenség a DNS lánc módosításában, ebből arra következtetek, hogy nemcsak a mutációm volt sikeres, de eleve rossz oltás került a vérébe.
Tehát orvosi hiba segített hozzá minket ahhoz, hogy beszélgethessünk?
Lényegében igen, hiszen közel sem biztos, hogy a professzor tudatára ébredtem volna, ha az immunrendszerét kellő gonddal támogatjátok. A kommunikáció ezen formája az agykéreghez köthető, amely jóval kifinomultabb funkciókért felelős, mint mondjuk a limbikus rendszer. Képzelheted, milyen információtömeg fogadott, mikor a DNS alapján kiderítettem, merre kell mennem egy gyors lefolyású Alzheimer-kór kiváltásához!
Miért kellett ezt megtenned? Hisz te magad mondtad, hogy a természet szerint ez nem életszerű esemény.
Tisztázzuk, hogy ezt ti állapítottátok meg, nem én. A kérdésedre pedig csak a professzor emlékmintái alapján tudok válaszolni, de ezekből nem mindet vagyok képes értelmezni. Annyi biztos, hogy valami mindent átfogó erő határozza meg, milyen élőlényből mennyi maradhat életben adott ideig. Az ember viszont azt gondolja, rá ez nem vonatkozik, és tanulási folyamatainak eredménye az, hogy ezt a funkciót ő maga is képes betölteni, persze csak rövidtávon.
Ez hogy függ össze a létezéseddel?
A már említett erő korlátozza a fajotok öntevékeny irtási folyamatát úgy, hogy különböző formákban – amikben ti nem láttok rendszert, értelmet és szervességet – beavatkozik az életetekbe, ha kell, egyszerre többetekébe is. Ezen formák egyike vagyok én, mint az életen kívüli, de életet befolyásoló elem.
Ez úgy hangzik, mintha sorsról vagy istenről beszélnél. Pedig a professzor idején már kiderült a részecskekutatás során, hogy kvantumfizikai folyamatok eredménye a véletlenszerűség furcsa játéka. Ennek nem mond ellent az állításod?
Nekem nem tűnik úgy. Nem gondolkodtok elég nagy léptékekben. Az általad említett folyamatok is részei egy sokkal nagyobb játéknak, amelynek nem ti hozzátok a szabályait, és nem hihetitek, hogy valaha is rájöttök azokra. Gondolj csak az időjárásra. Számotokra már az is túl nagy, túl összetett jelenség, és erősen befolyásolja is az életeteket.
Igazad van, ma sem értjük teljesen, és előre látni is képtelenségnek tűnik egy ponton túl. De sok felfedezést előzött meg korszakokat átívelő makacs kételkedés. Nem lehet, hogy egyszer mégis rájövünk a Nagy Játék szabályaira?
Én erre nem tudok válaszolni, de az biztos, hogy az agyatoknak vannak részei, melyek sokkal összetettebbek, semhogy képes legyek felfogni a jelentőségüket, mivel mind kapcsolatban van például a memóriával, de csak elvétve a matematikai fogékonyságért felelős területekkel.
Azt mondod, rossz úton haladunk a tudományos fejlődéssel a világ megismerését illetően? Hiszen hozzád is eljutottunk, pusztán arra alapozva, hogy kiszámíthatóak az emberi tudat szállítási paraméterei.
Ez érdekes. (mintha gondolkodóba esne) Egyébként igen, ezt állítom. És hozzáteszem, én halott személy tudatának másolata vagyok, nyilvánvaló hiányosságokkal hozzád képest.
Mint például?
Érzelmek. Tudok róluk, majdhogynem emlékszem rájuk, de arról is tudok, hogy nekem nincsenek. Apropó, mi alapján jelentitek ki, hogy az általatok konzervált tudatotok képes lesz megőrizni a tudatalattitokat halálotok után is? Jürgenborg elképzelése szerint a psziché irányítja a tudatot érzelmileg, nem fordítva. Ha elválasztjátok a kettőt egymástól, emberileg nélkülözhetetlen funkciókat zárhattok rövidre, melyek egyébként a tudatalattiból erednek.
Ha jól értem, arra következtettél te vagy a professzor, hogy ha gyorsan leválasztjuk a tudatunkat pusztuló agyunkról, akkor halál után képtelenek leszünk felfogni és kezelni a lelki funkcióinkat? Amik viszont nem mozgathatók pusztán a memória és más rendszereink lenyomatában. Meg kell tehát halnunk, ha a pszichénkkel együtt akarunk mozogni?
Nem kell. De tény, az is egy biztos módszer – egyszer. Tudnotok kell, hogy a DNS térképéből ugyanúgy nem láthattok meg és vonhattok ki minden részletet, ahogy egy világatlasz ábráiból nem nyerhettek sem vizet, sem más alkotóelemet. Pedig azokat ábrázolja…
Nem tartod különösnek, hogy több száz évvel feladatod teljesítése után itt beszélgetünk, mint élő az élettelennel?
De. Igazság szerint nem számítottam rá, hogy más tudattal is találkozom a szerzetten kívül. Ugyanakkor az időt én máshogy érzékelem, mint te. Inkább azt tartom különösnek, hogy rekonstruáltatok engem, és a hozzám hasonló mikroorganizmusokat – plüssből…
Ezek szerint az emberi játékosság határait nem találtad meg. El tudod magyarázni nekem, magányos tudatnak, hogy te hogyan érzékeled az időt?
Nem, arra sajnos nincs időnk.
Jó válasz. Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál.
Kilubickoltam a lombikból, visszatértem a testembe, és megosztottam a memóriámat az illetékesekkel. Elgondolkodtató egy „tudatfertőzött vírus” elmélkedése az élettelen saját és a halott gazdája tapasztalatairól. Ráadásul még azt sem tudja, hogy van humora.
Száj lent
Ami a Csendet illeti, bárhonnan nézve hallgathatjuk, ő bizonyos, hogy semmit nem hallgat el előlünk, még akkor sem, ha nagyokat harap épp belőlünk. És az is bizonyos - és nem is közönyös -, hogy egész életünk során, majd elhullt testünk porán figyelni fogja, hogy mi figyeltük-e eleget, mielőtt elkezdtünk zajongni. De ő hallatlanul szemtelen, és hagyja, sőt akarja, hogy ne hagyjuk akarni, próbáljuk takarni. Így győz majd felettünk, mikor már minden zajt feledtünk, mert nem becsültük meg: mennyire kell a Csendet megbecsülni.
Egy régi szösszenetem a csendről, ami elvileg nem maradt volna fenn, ha Tibilló kollega meg nem örökíti az ő (jelenleg kómában fekvő) blogján. Minek lehetne ezt nevezni műfajilag? Leginkább semminek. De azért legyen mondjuk bagatell.
2010. szeptember 18., szombat
Maison de Santé 1
Jobb jós Árnyak
Merthogy mivel ősz, milyen fasza dolog lenne az élethez való iskolánkat megnyitni; íme kérem egy nullakredites kritériumkurzus ami nélkül nemhogy diplomát, de Rochelle County golfklub tagságit sem adnak. Úgyhogy művelődjünk kedves gyerekek... Mai előadónk: Lady Erika of Bukov
Kedves gyerekek; a mai nap éjjele során szerény szimpóziumunk közepette a következő témákról eshetne szó: a megvilágosodás effektus, azaz a hülyék kánaánja. Na azért annyira nincs bajunk nekünk ezzel, csakhát vannak bizonyos területei az életnek ahol többet árt mint használ. Miért árt a megvilágosodás? Hirtelen felcsillan a fény és akkor és akkor ... és akkor. hát igen. Akkor megvakulunk elftársak. Kellett nekünk kimenni a fényre. No de ezen a ponton túl a metafora értelmetlen, maradjunk hát az igazságnál. Az igazság az, hogy aki megvilágosodik, az hajlamos feltétlen híve lenni megvilágosodása tárgyának, holott az újdonság felé az attitude legyen egyensúlyban az érdeklődés, a kíváncsiság, és a szkepticizmus szentháromságának jegyében.
2010. szeptember 6., hétfő
KontraKamra
Ha szereted hagyod elmenni. Na nézzenek oda, hogy támadják egyesek ezt az ősi igazságot (ide linket kérek szikilló a megfelelő karma posthoz). Attól még, hogy végtelenül le lett egyszerűsítve - valszeg, h ráférjen egy bögrére - attól még ki lehet belőle hámozni vmi értelmeset is. A gondolatkísérlethez először is ki kell találnod ezt az emberkét, gondolom nem lesz nehéz, akit szeretsz. Adjunk hozzá egy csipetnyi kérdést: meddig vagy hajlandó elmenni érte? Mellé/helyette esetleg: Mennyi mindent vagy érte képes megtenni? Mi az az áldozat amit képes vagy meghozni a boldogságáért; külön hívom fel erre a figyelmet: az Ő boldogságáért. Na mármost az ember ha azt hiszi, h szeret valakit, akkor általában egyetlen áldozatot nem tud meghozni az Ő boldogságáért: nevezetesen azt, hogy elhagyja. Ez különbözteti meg a mi kis szent fogalmunkat a végtelen vonzástól, hogy pusztán szerelemből ellen tudunk állni ama végtelen vonzásnak. Ennyit jelent az ősi dakota közmondás, közel sem azt, h az első fordulóban feküdj ki (stand and fight című allegória). Fogyasszák egészséggel, nem akartam én ilyesmiről írni ...
2010. szeptember 3., péntek
Gyurtsánhy Ferentz - Tiszta szívvel
Vámpírnaplók.
Történt egyszer, hogy Vitelli bharatot megszállta a vörös ihlet, s egy József Attila vers kellős közepébe csepegtetett párat költői vénájából, amit Sziki úr szívott magába, hogy elő is adja: a Youtube verzió, ami már a második, az eredetihez képest fegyelmezetteb hanglejtésű performance volt.
A vérszerződés pedig így néz ki:
A vérszerződés pedig így néz ki:
Nincsen apám, csak anyám,
Nincs már pártom, se hazám,
Se bölcsőm, se takaróm,
Se kölcsön, se Euróm.
Harmadnapja hazudok,
Nem kicsit - nagyot.
Nyolc esztendőm hatalom,
Nyolc esztendőm nem adom!
Ha meg nem kell senkinek,
Hát az Orbán veszi meg.
Tiszta szívvel tagadok.
Bársonyszékben maradok.
Elfognak és felkötnek,
Macskakővel elfödnek.
S adót hozó szekfű terem
Fleto-vörös kőszívemen.
2010. augusztus 27., péntek
Értelem pack
Mert mikor az igazat - a legegyszerűbb igazságot - kimondod, tudnod kell, hogy rögtön lángok gyulladnak fel körülötted: a szenvedély, a számonkérés, a sértettség lángözöne. Aki az igazat mondja, tűztengeren halad át, s helyesen teszi, ha egyfajta azbesztruhába öltözik, máskülönben tüstént elperzselik a lángok. Ez az azbesztruha soha nem lehet más, mint a közönyös és kérlelhetetlen nyugalom, a parancs és a szolgálat nyugalma: nem tehetsz mást, így kell cselekedned, akkor is, ha elégetnek.
Márai Sándor
Az igazság ellentmond természetünknek, a tévedés nem, s ennek oka igen egyszerű: az igazság azt követeli, hogy ismerjük el korlátoltságunkat, a tévedés hízeleg nekünk, hogy lényünk - így vagy úgy - határtalan.
Goethe
Nem tudom elképzelni a bölcsességet bizalmatlanság nélkül. A Szentírás azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete az istenfélelem. Ami engem illet, én inkább azt hiszem, hogy az emberfélelem.
Chamfort
A hülyék Isten szegény gyermekei; a buták a pokol szövetségesei.
Márai Sándor
Nagyon butának kell lennie az embernek ahhoz, hogy ne tudjon róla.
Feleki László
2010. augusztus 25., szerda
Útmutató a szemnek (Prototípus)
Beavatom a tisztelt publicumot a legcsodálatosabb, és legizgalmasabb hobbik egyikébe. Ezen hobbi nem más, mint a tea melletti örök társ, az olvasás. Kevéssé csodás, mint amit várt furmint szürcsölő, szallonna pörkölő, agydögönyöző olvasói párt? Egy helyett értek én ellent, s mesélem ehelyett történelmem, mely fejezeteiben éppoly színes, mint ismeretlen, bizony mondom ismeretlen: legalábbis a vége az, ha meg is nevet a rengeteg irodalom-követ. Olvassunk tehát, de hogyan, rohan a kérdés belátó elménk vermébe. Kezdetben élet regényeit veték papírra, ennek vétek erényeit lángba borítva, barbár módra feledni. Ámde a kor halad, a papír marad, s érézkenyül a lélek, durva étek neki már, kevés a könyv; kielégítetlen rebben tovább a szellem, mely a csodás regényre érzéketlen lett, hisz oly finom már, mint cseppentve könny. Érzelmek, és történetek, csodák, tragédiák, életek; istenek és emberek, oldalakból kiröppentek. Próbálkozik a tudós agy, kétséget nem hagy, hogy nem jöhwt más, mint pár hibás (bár másként hasznos) próbálkozás. Fények, és hangok, színek, filmek rangot s új univerzumot adának a világnak, ámde korlátai nyilvánvaló, ponyvává degradáló, regény adaptáció. Ponyva nemes műfaj, nem ez mi gondunk, csakhogy cseng bennem a szándék: inkább regényt olvasnék. És megvilágosodtam. Előttem egy szép új világ, valóság a neve, benne megannyi bámulat volt már eleve. Olvasd hát mi megtörtént, s figyeld szereplőidet: nézz mélyükre, asztrál lényükre, edd, éld, elemezd. Féltett titkuk már te kincsed, figyelő szemmel tekintsed meg mit kínál a végtelen repertoár. Borzalmak, és tragédiák, küzdelmek és szerelmek, játék, mosoly, varázslat: minden mit teremthetnek. De ez csak ember, egyetlen ember, matekozz hát tovább: s vésd le hogyha kedved tartja - s előadni nem vagy béna - ismét könyv lesz az emlék, melyen csámcsoghat pár nemzedék mihaszna kritikusa. A kör lezárult.
2010. augusztus 20., péntek
Szar reklámok - vegyi fegyverarzenál
Egész kis gyűjtemény telne meg a szar alatt értendő melléknevekből, úgymint idegesítő, agresszív, unalmas, ízléstelen, pofátlan stb. Ezek sajátos utat járnak be az emberi testben, mire kiváltják a végső hatást. Magamból indulok ki, intelligens embernek tartom magam. (Vagy ez így most reklám?) Először is akármilyen idétlen, bárgyú, idegtépő hanganyagot zúdít rám a termék, az rögtön a fejemet támadja: egyszerre rágja szájba magát, és képes a fülbe mászni. Onnan rövid úton az agyamra megy, a hülyeséget pedig kénytelen vagyok lenyelni, de megfekszi a gyomromat. Kitudja, hány idegpályámat kátyúsítja el, mire a könyökömön jön ki. Röviden tehát ez a rossz reklámok útvonala: agy –> gyomor –> idegek.
A legjobb példa erre a tisztításra hivatott vegyipari termékek agresszív agitálása. Egyesített üzenetük:
Miután mosolyogva kiirtottam a lakás összes mikrobáját, valamint a bőrápoló mosogatószer is automata zsírkaparóvá (?) vedlett, vízlágyító valamit kell adagolnom az intelligens mosópor mellé, hogy a mosógépből ne legyen vízben oldott mészdarab, és még a paradicsomos motorolajjal leöntött színes pólóm is újra fehér és pólóalakú legyen. Mert csak fehér ruhában ehetek megint paradicsomos ételeket, és én azokat jobban szeretem még Petiék vécéjénél is!
(Az olyan kísérőjelenségek, mint hogy Tahi-Tóth László színművész gyépés ételfoltfestővé degradálódik, vagy hogy Pécsi Ildikó színművésznő néhány koszrészecske miatt a szálak közé hatol anélkül, hogy roncsolná őket, már csak a speciális magyar színvonal jellegzetességei; nem érdemelnek felháborodást, inkább csak szánalmat...)
Persze abba senki nem gondol bele, hogy amíg a makacs foltok kb. az ipari forradalmak óta ugyanabból állnak, addig a tisztítószerek gyártói óránként küldik polcra az újabb termékeiket, pedig megjelenésükkor mindegyikről azt állították, hogy az Univerzum összes retkét kiveszi. Akkor tehát miért „még hatékonyabb” az aktuális vegyszar? Ha utánaszámolok, azt kapom, hogy mosás közben már rég új ruhát kellene gyártaniuk puszta sárból… Summa summarum, a tisztítószerek prezentálásai a reklámipar legalját képviselik – egyetlen fegyverük a mértéktelen túlzás, amivel a határtalan hiszékenységet célozzák meg. Sajnos hatékonyan.
A legjobb példa erre a tisztításra hivatott vegyipari termékek agresszív agitálása. Egyesített üzenetük:
Miután mosolyogva kiirtottam a lakás összes mikrobáját, valamint a bőrápoló mosogatószer is automata zsírkaparóvá (?) vedlett, vízlágyító valamit kell adagolnom az intelligens mosópor mellé, hogy a mosógépből ne legyen vízben oldott mészdarab, és még a paradicsomos motorolajjal leöntött színes pólóm is újra fehér és pólóalakú legyen. Mert csak fehér ruhában ehetek megint paradicsomos ételeket, és én azokat jobban szeretem még Petiék vécéjénél is!
(Az olyan kísérőjelenségek, mint hogy Tahi-Tóth László színművész gyépés ételfoltfestővé degradálódik, vagy hogy Pécsi Ildikó színművésznő néhány koszrészecske miatt a szálak közé hatol anélkül, hogy roncsolná őket, már csak a speciális magyar színvonal jellegzetességei; nem érdemelnek felháborodást, inkább csak szánalmat...)
Persze abba senki nem gondol bele, hogy amíg a makacs foltok kb. az ipari forradalmak óta ugyanabból állnak, addig a tisztítószerek gyártói óránként küldik polcra az újabb termékeiket, pedig megjelenésükkor mindegyikről azt állították, hogy az Univerzum összes retkét kiveszi. Akkor tehát miért „még hatékonyabb” az aktuális vegyszar? Ha utánaszámolok, azt kapom, hogy mosás közben már rég új ruhát kellene gyártaniuk puszta sárból… Summa summarum, a tisztítószerek prezentálásai a reklámipar legalját képviselik – egyetlen fegyverük a mértéktelen túlzás, amivel a határtalan hiszékenységet célozzák meg. Sajnos hatékonyan.
szóvitzeim gyöngyszeme 1.
Valamelyik szőrszálbaszogatóan izgalmas töri órán vagy annak szünetében találtam ki életem egyik legjobb, feudális ihletésű szójátékát, s most örökre megörökítem vagy mi.
A NEMESEKNEK JOBB ÁGYAIK VOLTAK, MINT JOBBÁGYAIKNAK.
A NEMESEKNEK JOBB ÁGYAIK VOLTAK, MINT JOBBÁGYAIKNAK.
Elszigetelt Kispál és a Borz
Búcsúzott a Kispál és a Borz. Helyszín: valami böhöm nagy földdarab a Duna nevű hűs vizű kis patak két partja között. Időpont: réééészegen! Na jó, komolyabbra veszem, mert nekem ez komolyabb trauma és óriási élmény is volt egyben.
Egyszer volt, egyszer meg nem, volt egyszer egy kb. 9 éves forma baromi okos, hosszú szőke (hajú) kis srác, aki karácsonyfa-díszítés közben meghallotta, amit a nagyobbik bátyja épp mutogatott a középső bátyjának. De mint kiderült, a középső bátyót annyira izgatta fel akkoriban és később is a Kispál és a Borz, mint ahogyan egy újszülött csecsemőt a másodfokú egyenletrendszerek csodálatos világa. Ellenben a mini srácot nagyon megfogta a „tulajdonképpen rockzene, amin rock hangszerekkel játszanak valami furcsa, üres valamit, és közben rikoltozik valaki” /Lovasi – a második albumukról/.
5.-es osztálykiránduláson már erre szálltam mindenfelé – walkmaaaaaan, juhúúúú! – buszon, lejtőkön gyalogolva, vagy emeletes ágyban fekve, plafont bámulva. Egyszer úgy aludtam el azon a megágyazott emeleten, hogy hanyatt fekvés, kezek a fejtetőn összekulcsolva, bal láb félig behúzva, jobb láb rajta keresztben, a pocakon walkman bizgerél, drótok gömbölyded végei a füleimbe és kurva nagy tejbetök-vigyor az arcomon. Pontosan ugyanabban a pozícióban ébredtem fel reggel J Akkor még nem sejtettem, hogy több mint 10 éves töretlen rajongásom a Szigeten, a búcsúkoncerten teljesedik ki – számomra az első és egyetlen (néhány évre utolsónak bejelentett) koncerten. Micsoda pályát futottak ezek be! A Sziget gumipadlóján toporogva-ugrándozva Szomorú lettem, hogy ott sem voltam. De mérhetetlen öröm is tombolt bennem, hiszen a banda élőben elköszönt tőlem és még 45 ezer szerencséstől. A tombolást csak a hangszálaim bánták az adott pillanatokban, melyekben kiderült, hogy Lovasinak iszonyú magas hangja van, csak valahogy úgy rekeszti be, hogy nem is tűnik annak. Pedig az, mert én már sikítva sem tudtam kierőszakolni magamból egyes passzusokat...
Emlékszem, ilyet írt az Index, hogy 3 órás koncert lesz, vagyis egészségügyis cipő és kempingszék kötelező. Egészen nagy butaságot javasolt az illető. Pedig én, a szar térdű, libatalpas, fájóshátú mini-sziki ilyen alapon félhettem is volna. Ehhez képest a számok között ugyan éreztem valami lüktetésfélét a vádlimban, mivel lényegében egyfolytában ágaskodtam, rogyadoztam, táncoltam vagy csak ugráltam, de mindez nem éreztette hatását a zenélés alatt. Tele voltam ugyanis mindenféle boldogsághormonnal, és ilyenkor az agy baszik érezni bármilyen fájdalmat vagy hasonlót. Az állkapcsom viszont elzsibbadt, és felfedeztem a torok-izmot is, ami gyors, erőteljes és folyamatos intonációs gyakorlatok végzésekor lép működésbe. Na, az enyém a saját ritkaság-számba ment, létrehozva ezzel egy melléknyelvet, elnehezítve az állat - Úristen, mér’ ordít úgy ez az állat. Ki-bebicsaklott a hangom, sokszor eltávozott, kitudja, lehet, hogy elment sörért, de a buli után érezhetően mélyebb és karcosabb lett ez az átlagos, jól ismert sziki-hang. Amilyen szar, annyira iszonyatosan jó érzés volt szétordítani a szálakat a torkomban, és szinkronban üvölteni a kedvenc dalszövegeket. Azért nem mindig horzsoltam a hangnemeket, voltak kitérőim, pl. vécére, na olyankor igen sok élő színpadi produkcióról maradtam le. Ugyanakkor érdekes volt a Kicsit Hadd című szám alatt kitolakodni a tömegből. Meg a háttérből körülölelő Kispál-számmal szinkronban ritmikusan vigyorogva vizelni… Hiányoltam egyébként a 0 óra két percet (mekkora tombolás lett volna!) és a Disznók táncát (mekkora tombolás lett volna!), sőt a légkörbe, hangulatba, időbe belefért volna egy Pistike is. De nem vagyok én mohó, így is óriási tombolások voltak, amire még Kovinak és Vittorionak is emlékeznie kell, pl. a Húsrágó, Hídverőnél vagy a Nem fájnál. Itt-ott még ők is be tudtak kapcsolódni, nájsz! A végét viszont kifogásolták, mert nem a Ha az életbennel fejezték be, hanem rákontráztak egy lassú, búcsúzkodós számmal, a Zár az égbolttal – mert hogy nekik ezzel bealkonyult. De micsoda szólóval!!! Én csak bámultam a szám vége után még percekig, és vártam a csodát; vártam, hogy tovább játsszanak és tovább és tovább. De nem. Sem Lovasi, sem Kispál, sem Ózdi, sem Bräutigam, sem Juci, sem Lecsó, sem KissTibi, sem... áh, hagyjuk! Kovi közölte, hogy "vége, Sziki" és lassan elindultunk oszlani a tömeggel, aminek ketrectánc és ketrecharc lett a vége. No, erről később, máshol.
Ejj, de ritkán járok én koncertekre, azt a hétpinájú boszorkány vasporos valagát! Na, majd a húszas éveimben, merthogy közben beléptem a második ikszbe is, szóval nevezhető mondjuk tökéletes ajándéknak ez a koncert. Köszönöm a körülményeknek! Mennyit tudnék még írni a zenekarról meg magamról, meg a kettő kombinációjáról, te jó ég! De talán majd máskor. Most hagyom hatni a búcsút...
OFÓ ÚR diszzsgráfiájának esete
LHI, az ofőnk elég sok jellegzetességgel bírt, ugyebár. Mi ezek közül csak kettőt bírtunk, közülük az első és legfontosabb: hipergyors elméjének és féktelen ficánkoló nyelvének közös műalkotásai, melyek következtében Kazinczy jelenleg is cirkulál a sírjában. Legtöbbet emlegetett bölcsessége, a mi privát szállóigénk: Ahhoz hogy idő kell, fény is szükséges. Talán ez mindent kifejez, sőt egy emlékszobrot is megér a TMG pantheonban.
Ez a jelenlegi néhány sornyi örömforrásunk csupán az utolsó évünk* termésének - abból is csak a biosz órainak - egy kis része. Képzeljük csak el, mit tarthatnék most a kezemben, ha folyamatosan gyűjtöttük volna egy albumba az ezüstösen csillogó aranyköpéseket - ötödikes korunktól kezdve! Ennek a kevésnek is örülni kell, s talán tartalmasabbnak tűnik, ha megpróbálom tömören kommentálni némelyiket. Ugyanakkor az ilyeneket, hogy rövar, váltözik, regaál, csökkenyő, tobb, manoken, szemétdömb stb. már inkább nem sorolom külön, de azért az már említést érdemel, hogy borítő, zrebra, kistestiő, mivel ezek létrehozására a hagyományos magyar nyelv - beszéd közben - szerintem alapvetően képtelen, csak előre megfontolt szándékkal, némi gyakorlással. Ő mégis spontán megcsinálta, sikerült neki. És még ezek is sikerültek neki, melyek közt pirosak az én személyes kedvenceim, várom a hozzászólásokat, kinek melyik ;)
Végül egy építő jellegű hozzászólás, a tanács és a dorgálás kategória között:
Jó, Tibi, lehet it tüntetni, de ne tüntessen már.
* Folyt.köv., ha megtalálom a többi bioszfüzetemet :D
Ez a jelenlegi néhány sornyi örömforrásunk csupán az utolsó évünk* termésének - abból is csak a biosz órainak - egy kis része. Képzeljük csak el, mit tarthatnék most a kezemben, ha folyamatosan gyűjtöttük volna egy albumba az ezüstösen csillogó aranyköpéseket - ötödikes korunktól kezdve! Ennek a kevésnek is örülni kell, s talán tartalmasabbnak tűnik, ha megpróbálom tömören kommentálni némelyiket. Ugyanakkor az ilyeneket, hogy rövar, váltözik, regaál, csökkenyő, tobb, manoken, szemétdömb stb. már inkább nem sorolom külön, de azért az már említést érdemel, hogy borítő, zrebra, kistestiő, mivel ezek létrehozására a hagyományos magyar nyelv - beszéd közben - szerintem alapvetően képtelen, csak előre megfontolt szándékkal, némi gyakorlással. Ő mégis spontán megcsinálta, sikerült neki. És még ezek is sikerültek neki, melyek közt pirosak az én személyes kedvenceim, várom a hozzászólásokat, kinek melyik ;)
- megszintetizálódik (meg hát!)
- újba (újból vs. újra)
- alkumlazkodás (így még klaviatúrán se lehet elírni)
- periodi elemek (avagy a periódusos rendszer elemei - praktikus rövidítés, amellett értelmetlen és helytelen is)
- ökológikus szemmel (az ökológus logikus szemével?)
- erre mondanátó valaki (minek kell az a tó? passz... de írásban ismeretes még a mondaNATO forma is, by Vittorio)
- visszakeresztés (valaha vele is ez történhetett, vagy én nem tudom...)
- szénülés (szénné szédülés? jézus!)
- testnős
- fizikai óra (a fizika órára gondolt, de ha már biológiát tanít, stílusosabb lett volna a biológiai óra)
- tömeges millióember (alias milliós embertömeg)
- elpusztul az élet (hoppá! gondolom rögtön azután, hogy törlik az internetet)
- a hőmérséklet megfelelő hőfokú (amennyiben az űrtartalom optimális térfogatú)
- egymás hőjét melegítsék (reménytelen...)
- felkiáltójelen (módidejű mondat, vagy mi a tököm?!)
- görb
- lucfenyes-vesek
- kiindó állapot (-ul a szó utolsó betűje elől... zseniális)
- sukcsesszió (csak angol tudással bírtam rájönni, hogy a success szó alapján ennek a szukcesszió avagy "sikerülés" kifejezéssel kell kapcsolatban állnia)
- periodicisan (a Periodi átok!!! amúgy valószínűleg periodikusan)
- döntő szerepében ez történt (ez még színházban is értelmetlen, hacsak: Döntő szerepében: Aez Turthant)
- ember esetében itt ez nem kerül (de máshol sem...)
- szépen kellemetlen lenne (ez már így is az)
- a termő egyed (egy bükkfánál oké, de épp emberekről beszéltünk! vagy Morpheus elmondta neki, hogy "az emberek többé nem születnek - termesztik őket")
- betonút vezető után (fejtse meg, akinek hat anyja van)
- hatalmasan gazdag (nem ám csak úgy nagyon!)
- fúj a homok (ismeri a homok titkait, de vajon mit csinál a hó?)
- nulla észs tízs (0 & 10... nulla ész, addig oké)
- mi a gond a talajhoz (ugyanaz, mint ami ehhez)
- sarkvidéken túli területek (mondj egyet!)
- fuss, vagy menekülj!
- mindennapos trópusi esőerdők (a periodi elemek és a tömeges milllióember esete...)
- esöesöesőerdő (S.O.S. esőerdők! beakadt a nyelvem!)
- Bujvári Barbi (születési nevén Ujvári Barbara, tudom, mert az osztálytársam volt)
Végül egy építő jellegű hozzászólás, a tanács és a dorgálás kategória között:
Jó, Tibi, lehet it tüntetni, de ne tüntessen már.
* Folyt.köv., ha megtalálom a többi bioszfüzetemet :D
Botzee második irománya, amiben van történet, megtaláltatott
Azért második, mert az első egy igen régi füzetemben volt, talán 15 lehettem, de valami rendrakáskor megszabadultam tőle. De lehet, hogy nem is nagy baj, mivelhogy erősen pornoid töltete volt a sztorinak xD Ha belegondolok, kiírtam papírra az egyik fantáziálásomat. Igen, ilyen is volt, de már nincs, szerencsére... :D
Térjünk vissza a szóban pörgő másodikra, ami egy "szorgalmi feladat" eredménye lett, 12. évelején, nyelvtan óra után. (Ez is jól hangzik, mi? :D) Bizonyos tollbamondás kb. 30 teljesen különböző szavát kellett fogalmazásba foglalni - pl. Higgyétek el, Móriczcal, madáchi eszme, többes számban beszél, ezeréves stb. Ez lett belőle. Még érződik rajta, hogy a stílusom ingencsak kezdeti állapotban van, és a szó- és mondatfűzésben sok helyen egyértelmű rokokó hatást lehet észrevenni. :D Érdekes volt újraolvasni, és még érdekesebb lesz X év múlva, ezért jobb, ha felrakom ide, nosza:
A böszmepusztai CBA
"Amint belépünk az ajtón, megcsodálhatjuk a fogyasztói társadalom és a vadkapitalizmus közreműködésével életre kelt kereskedelmi tőke burjánzását, s a minőségi élelmezés rákkeltő elfojtását..." - csendült fel a fejemben egy tájékoztató női robothang, mikor megláttam a ROSSZ feliratot a porból feltámasztott kávészármazékokat hígító automaták egyik helyi képviselőjén. Ám nem csak nekem tűnt fel; egy szőrös, ezeréves forma nénike nyöszörgött és toporgott, hogy így a mocskos komcsik meg úgy a rohadt tolvajok, majd szembe is szállt a gonosz droidszerű dobozzal. Szenvedélyesen ütlegelte egy kiflivel, közben bőszen mormolva, hogy vesszen Trianon...
Oké, akkor kerüljünk is beljebb! Bár volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért nem segítettem a néninek (legalább a járókeretét tarthattam volna, amíg harcol), azért nem tántorodtam el eredeti célomtól: ma vásárolni fogok a böszmepusztai CBA-ban!
Még az sem zavart meg, hogy egy erősen zombi jellegű bolti alkalmazott majdnem tőből kitépte a karomat, hogy rábeszéljen bizonyos kosár használatára. Valószínűleg egyben azt is tudatni akarta, hogy amennyiben lopott áru van nálam, azt a pénztárnál szíveskedjem közölni, nehogy a kasszás kolléga hozzászámolja a kosárban lévő dolgokhoz. Legalábbis ilyesfajta jó tanácsot olvastam ki a csuklómon keletkezett színes foltkavalkádból.
[...] Amikor a borokhoz értem, naivan azt mertem feltételezni, hogy hosszúkás üvegekkel találom szemben magam. Ehhez képest műanyag flakonok tucatjai meredtek rám hívogatóan. Tény, hogy rafkósan "palackozták", de engem valahogy mégsem tudott meggyőzni a mellékelt cimkén fogyasztásra csábító tájleíró vers arról, hogy ha én felrázom az egyik fehérboros dobozt, akkor abból nem lesz hipp-hopp vörös. Egy tablettaszagú bácsika (a semmiből) azért elkezdte magyarázni, hogy az ez évi termés miatt most nem igazán van üveges bor, de amúgy szokott lenni. Ravaszul fogalmazott, tekintve, hogy igazság szerint nem hogy bor, de ez évi termés sincs. Egy reklámszakember azt mondta volna, hogy "több ezer éves hagyományt és halhatatlan esszenciákat sűrítettünk Önnek egyetlen tablettába..." - és így tovább, mindenféle értelmetlen szókapcsolatokat füzögetve reggeltől estig. Ezenkívül többes számban beszélt volna, mintha ő maga részt vett volna a folyamatban, a kitermeléstől a feldolgozásig... Vagyis inkább hagytam a bácsit gondolatban végigkísérni a szőlőszemek életét. Közömbösen elsunnyogtam mellette, mintha nem is hozzám csacsogna.
Észrevettem, hogy dulakodás folyik a zöldséges polcnál: roma fiút szorongatott a kedvenc zombim, hogy köpje ki a megrágott paprikát, és fizessen. A srác persze bizonygatta, hogy szegénységben nőtt fel, nekik semmijük sincs, meg hogy igazából nem ő kezdte, hanem a paprika, de ez nem hatotta meg Rapszódiát, inkább még jobban rángatta a gyereket. Na ez az a pont, ahol rejtélyes módon a levegőben felszabaduló és megrekedő feszültség, valamint az etnikai hovatartozás egy félméteres medveölő bicskában manifesztálódik. Higgyétek el, semmikor, semmilyen körülmények között nem szabad paprikaevő cigányon számonkérni a növény ellenértékét!
Mivel még rejtélyesebb módon a szűk családi és baráti kör is nyomban ott termett a megalázott, vérig sértett roma fiú segítségére, a zöldséges polcnál komoly gomolyfelhők gyülekeztek. Valami azt súgta: egyelőre nem mehetek tovább. Félelmemet is el kellene űznöm valamiképpen, mielőtt kiszagolják, és neadjisten cigit kérnek tőlem! Így hát becsuktam a szemem, és hozzákezdtem kedves, megnyugtató gondolatok gyűjtéséhez: egy madáchi eszme a római szín végéről; a nyugatos Kosztolányi első verseskötete; egy madárcsicsergős golfmeccs a jó Móriczcal; kézenfogva sétálás Carmen Electrával... Ez utóbbi allegóriám különösen kedvemre való volt, olyan igazinak tűnt! Már képzeltem is volna továbbb, de fájóan befejezetlen maradt, mert valaki rám kiabált, hogy adjam már vissza a ksilányát, és ha még egyszer beletúrok a hajába, kirántja a tökeimet. Hatásos ébresztőnek bizonyult e metaforikus, szinte már szimbolikus kifejezésmód. Anyatigrisünkben, úgy látszik, egy költőnő veszett el. A lányában meg én vesztem el. Lehet, hogy túlságosan beleéltem magamat (és őt) a mentális relaxációmba? Tehát gyorsan visszaszolgáltattam neki a 17 körüli "kislányát", de tény, hogy az "áldozatom" arcára egy olyan De-anyu!-igenis-jó-volt! jellegű gyermeki sértődöttség ült ki. És ez elégedettséggel töltött el...
Na, végül is amíg én szép dolgokon elmélkedtem, úgy alakult a kisebbésgi felkelés, hogy a zöldséges polc után a húsos pult is beszállt a buliba, de mire feleszméltem, már mindkettőnek és a konfliktusnak is vége volt. Viszont a helyükön egy gigantikus tojásos lecsó alap illatozott.
Éhező cigány család lebont egy fél boltot, tönkreteszi a berendezést egy paprika miatt, de a több millió tonna felszabaduló élelmiszert ott hagyja megrohadni. A romasors néha ironikus tud lenni...
Minél tovább maradok a böszmepusztai CBA-ban, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer belőlem is üldözési mániás kosarasfiú lesz. Szóval, ki akarok jutni!
Összességében, én nem is létezem. És ez a kis kaland nem volt más, mint egy dögunalmas biológia óra, valamint egy lassan lecsukódó szempár szükségszerű következménye. De mostmár ébresztő, Sziki úr!
KICSÖNGETTEK!
Térjünk vissza a szóban pörgő másodikra, ami egy "szorgalmi feladat" eredménye lett, 12. évelején, nyelvtan óra után. (Ez is jól hangzik, mi? :D) Bizonyos tollbamondás kb. 30 teljesen különböző szavát kellett fogalmazásba foglalni - pl. Higgyétek el, Móriczcal, madáchi eszme, többes számban beszél, ezeréves stb. Ez lett belőle. Még érződik rajta, hogy a stílusom ingencsak kezdeti állapotban van, és a szó- és mondatfűzésben sok helyen egyértelmű rokokó hatást lehet észrevenni. :D Érdekes volt újraolvasni, és még érdekesebb lesz X év múlva, ezért jobb, ha felrakom ide, nosza:
A böszmepusztai CBA
"Amint belépünk az ajtón, megcsodálhatjuk a fogyasztói társadalom és a vadkapitalizmus közreműködésével életre kelt kereskedelmi tőke burjánzását, s a minőségi élelmezés rákkeltő elfojtását..." - csendült fel a fejemben egy tájékoztató női robothang, mikor megláttam a ROSSZ feliratot a porból feltámasztott kávészármazékokat hígító automaták egyik helyi képviselőjén. Ám nem csak nekem tűnt fel; egy szőrös, ezeréves forma nénike nyöszörgött és toporgott, hogy így a mocskos komcsik meg úgy a rohadt tolvajok, majd szembe is szállt a gonosz droidszerű dobozzal. Szenvedélyesen ütlegelte egy kiflivel, közben bőszen mormolva, hogy vesszen Trianon...
Oké, akkor kerüljünk is beljebb! Bár volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért nem segítettem a néninek (legalább a járókeretét tarthattam volna, amíg harcol), azért nem tántorodtam el eredeti célomtól: ma vásárolni fogok a böszmepusztai CBA-ban!
Még az sem zavart meg, hogy egy erősen zombi jellegű bolti alkalmazott majdnem tőből kitépte a karomat, hogy rábeszéljen bizonyos kosár használatára. Valószínűleg egyben azt is tudatni akarta, hogy amennyiben lopott áru van nálam, azt a pénztárnál szíveskedjem közölni, nehogy a kasszás kolléga hozzászámolja a kosárban lévő dolgokhoz. Legalábbis ilyesfajta jó tanácsot olvastam ki a csuklómon keletkezett színes foltkavalkádból.
[...] Amikor a borokhoz értem, naivan azt mertem feltételezni, hogy hosszúkás üvegekkel találom szemben magam. Ehhez képest műanyag flakonok tucatjai meredtek rám hívogatóan. Tény, hogy rafkósan "palackozták", de engem valahogy mégsem tudott meggyőzni a mellékelt cimkén fogyasztásra csábító tájleíró vers arról, hogy ha én felrázom az egyik fehérboros dobozt, akkor abból nem lesz hipp-hopp vörös. Egy tablettaszagú bácsika (a semmiből) azért elkezdte magyarázni, hogy az ez évi termés miatt most nem igazán van üveges bor, de amúgy szokott lenni. Ravaszul fogalmazott, tekintve, hogy igazság szerint nem hogy bor, de ez évi termés sincs. Egy reklámszakember azt mondta volna, hogy "több ezer éves hagyományt és halhatatlan esszenciákat sűrítettünk Önnek egyetlen tablettába..." - és így tovább, mindenféle értelmetlen szókapcsolatokat füzögetve reggeltől estig. Ezenkívül többes számban beszélt volna, mintha ő maga részt vett volna a folyamatban, a kitermeléstől a feldolgozásig... Vagyis inkább hagytam a bácsit gondolatban végigkísérni a szőlőszemek életét. Közömbösen elsunnyogtam mellette, mintha nem is hozzám csacsogna.
Észrevettem, hogy dulakodás folyik a zöldséges polcnál: roma fiút szorongatott a kedvenc zombim, hogy köpje ki a megrágott paprikát, és fizessen. A srác persze bizonygatta, hogy szegénységben nőtt fel, nekik semmijük sincs, meg hogy igazából nem ő kezdte, hanem a paprika, de ez nem hatotta meg Rapszódiát, inkább még jobban rángatta a gyereket. Na ez az a pont, ahol rejtélyes módon a levegőben felszabaduló és megrekedő feszültség, valamint az etnikai hovatartozás egy félméteres medveölő bicskában manifesztálódik. Higgyétek el, semmikor, semmilyen körülmények között nem szabad paprikaevő cigányon számonkérni a növény ellenértékét!
Mivel még rejtélyesebb módon a szűk családi és baráti kör is nyomban ott termett a megalázott, vérig sértett roma fiú segítségére, a zöldséges polcnál komoly gomolyfelhők gyülekeztek. Valami azt súgta: egyelőre nem mehetek tovább. Félelmemet is el kellene űznöm valamiképpen, mielőtt kiszagolják, és neadjisten cigit kérnek tőlem! Így hát becsuktam a szemem, és hozzákezdtem kedves, megnyugtató gondolatok gyűjtéséhez: egy madáchi eszme a római szín végéről; a nyugatos Kosztolányi első verseskötete; egy madárcsicsergős golfmeccs a jó Móriczcal; kézenfogva sétálás Carmen Electrával... Ez utóbbi allegóriám különösen kedvemre való volt, olyan igazinak tűnt! Már képzeltem is volna továbbb, de fájóan befejezetlen maradt, mert valaki rám kiabált, hogy adjam már vissza a ksilányát, és ha még egyszer beletúrok a hajába, kirántja a tökeimet. Hatásos ébresztőnek bizonyult e metaforikus, szinte már szimbolikus kifejezésmód. Anyatigrisünkben, úgy látszik, egy költőnő veszett el. A lányában meg én vesztem el. Lehet, hogy túlságosan beleéltem magamat (és őt) a mentális relaxációmba? Tehát gyorsan visszaszolgáltattam neki a 17 körüli "kislányát", de tény, hogy az "áldozatom" arcára egy olyan De-anyu!-igenis-jó-volt! jellegű gyermeki sértődöttség ült ki. És ez elégedettséggel töltött el...
Na, végül is amíg én szép dolgokon elmélkedtem, úgy alakult a kisebbésgi felkelés, hogy a zöldséges polc után a húsos pult is beszállt a buliba, de mire feleszméltem, már mindkettőnek és a konfliktusnak is vége volt. Viszont a helyükön egy gigantikus tojásos lecsó alap illatozott.
Éhező cigány család lebont egy fél boltot, tönkreteszi a berendezést egy paprika miatt, de a több millió tonna felszabaduló élelmiszert ott hagyja megrohadni. A romasors néha ironikus tud lenni...
Minél tovább maradok a böszmepusztai CBA-ban, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer belőlem is üldözési mániás kosarasfiú lesz. Szóval, ki akarok jutni!
Összességében, én nem is létezem. És ez a kis kaland nem volt más, mint egy dögunalmas biológia óra, valamint egy lassan lecsukódó szempár szükségszerű következménye. De mostmár ébresztő, Sziki úr!
KICSÖNGETTEK!
2008.09.04.
Alternatív befejezés, amit Vittorio firkantott a füzetembe zölddel - hátha úgy jobban kijön ofőnk hanglejtése?:
...valamint egy lassan lecsukódó szempár szükségszerű következménye. Jó keljen föl! Szikkiur
2010. augusztus 13., péntek
Torzonborz
Tisztelt publicum, először tessék olvasni:
http://hircsarda.hu/4-kultura/10529-megsem-oszlik-fel-de-mas-stilusban-folytatja-a-kispal/
2010. augusztus 3., kedd
Mordkontra Világjegy
Nos ifjú barátom két lehetőségem is volna a mord kivitelezésre. Az első a távolságok átszövése technológiával; bár ez már így leírva álland törött lábakon úgyhogy ezt akkor mielőtt elkezdjük felejtsük el. Saját bőrömön tapasztalom az ősi igazságot: a távolságot csak a közelség győzi le (hacsak nem egy magas beosztású katonatisztről beszélünk ...duh). Azonban vegyük olybá kis Commedia Divina-nkat, amit később önkényesen át is neveznék a szerzői jogok tiszteletben tartása végett, hogy te most épp a sűrű sötét erdőben vagy megtévedve, ösvényeden az ismert vadmacskák ismert rendjével és ismert rangjával. Ha már ennyi minden ismert, csak te nem ismered ki magad a most figyelj: !!relytéjes!! rengeteg markában. A bizonyos pokolbéli mester később lép színre, amint Reggeli Sétáját befejezvén felteszi forrni a vizet egy új, sohasem látott - de természetesen osztályon felüli - főzetét. Akaszd a viharlámpát a pöcsödre m'colleague, mert ahhoz, hogy idő kell, fény is szükséges. A fény lészen így adott, az idő ingyen adatott, s bizonyos mennyiség beváltásával megkaphatod valódi jegyedet az életre, az univerzumra meg mindenre. Hónapok és mérföldek múltán, kezdődhet az érdemi munka.
2010. augusztus 1., vasárnap
Hirskontra Világjegy - eljutám a fő problémáig
Mit is mondhatnék még? Mármint miután a betépve megértett C.E.T. allegória mondanivalójával azonosultam, majd a langyos-lédús Világjegy-stílus ellen hadjáratot hirdettem, és most Vergilius BukoVitelli bharat felajánlotta, hogy átvezet személyiségem poklából Beatricéig, akivel is eljuthatnék Paradise City-be. Ezt-azt még azért tudok mondani...
Egy semleges állapotomban vizsgálva a kiindulópontot, a Világjegyet, arra jutottam, hogy a Rekontrám felháborodása abszolút jogos volt, ugyanakkor elég drasztikusan, extrém cinizmussal támadtam meg saját magam, az tény. De kell ez, igenis kell. Most úgy gondolom, annak a részemnek meg van a maga helye és jelentősége, de csak nyomokban szabad léteznie. Harc dúl vagy mi - kamaszodik a jellemfejlődésem.
--> Ismerte ezt fel Vittorio, és azon nyomban beleoktrojálta a küszködésemet egy isteni színjátékba, amelyben mi volnánk a főszereplők. Dante poklának makettjén készülünk tehát átgázolni, és az ötlet módfelett tetszik is ennek a bociagyú Lego-Danténak //főleg a vége, Beatricével x)// de problémák merülnek fel, kedves "pogány" barátom: földrajzi jellegű problémák. Hiszen ha már az út elején külön utakon járunk, akkor hogy lesz ebből közös menetelés? Gondolkodj ezen, Építész!
Részemről új irányok figyelnek be a jövőmet illetően, Szegedi utamat lehet, hogy csak autóbuszfordulónak kell tekintenem, még nem tudom. De a bro-kohézió hiánya biztos, hogy nem segít a Purgatóriumba egyhamar. Ezt üzenem a jövő-Szikinek: gondoskodjon róla pár jól visszaküldött előérzettel, hogy találkozzunk stabilabb körülmények közt, a Paradicsom kapujánál, a megfelelő emberekkel, a megfelelő egzisztenciával.
Future-Five! (pacsi)
Egy semleges állapotomban vizsgálva a kiindulópontot, a Világjegyet, arra jutottam, hogy a Rekontrám felháborodása abszolút jogos volt, ugyanakkor elég drasztikusan, extrém cinizmussal támadtam meg saját magam, az tény. De kell ez, igenis kell. Most úgy gondolom, annak a részemnek meg van a maga helye és jelentősége, de csak nyomokban szabad léteznie. Harc dúl vagy mi - kamaszodik a jellemfejlődésem.
--> Ismerte ezt fel Vittorio, és azon nyomban beleoktrojálta a küszködésemet egy isteni színjátékba, amelyben mi volnánk a főszereplők. Dante poklának makettjén készülünk tehát átgázolni, és az ötlet módfelett tetszik is ennek a bociagyú Lego-Danténak //főleg a vége, Beatricével x)// de problémák merülnek fel, kedves "pogány" barátom: földrajzi jellegű problémák. Hiszen ha már az út elején külön utakon járunk, akkor hogy lesz ebből közös menetelés? Gondolkodj ezen, Építész!
Részemről új irányok figyelnek be a jövőmet illetően, Szegedi utamat lehet, hogy csak autóbuszfordulónak kell tekintenem, még nem tudom. De a bro-kohézió hiánya biztos, hogy nem segít a Purgatóriumba egyhamar. Ezt üzenem a jövő-Szikinek: gondoskodjon róla pár jól visszaküldött előérzettel, hogy találkozzunk stabilabb körülmények közt, a Paradicsom kapujánál, a megfelelő emberekkel, a megfelelő egzisztenciával.
Future-Five! (pacsi)
2010. július 31., szombat
Szubkontra világjegy: Ego sum Vergilius
Hadd seggítsek rajtad, mer ijen előfordul velünk a nemes tudományok kutatóival kik a mélyben úszunk mélyebben mint mások látnak. (szööörnyek nem vicc!) ilyenkor ha haladunk előre teljesen természetes ha néha 180 fokokat vetünk úszás közben aratva új gondolatokat; de a kölök a marad a fürdővíz mehet; tartasd csak meg a régit is, alkalmanként olvasgasd. Dante vagy a pokol kapujában, Vergilusra van szükséged ki végigvezet az infernon. Eeeeeeelfogadom a kihívást :D Alig várom, hogy Beatrice kezébe adjalak, és irány a Paradiso
2010. július 26., hétfő
új audiofájl-formátum: *.thc ???
Hangdrogok terjednek a cybertérben. Binaurális hangoktól az I-Doser jelenségig.
A címre kattintva az Index egyik cikkét olvashatod, amiből kiderül, hogy évek óta kísérleteznek az agyhullámok manipulációjával csupán hanghatások segítségével. Ebben szerintem nincs semmi különös, logikus, hogy állapotainkat módosíthatják mindenféle frekvenciák, gondoljunk csak arra, amikor kiráz a hideg bizonyos akkordoktól, énekhangoktól. A közérzetre is alapvető hatást gyakorolhat bármilyen zene.
Na de vegyi anyagok termelésére bírni a tekervényeinket zúgásokkal meg dörmögésekkel: elég ergyán hangzik. Habár, ha létezne mégis a drog-hang jelensége, annak valami eszeveszett módon tudna örülni az ember gyermeke, köztük anyám fia is!
Mindenesetre egyesek úgy gondolják, hogy van ilyen már most is, és ténylegesen terjesztik weboldalakon, gyakorlatilag kereskednek is vele. Mondjuk ahhoz, hogy valaki árulja, egyáltalán nem kell elhinnie, hogy működik, nyilván elég, ha van, aki elhiszi. Itten pl. lehet rendelni pár cédényit ezekből az agyhullámvasutakból.
Aztán titkosan, amolyan underground jelleggel is tűnögetnek elő az I-Doser hanganyagok, és terjednek a fiatalok közt, így nem meglepő, hogy közösségi és fájlmegosztó oldalakra is eljutottak. Mindjárt itt a Tyúbon megtalálható zúgások és azok "hatásairól" készített furcsa videók, amelyek alatt mulatságos kommentek fejezik ki a közönség megosztottságát. Káromkodás, remény, agymosottság, van minden, mint a teleshopnál.
A slusszpoén, hogy az igazi, "hagyományos" drogosok szerint faszául működik a cucc... :)
Nos, akkor itt van a binaurális hang működési elve, csak a miheztartás végett:
A címre kattintva az Index egyik cikkét olvashatod, amiből kiderül, hogy évek óta kísérleteznek az agyhullámok manipulációjával csupán hanghatások segítségével. Ebben szerintem nincs semmi különös, logikus, hogy állapotainkat módosíthatják mindenféle frekvenciák, gondoljunk csak arra, amikor kiráz a hideg bizonyos akkordoktól, énekhangoktól. A közérzetre is alapvető hatást gyakorolhat bármilyen zene.
Na de vegyi anyagok termelésére bírni a tekervényeinket zúgásokkal meg dörmögésekkel: elég ergyán hangzik. Habár, ha létezne mégis a drog-hang jelensége, annak valami eszeveszett módon tudna örülni az ember gyermeke, köztük anyám fia is!
Mindenesetre egyesek úgy gondolják, hogy van ilyen már most is, és ténylegesen terjesztik weboldalakon, gyakorlatilag kereskednek is vele. Mondjuk ahhoz, hogy valaki árulja, egyáltalán nem kell elhinnie, hogy működik, nyilván elég, ha van, aki elhiszi. Itten pl. lehet rendelni pár cédényit ezekből az agyhullámvasutakból.
Aztán titkosan, amolyan underground jelleggel is tűnögetnek elő az I-Doser hanganyagok, és terjednek a fiatalok közt, így nem meglepő, hogy közösségi és fájlmegosztó oldalakra is eljutottak. Mindjárt itt a Tyúbon megtalálható zúgások és azok "hatásairól" készített furcsa videók, amelyek alatt mulatságos kommentek fejezik ki a közönség megosztottságát. Káromkodás, remény, agymosottság, van minden, mint a teleshopnál.
A slusszpoén, hogy az igazi, "hagyományos" drogosok szerint faszául működik a cucc... :)
Sokan vannak, akik hagyományos drogok mellé, kiegészítőként használják az Idosert, az egyik bolt szerint a vásárlóik rettentően elégedettek az ilyesfajta mixelés eredményeivel.Hallgattam én is, amit találtam, és a Hand of Godra például egész finoman álomba pottyannék egy fárasztóbb nap után. De utazáson nem vettem részt, és a két slukk zöld utáni pár másodperces érzést sem közelítette meg... Szerintem hagyjuk, egy ornitológus is jobb eredményre számíthat a csicsergésektől.
Nos, akkor itt van a binaurális hang működési elve, csak a miheztartás végett:
Az elmélet szerint ha a két fülönkben egyszerre hallunk két, frekvenciájukban nem nagyon eltérő hangot, akkor az agyunk hallásközpontja a két hanghullámból létrehoz egy harmadikat, ami a két frekvencia különbségén szól. Ez a fantomhang jellemzően a hallhatósági küszöb, vagyis 20 hertz alatti – ha ennél sokkal nagyobb a különbség, az két külön hangként érzékeljük, és nem lép fel a jelenség. A fantomhang közel van az agy EEG-vel mérhető, olyan saját hullámaihoz, mint az alfahullámok 8-12 hertz között, a 4-7 hertzes thétahullámok, vagy az 1-4 hertzes deltahullámok, amelyek az agy más-más állapotaira jellemzők. Az agyunk pedig hajlamos szinkronizálni, és a saját agyhullámainak frekvenciáját hozzáigazítani a külső hatásra létrejött hangéhoz.
2010. július 24., szombat
Rekontra Világjegy - viselkedj, lelkem, felfordul tőled a C.E.T. gyomra!
Avagy akció-reakció és önkritika a letargikus lelkilötty, a bevallott könnyek és a digitális rumos teával tálalt C.E.T. után. Félrecsusszant benyomások mélységes felszínességig filozofálva -- szégyen és gyalázat. De azért akad alázat is, ezért érdemel saját hülyeségem és az azt követő Vitelli-injekció némi helyreigazítást, nem pedig felejtést és beletörődést. Fel kell dolgozni azt a részemet, ami fenyítést és bioelektromos akolt érdemelne, mert most már zavar, komolyan. Nem hagyhatom, hogy hangulatok határozzák meg a szellemem és jellemem, jöjjön hát az igazi Szikilló válasza a szétcsúszott, ragadós-csurranós Bálintka pszicho-öklendezéseire.
// Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szokatlan szóalkotásról nem tudok leszokni, és lemondani sem :P //
Kiráz a hideg saját magamtól, amikor olyanokat vagyok képes leírni, közzéteni, mint a Világjegy címezetű postom. Egyszerűen rosszul vagyok a lesujtó önvalómtól, ami úgy türemkedik ki személyiségem meghatározóvá válni kívánó burkán, mint a fortyogó iszap büdös gázbuborékjai -- itt-ott előjönnek, és fröccsennek egy gusztustalant a fényes, tömör, homogén masszán. Egyszerűbb, ha sorban haladok, és a bárgyú Világjegyemet elemeiben semmisítem meg.
a) időtöltés haverokkal, barátokkal; alias "leszarom bazmeg"
Azt állítani, hogy kikapcsolódásnak számít az asztaltársasággal kibeszélni a világ baját, meg sorozatokon, celebeken és sztorikon röhögcsélni, nem vall túl eredeti meglátásra. Tényleg jó dolog, ráadásul alap dolog (mint az olvasás) kissé piásan ellenálni a rendszerkövetelményeknek, de hogy kiutazás lenne a civilizáció elmocsarasodott dzsumbujából? Háát, maradjunk annyiban (mármint én, magammal), hogy ennyi erővel maga az alkohol is lehetne az, de akár a sport is; kinek mi okozza a legalapvetőbb örömet. Tehát, Bálintka, nem kell alulértékelni a haveri kör funkcióját és jelentőségét, de a jövőben kerüld a csiganyálszerűen csillogó zseléstollbamondásos körülírást, mert csak kínos helyzetbe hozod a jó társaság fogalmát.
b) zenei burok a psziché körül meg a hangvarázs; avagy pfff
Az addig rendben van, hogy szeretem a zenét, sőt imádom, sőt gyakran érzem, hogy legszívesebben megdugnám, de mindez csak azt bizonyítja, hogy túl sokat vagyok egyedül. És végsősoron ha valamitől, hát nem a külvilágtól véd meg, hanem a saját gondolataimtól, amiket a külvilág generál és az aktuális hangulatom transzformál. Na az ilyen folyamatok nekem ártalmasak és túl sok erőmbe kerülnek, és fölösleges jövőtervezésekbe torkollnak, ezért kell tompítani, megzavarni, átfestegetni a zenével - OST Don't you think it over, compiled by botzee, ha úgy tetszik.
c) embertelenségi ökofókusz; Yoda-komplexus és a remetekarrier első, melankólikus lépése
Az a fajta egyén vagyok, aki szereti nézni a természetet, ez csak természetes. Meg alapvetően ki vagyok békülve a saját szépérzékemmel, és bírom, hogy ízlésesen van megkomponálva az élővilág. Hasonlóképp szoktam bámulni a Napot, a hegyeket, a madarakat meg a többi természetfilmszereplőt, mint mondjuk a jó nőket - még meg is tudom kívánni a természetet, persze némileg árnyaltabban, mint azt a hormonjaim szokták a gyengédebb nemmel. De ez még nem jogosít fel arra, hogy értelmetlenséggé degradáljam a szellemi evolúció hozományát, a civilizációt. Igen is szép munka volt, emberiség; Social-five! (pacsi) Igaz, hogy irtottál mindent, amit és akit csak lehetett, és a mai napig a legfőbb jelmondat minden általad létrehozott területen az, hogy "szar a rendszer", de mégis, érdemeid elismerése mellett fogok majd egyszer elbúcsúzni tőled: könyvnyomtatás, vasút, tudomány, ecetetrá ecetetrá; hálás köszönet értük. De ettől függetlenül tényleg idegölő és elkeserítő, hogy látom a hanyatlást, és nem látom a fényes jövőt, azt meg pláne nem, hogy ÉN lényeges részét képezném az egésznek. Ezért írtam olyan butaságokat, hogy ki kell szállni ebből a "szar-a-rendszer" forgatagból, és rá kell koncentrálni a már említett ízléses kompozícióra, mert hát az mégis csak jobban fest, úgy anblokk. Lényeg viszont, hogy ettől még nem kell száműznöm magamat a Dagobára, és hagyni, hogy vmi Erő majd simogassa a buksimat. Ha nincs motivációm a társadalmi élethez, szívás. De úgy sem áll meg az élet, hiába zárom magam egy ó-természet-te-örök! gyártmányú időkapszulába. Nyaraljál inkább, Bálintka...
d) hullámvasút mások agytekervényein; saját gondolataimat idegen sínbe rakni
Írtam tehát, hogy egyes írók gondolataiban elmélyülve olyan világba kerülhetek, amiben a civilizációnk olajfoltos tócsái maguktól felszáradnak, és szellemi szivárványok csíráznak ki a helyükön, amiken ámulok-bámulok, és jól megmosolygom őket, akárcsak az igazi szivárványokat. Miért? Mert egyesek -- akik nem én vagyok -- történetekbe építve okosan, frappánsan és szellemesen vagy csak egyszerűen meggyőzően tudják elmesélni a pici és a nagy problémákat, illetve ezekre a gyógyelméletüket. És ez ugye milyen jó már, urambocsát franyák -- zavarja haza felé a rút gondolatokat sapkáért meg sálért. De hadd szóljak közbe, kedves Bálintka.
Olvasol, élvezed. Rájössz, hogy micsoda igazságokat írnak le a tagok, amiken te már gondolkodtál korábban, csak mindig elbénáztad azoknál a részeknél, hogy logika meg következtetés. ÉS AKKOR MOST MI VAN? Semmi. Élj többet, gyűjts tapasztalatot, aztán te is lehetsz olyan kircsi író srác, de jó lenne, ha nem menekülnél a könyvekbe, hanem felfedeznéd őket -- együtt a világgal és magaddal, nem ám külön-külön egymástól függetlenül, hogy aztán csatornák közt váltogathass, ha egyszer valamit igazán át kell gondolnod.
e) ügyes filmek nedves pettingjei a lélekkel; feledkezz bele, jó is az
Felelőtlenség leírni, hogy könnyeztem már meg filmet, mert még valaki azt hiszi, hogy zsebkendőkupacok között bőgicsélek a romantikus entyem-pentyemek alatt. (Pedig ugye Bro Code 41.!!!) Az igazság az, hogy eddig két film váltott ki belőlem olyan reakciót, amitől benedvesedett a szemem, Az egyik, az említett Ink (Tinta) -- kétszer láttam, mindkétszer sós lé áramlott a látóterembe bizonyos részeknél, ami annak eredménye, hogy Jamin Winans egyszerűen nagyszerű filmet és hozzá ténylegesen gyönyörű zenét alkotott. Ha pedig egyszerre sok azonos erejű inger éri eszem, fülem, szemem, akkor borzongás következik, és így jön ki belőlem a többletcucc.
A másik eset egy Stephen King novella adaptációjánál volt, de ott a színészi alakítás pszichodrámája ragadt át rám, ami a történettel és az effektekkel együtt olyan hatásosra sikeredett, hogy beleremegtem -- nedv megint a szemben... Amúgy ez a 1408 című film, John Cusack-kal a főszerepben.
Szóval, mindkét film világa olyan hatást gyakorolt rám, hogy megfeledkeztem minden másról, és kicsit felszabadultam. (Leszögezem, nem jutott ki folyadék a szemgödörből -- Br.C.41.!) Wow. De ettől még nem ugrom dimenziót, és a problémáim is megmaradnak, sőt gyűlnek tovább. Na erről ennyit.
f) lelkitárs; a no comment kategória
Sokat nem írtam hozzá, épp csak annyit, hogy még nem találkoztam vele. A kikapcsolódás pirosbetűs eszközeként jelöltem meg, ez nem is meglepő. Ezen nem vitatkozom, se magammal se mással.
A végső konklúzió pedig, hogy rendesen túlértékeltem az agy pihentetésének néhány, számomra alapvető módszerét, és ezt bugyuta, csepegős hangulatú szövegkörnyezetben, átgondolatalnul szédelgősen képes voltam megörökíteni a világnak. Hol a tartás, Szikilló, a tartááás?!
Tehát igen, kell az az önkontroll, a bioelektromos akol, a kósza hangulatfüggő gondolmányaim miatt, hogy több ilyen böszmeség ne fordulhasson elő. Ikszdét a világra.
// Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szokatlan szóalkotásról nem tudok leszokni, és lemondani sem :P //
Kiráz a hideg saját magamtól, amikor olyanokat vagyok képes leírni, közzéteni, mint a Világjegy címezetű postom. Egyszerűen rosszul vagyok a lesujtó önvalómtól, ami úgy türemkedik ki személyiségem meghatározóvá válni kívánó burkán, mint a fortyogó iszap büdös gázbuborékjai -- itt-ott előjönnek, és fröccsennek egy gusztustalant a fényes, tömör, homogén masszán. Egyszerűbb, ha sorban haladok, és a bárgyú Világjegyemet elemeiben semmisítem meg.
a) időtöltés haverokkal, barátokkal; alias "leszarom bazmeg"
Azt állítani, hogy kikapcsolódásnak számít az asztaltársasággal kibeszélni a világ baját, meg sorozatokon, celebeken és sztorikon röhögcsélni, nem vall túl eredeti meglátásra. Tényleg jó dolog, ráadásul alap dolog (mint az olvasás) kissé piásan ellenálni a rendszerkövetelményeknek, de hogy kiutazás lenne a civilizáció elmocsarasodott dzsumbujából? Háát, maradjunk annyiban (mármint én, magammal), hogy ennyi erővel maga az alkohol is lehetne az, de akár a sport is; kinek mi okozza a legalapvetőbb örömet. Tehát, Bálintka, nem kell alulértékelni a haveri kör funkcióját és jelentőségét, de a jövőben kerüld a csiganyálszerűen csillogó zseléstollbamondásos körülírást, mert csak kínos helyzetbe hozod a jó társaság fogalmát.
b) zenei burok a psziché körül meg a hangvarázs; avagy pfff
Az addig rendben van, hogy szeretem a zenét, sőt imádom, sőt gyakran érzem, hogy legszívesebben megdugnám, de mindez csak azt bizonyítja, hogy túl sokat vagyok egyedül. És végsősoron ha valamitől, hát nem a külvilágtól véd meg, hanem a saját gondolataimtól, amiket a külvilág generál és az aktuális hangulatom transzformál. Na az ilyen folyamatok nekem ártalmasak és túl sok erőmbe kerülnek, és fölösleges jövőtervezésekbe torkollnak, ezért kell tompítani, megzavarni, átfestegetni a zenével - OST Don't you think it over, compiled by botzee, ha úgy tetszik.
c) embertelenségi ökofókusz; Yoda-komplexus és a remetekarrier első, melankólikus lépése
Az a fajta egyén vagyok, aki szereti nézni a természetet, ez csak természetes. Meg alapvetően ki vagyok békülve a saját szépérzékemmel, és bírom, hogy ízlésesen van megkomponálva az élővilág. Hasonlóképp szoktam bámulni a Napot, a hegyeket, a madarakat meg a többi természetfilmszereplőt, mint mondjuk a jó nőket - még meg is tudom kívánni a természetet, persze némileg árnyaltabban, mint azt a hormonjaim szokták a gyengédebb nemmel. De ez még nem jogosít fel arra, hogy értelmetlenséggé degradáljam a szellemi evolúció hozományát, a civilizációt. Igen is szép munka volt, emberiség; Social-five! (pacsi) Igaz, hogy irtottál mindent, amit és akit csak lehetett, és a mai napig a legfőbb jelmondat minden általad létrehozott területen az, hogy "szar a rendszer", de mégis, érdemeid elismerése mellett fogok majd egyszer elbúcsúzni tőled: könyvnyomtatás, vasút, tudomány, ecetetrá ecetetrá; hálás köszönet értük. De ettől függetlenül tényleg idegölő és elkeserítő, hogy látom a hanyatlást, és nem látom a fényes jövőt, azt meg pláne nem, hogy ÉN lényeges részét képezném az egésznek. Ezért írtam olyan butaságokat, hogy ki kell szállni ebből a "szar-a-rendszer" forgatagból, és rá kell koncentrálni a már említett ízléses kompozícióra, mert hát az mégis csak jobban fest, úgy anblokk. Lényeg viszont, hogy ettől még nem kell száműznöm magamat a Dagobára, és hagyni, hogy vmi Erő majd simogassa a buksimat. Ha nincs motivációm a társadalmi élethez, szívás. De úgy sem áll meg az élet, hiába zárom magam egy ó-természet-te-örök! gyártmányú időkapszulába. Nyaraljál inkább, Bálintka...
d) hullámvasút mások agytekervényein; saját gondolataimat idegen sínbe rakni
Írtam tehát, hogy egyes írók gondolataiban elmélyülve olyan világba kerülhetek, amiben a civilizációnk olajfoltos tócsái maguktól felszáradnak, és szellemi szivárványok csíráznak ki a helyükön, amiken ámulok-bámulok, és jól megmosolygom őket, akárcsak az igazi szivárványokat. Miért? Mert egyesek -- akik nem én vagyok -- történetekbe építve okosan, frappánsan és szellemesen vagy csak egyszerűen meggyőzően tudják elmesélni a pici és a nagy problémákat, illetve ezekre a gyógyelméletüket. És ez ugye milyen jó már, urambocsát franyák -- zavarja haza felé a rút gondolatokat sapkáért meg sálért. De hadd szóljak közbe, kedves Bálintka.
Olvasol, élvezed. Rájössz, hogy micsoda igazságokat írnak le a tagok, amiken te már gondolkodtál korábban, csak mindig elbénáztad azoknál a részeknél, hogy logika meg következtetés. ÉS AKKOR MOST MI VAN? Semmi. Élj többet, gyűjts tapasztalatot, aztán te is lehetsz olyan kircsi író srác, de jó lenne, ha nem menekülnél a könyvekbe, hanem felfedeznéd őket -- együtt a világgal és magaddal, nem ám külön-külön egymástól függetlenül, hogy aztán csatornák közt váltogathass, ha egyszer valamit igazán át kell gondolnod.
e) ügyes filmek nedves pettingjei a lélekkel; feledkezz bele, jó is az
Felelőtlenség leírni, hogy könnyeztem már meg filmet, mert még valaki azt hiszi, hogy zsebkendőkupacok között bőgicsélek a romantikus entyem-pentyemek alatt. (Pedig ugye Bro Code 41.!!!) Az igazság az, hogy eddig két film váltott ki belőlem olyan reakciót, amitől benedvesedett a szemem, Az egyik, az említett Ink (Tinta) -- kétszer láttam, mindkétszer sós lé áramlott a látóterembe bizonyos részeknél, ami annak eredménye, hogy Jamin Winans egyszerűen nagyszerű filmet és hozzá ténylegesen gyönyörű zenét alkotott. Ha pedig egyszerre sok azonos erejű inger éri eszem, fülem, szemem, akkor borzongás következik, és így jön ki belőlem a többletcucc.
A másik eset egy Stephen King novella adaptációjánál volt, de ott a színészi alakítás pszichodrámája ragadt át rám, ami a történettel és az effektekkel együtt olyan hatásosra sikeredett, hogy beleremegtem -- nedv megint a szemben... Amúgy ez a 1408 című film, John Cusack-kal a főszerepben.
Szóval, mindkét film világa olyan hatást gyakorolt rám, hogy megfeledkeztem minden másról, és kicsit felszabadultam. (Leszögezem, nem jutott ki folyadék a szemgödörből -- Br.C.41.!) Wow. De ettől még nem ugrom dimenziót, és a problémáim is megmaradnak, sőt gyűlnek tovább. Na erről ennyit.
f) lelkitárs; a no comment kategória
Sokat nem írtam hozzá, épp csak annyit, hogy még nem találkoztam vele. A kikapcsolódás pirosbetűs eszközeként jelöltem meg, ez nem is meglepő. Ezen nem vitatkozom, se magammal se mással.
A végső konklúzió pedig, hogy rendesen túlértékeltem az agy pihentetésének néhány, számomra alapvető módszerét, és ezt bugyuta, csepegős hangulatú szövegkörnyezetben, átgondolatalnul szédelgősen képes voltam megörökíteni a világnak. Hol a tartás, Szikilló, a tartááás?!
Tehát igen, kell az az önkontroll, a bioelektromos akol, a kósza hangulatfüggő gondolmányaim miatt, hogy több ilyen böszmeség ne fordulhasson elő. Ikszdét a világra.
2010. július 9., péntek
Napi Zab - hülye/nemhülye ...avagy a smárolás hatalma???
Régen tettem már föl Zabhegyező-idézetet, ezt azért is találtam be, mert Zsófi bharatném juttott róla eszembe :D Na, azért őt már lassan 10. éve ismerem, és sosem smároltam vele, és tudom, mennyire intelliegns, de akkor is... x)
Hát szóval ezen röhögtem, de nem tudtam mivel minősíteni a gondolatmenetet, egyszerűen csak úristen! Pedig biztos, hogy sok ilyen személy van, aki ilyesmikre alapozza emberismereti mértékrendeszerét... :D
Hát szóval ezen röhögtem, de nem tudtam mivel minősíteni a gondolatmenetet, egyszerűen csak úristen! Pedig biztos, hogy sok ilyen személy van, aki ilyesmikre alapozza emberismereti mértékrendeszerét... :D
Nem rajongtam érte túlzottan, de már évek óta ismertem. Régen azt hittem, egész intelligens - és hülye. Azért hittem, mert színházról, darabokról, irodalomról meg ilyesmikről elég sokat tudott. Ha pedig valaki ezekről a dolgokról elég sokat tud, akkor időbe telik kideríteni, valójában buta-e vagy nem. Sally esetében évek kellettek hozzá. Azt hiszem, jóval hamarabb rájöttem volna, ha nem smárolunk olyan állati sokat. Az az én bajom, hogy akivel smárolok, arról mindig azt hiszem, nagyon értelmes. Semmi köze egymáshoz a kettőnek, mégis mindig azt hiszem.
2010. június 19., szombat
Sad but true
8 napon belül kétszer maradtam le ingyen Kiscsillagról. Mondom a receptet:
Végy egy 4 napos sörfesztivált Szegeden. Dolgozz fűszergyárban az első napján, hogy a másodikra dög fáradt legyél, és fájjon a lábad! Ne menj el este 9re a második napon a lakótársakkal, akárhogy győzködnek, mert ugyebár dög fáradt vagy. Jusson eszedbe, hogy nézted is nem rég a plakátját neten, és legyen evidens, hogy Tóth Gabira biztos nem tudnak elráncigálni dög fáradtan. Másnap, a sörfeszt harmadnapján vedd észre a gyakorlati helyedül szolgáló helyi hírportálon a nyitónap cikkjét. Abban benne van a program is - a fesztivál másnapján este Pál utcai fiúk, majd Kiscsillag koncert, természetesen ingyen és szabadtéren. Nem Tóth Gabi?! Te gyökér - tavalyi plakátot néztél! Depizz be! Így indulj neki a sörfesztnek, mivel a hétvégéről riportot kell írnod a már említett hírportálnak. Amelynek egyébként témákat is kell keresned, amiről lehet írni, ezért nézz szét az est.hu-n szegedi eseményekért. Közben itt találj rá a Fishing on Orfű fesztivál cikkjére, aminek a végén egy triviális kérdésre válaszolj, névvel, email címmel - mert miért ne? - ugyanis nyerhetsz vele kétfős napijegyet. Aztán pár nap múlva felejtsd el az egészet. A FoO első napja előtt hallgass épp Kiscsillagot, közben hívjon fel egy kedves hölgy, és hagyd, hogy elmondja, hogy nyertél egy kétfős napijegyet Orfűre, ami tehát másnap kezdődik. Örülj, mint majom az összes testrészének, de azért pánikolj be a tények tükrében. Szombaton többek közt Kiscsillag és Quimby. Mi ez? Gondviselés?... Takarodj haza vidékre, aztán Szervezkedj!
Pénteken már ne hidd el, hogy egyszerűen senki nem tud eljönni a haverok közül. Próbálkozz a bátyádnál és a barátnőjénél. Teljen el egy nap aközött, hogy közlik, hogy jönnek, de sokba kerülne és esni is fog, és aközött, hogy közlik, hogy mégse jönnek. Megint egy kis pánik, de már szinte kakild le az egészet, mert mindenképp menni akarsz. Péntek kora este találj egy barátnét, aki jött volna, ha csütörtök este szólsz neki... Káromkodj. Találj még egy barátnét, aki péntek este elfoglalt, de közli, hogy TALÁN. Reménykedj, szervezkedj tovább, mert nincs még sátrad se. Hagyd, hogy pár kört rohanjon körülötted az idő, eztán késd le a kora esti buszt Pestre. Mivel a későbbivel mész fel, találkozz az év eddig legnyagyobb viharával. Ehhez a megfelelő körülmények: Hátizsák, nyári ruházat, baseball sapka. Rohanj szemben az orkánnal, felfelé a 18. kerület lejtőjén, 1 méter látótávolságban úgy, hogy ömlik a víz felülről, oldalról, alulról egyaránt.
Ázz rojtos fossá.
Közben hallgass hangulatot szinten tartó zúzást (The Offspring - Stuff Is Messed Up). Döbbenj rá, hogy így nem tudsz találkozni és beszélni Miss Talánnal, és arra, hogy a váltóruházatodnak is annyi. Viszont lett sátor. Reménykedj egész este, de még szombat reggel is, hogy visszahív egy igennel a lány. Ne aludj éjjel - ne tudj aludni. A szombat reggelt kezdd köhögve, kialvatlanul, begyulladt szemekkel, erőtlenül, válasz nélkül, hogy mégis elmenjen a kedved az egésztől, ha már többen elvették körülötted... Csöndben hagyd magad meggyőzni apád által, hogy csak egy kínlódás lenne az egész. Érvei:
- borzalmas időjárás
- ismeretlen helyek, helyszínek - egyedül!
- nulla váltóruha, vizenyős cipő, se esernyő, se esőkabát
- fáradt, beteg, zombi külső
- sokba kerül, messze van, csak egy napra mész amúgy is
- megmarad a pénzed is erre a nagyon szűkös hónapra
- lesznek még a zenekarok máskor is, hátra van még a nyár fele...
- maradj itthon, pihenjél...
És kész is a lebeszélés, lelombozva nem megy a dolog.
Pedig simán elmehettem volna egyedül - sátorral, pécsi fuvarral, és a helyszín körül bevittem volna ingyen bárkit, aki szimpatikus...
Persze jönnek majd a vigasztaló szavak, hogy jól döntöttem, meg okosan, meg megmarad a pénzem stb. De attól még kihagytam egy ajándékélményt egy gyönyörű helyen a kedvenc zenekaraimmal. Megint. (: Összességében ingyen Kiscsillagról harmadszorra maradok le... :)
Végy egy 4 napos sörfesztivált Szegeden. Dolgozz fűszergyárban az első napján, hogy a másodikra dög fáradt legyél, és fájjon a lábad! Ne menj el este 9re a második napon a lakótársakkal, akárhogy győzködnek, mert ugyebár dög fáradt vagy. Jusson eszedbe, hogy nézted is nem rég a plakátját neten, és legyen evidens, hogy Tóth Gabira biztos nem tudnak elráncigálni dög fáradtan. Másnap, a sörfeszt harmadnapján vedd észre a gyakorlati helyedül szolgáló helyi hírportálon a nyitónap cikkjét. Abban benne van a program is - a fesztivál másnapján este Pál utcai fiúk, majd Kiscsillag koncert, természetesen ingyen és szabadtéren. Nem Tóth Gabi?! Te gyökér - tavalyi plakátot néztél! Depizz be! Így indulj neki a sörfesztnek, mivel a hétvégéről riportot kell írnod a már említett hírportálnak. Amelynek egyébként témákat is kell keresned, amiről lehet írni, ezért nézz szét az est.hu-n szegedi eseményekért. Közben itt találj rá a Fishing on Orfű fesztivál cikkjére, aminek a végén egy triviális kérdésre válaszolj, névvel, email címmel - mert miért ne? - ugyanis nyerhetsz vele kétfős napijegyet. Aztán pár nap múlva felejtsd el az egészet. A FoO első napja előtt hallgass épp Kiscsillagot, közben hívjon fel egy kedves hölgy, és hagyd, hogy elmondja, hogy nyertél egy kétfős napijegyet Orfűre, ami tehát másnap kezdődik. Örülj, mint majom az összes testrészének, de azért pánikolj be a tények tükrében. Szombaton többek közt Kiscsillag és Quimby. Mi ez? Gondviselés?... Takarodj haza vidékre, aztán Szervezkedj!
Pénteken már ne hidd el, hogy egyszerűen senki nem tud eljönni a haverok közül. Próbálkozz a bátyádnál és a barátnőjénél. Teljen el egy nap aközött, hogy közlik, hogy jönnek, de sokba kerülne és esni is fog, és aközött, hogy közlik, hogy mégse jönnek. Megint egy kis pánik, de már szinte kakild le az egészet, mert mindenképp menni akarsz. Péntek kora este találj egy barátnét, aki jött volna, ha csütörtök este szólsz neki... Káromkodj. Találj még egy barátnét, aki péntek este elfoglalt, de közli, hogy TALÁN. Reménykedj, szervezkedj tovább, mert nincs még sátrad se. Hagyd, hogy pár kört rohanjon körülötted az idő, eztán késd le a kora esti buszt Pestre. Mivel a későbbivel mész fel, találkozz az év eddig legnyagyobb viharával. Ehhez a megfelelő körülmények: Hátizsák, nyári ruházat, baseball sapka. Rohanj szemben az orkánnal, felfelé a 18. kerület lejtőjén, 1 méter látótávolságban úgy, hogy ömlik a víz felülről, oldalról, alulról egyaránt.
Ázz rojtos fossá.
Közben hallgass hangulatot szinten tartó zúzást (The Offspring - Stuff Is Messed Up). Döbbenj rá, hogy így nem tudsz találkozni és beszélni Miss Talánnal, és arra, hogy a váltóruházatodnak is annyi. Viszont lett sátor. Reménykedj egész este, de még szombat reggel is, hogy visszahív egy igennel a lány. Ne aludj éjjel - ne tudj aludni. A szombat reggelt kezdd köhögve, kialvatlanul, begyulladt szemekkel, erőtlenül, válasz nélkül, hogy mégis elmenjen a kedved az egésztől, ha már többen elvették körülötted... Csöndben hagyd magad meggyőzni apád által, hogy csak egy kínlódás lenne az egész. Érvei:
- borzalmas időjárás
- ismeretlen helyek, helyszínek - egyedül!
- nulla váltóruha, vizenyős cipő, se esernyő, se esőkabát
- fáradt, beteg, zombi külső
- sokba kerül, messze van, csak egy napra mész amúgy is
- megmarad a pénzed is erre a nagyon szűkös hónapra
- lesznek még a zenekarok máskor is, hátra van még a nyár fele...
- maradj itthon, pihenjél...
És kész is a lebeszélés, lelombozva nem megy a dolog.
Pedig simán elmehettem volna egyedül - sátorral, pécsi fuvarral, és a helyszín körül bevittem volna ingyen bárkit, aki szimpatikus...
Persze jönnek majd a vigasztaló szavak, hogy jól döntöttem, meg okosan, meg megmarad a pénzem stb. De attól még kihagytam egy ajándékélményt egy gyönyörű helyen a kedvenc zenekaraimmal. Megint. (: Összességében ingyen Kiscsillagról harmadszorra maradok le... :)
2010. június 14., hétfő
Ellenőrizve level 2
A nagy csend után következzen Sziki úr ellenőrzöttségének folytatása.
Lásd még: Bukoffffszki úr kontrollját...
Lásd még: Bukoffffszki úr kontrollját...
9. osztály – pangás
Testnevelés felmentés gyakorlati rész alól csak szakorvosi igazolással.
(Hoppá, gyakorlati rész alól! Elméletileg így is ment, gyakorlatilag mi öngyógyítók voltunk.)
És most a felfogóképesség próbája. Megjegyzem: nem, nem ment el anyám megbeszélni a „problémákat”…
Tisztelt Szülő!
Bálinttal az utóbbi időben több probléma is felmerült. Kérem, keressen fel a tájékoztatón megadott időpontok egyikén.
Köszönettel:
LHI
Tisztelt Osztályfőnöknő!
Csak hétfőn tudok bemenni, mert minden délután sok növendékem van!! Mivel ellenőrzik az iskolákat is – váratlanul kijöhetnek órát látogatni! – így nem hagyhatok el egyetlen órát sem!
Tisztelt Szülő!
Hétfőn reggel várom Önt.
Tisztelettel: LHI
**
10. osztály
Másodikban volt két dicséretem ofőtől, és beírást is csak a némettanáromtól kaptam említésre méltót. Némi helyesírási zavarral. J Utózmánya: Első padból kihajoltam, hogy átvegyem az ellenőrzőmet, és sikerült levernem Melittanárnő felső ruhadarabját a tanári asztalról. Erre jégcsapszemekkel rápillant Zsófira, és bekérdezi: „Elnézést, vagy valami?” Szegény lánynak a homlokát súrolta már a szemhéja, annyira nem értette… én meg, ha jól emlékszem, nem mondtam, hogy én vertem le, csak röhögtem az egészen – azért ez tényleg tuskóság! :D Alapvetően mindig sokat pofáztam, röhögtem órán, és ez egy idő után antipátiát váltott ki a tanár néniből. Pedig kedveltem ám, a hülyeségeivel együtt is. Meg a külsejével együtt is… Na de hát, ami jár, az jár:
Tisztelt Szülők! (nem tudta ő, hogy apám 50 km-re lakik az ellenőrzőmtől…)
Bálint folyamatos közbeszólásaival, megjegyzéseivel, illetlen, rendetlen magatartásával zavarja az órámat, így szaktanári figyelmeztetést kap.
Kérem fentiek szíves tudomásul-vételét. (Hoppá, a bukkanó.)
Tisztelettel:
H. Melitta
némettanár
**
11. osztály – válasz nélkül
Ahogy érkezett a tavaszi szél, és árasztotta a vizeket, úgy osztályfőnökünk is áradós kedvébe jött. Egy szép szökő napon sortűzzel búcsúztatta a telet, és köszöntötte anyámat, aki ekkor már elképesztően unta az egész iskolámat annak minden böszmeségével együtt, így reagálni csak speciális esetben vette a fáradságot. Ehhez például nem:
Tisztelt szülő!
Kérem, hogy 03.03-án hétfőn a fogadóórán keressen fel.
Köszönettel: LHI ofö.
2008. febr. 29.
Tisztelt Szülő!
Kérem, hogy keressen fel, mert Bálinttal az utóbbi időben komoly problémák merültek fel (14 igazolatlan óra, magatartási problémák, elégtelen osztályzatok több tantárgyból stb.).
Köszönettel: LHI ofö.
2008. márc. 27.
Tisztelt Szülők! (upsz)
Bálint fegyelmezetlen viselkedésével az iskola tanulóinak és tanárainak munkáját zavarta, ezért osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem.
2008. márc. 27.
(azért figyeled: egy napon két különböző oltás…)
**
12. osztály – High School Musical: Corresponders
Végzősként már abszolút istennek éreztem magam, így megtehettem szinte bármit, és nem nagyon érdekelt, ki mit mond rá. Ment a vagyánykodás; azért raj egyikünk se volt, de megtettük, amit megkövetelt a haza. Önérzetek, önérdekek darabkái repkedtek szóban, írásban, szülők, tanárok és diákok közt… ami belefért. Persze második félévben már csitult mindenki, csak észrevették, hogy hagyni kéne a diákot érettségire készülni. Haha…
De egy év eleji kezdőlökés azért megadta az egész év alaphangulatát. Kiderült a soron következő bejegyzésről, hogy már nem a szülőnek írta, hanem nekem; és nem mint ofő, hanem mint biosztanár, aztán már inkább mint ofő folytatta, majd segítő tanáromként fejezte be. Legalábbis ezt hámoztam ki az egészből. De nekem minek ír?! Én tudom a legjobban, mi folyik körülöttem… Persze nézhet hülyének is, de 7 év ismeretség után elvártam volna, hogy ne így fejezze ki nemtetszését, aggódását. No nem baj, tipikus „köszönjükemese” kategória volt, amin jókat mosolyogtunk:
Az első 5 órán az órai munkában nem vett részt, az órákra nem készült. Eddig 2 alkalommal elégtelen osztályzatra felelt.
2008. szept. 15.
LHI
biológia szaktanár
Ez most kinek szól?
Sziki Bálint
diák
Mivel betöltötted a 18. életéved, nagykorú vagy, Te felelsz tetteidért és viseled a következményeit. Szüleid tanácsát megfogadhatod, ha tiszteled Őket.
2008. szept. 26.
LHI
ofö.
Ez igaz. De szeretnék választ kapni a kérdésemre. Amúgy a „Tisztelt Szülő” hiánya miatt kérdeztem rá, mert enélkül senki nem reagál beírásra…
Mivel elmúltál 18 éves, tanulmányi előmeneteled döntően már Tőled függ. Én, mint tanárod, segíthetek abban, ha jelzem nem megfelelő hozzáállásodat a munkához.
**
In memoriam TMG.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)