Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2009. november 22., vasárnap

Biztos, hogy rosszul csinálok valamit, ha...

...éjjel 2-kor blogolok iskolaidőben
...átszállok ugyanarra a buszra, amiről leszálltam.
...az mp3 lejátszó olyan számot nyom, ami nincs rajta.
...mikróban odaégetem a tejet.
...minden látogatásomkor elszáll a barátomnál az internet.
...a táskám nélkülem buszozik.
...200 egyforma szórólapot tárolok a lakásomon.
...azt álmodom, hogy egy sünnek kell kihordania a gyerekemet.
...ismeretlen, mázsás ocsmányság kikezd velem az éjszaka közepén.

2009. november 21., szombat

Reggeli Séta (Nesz)

Nesz. Nesz, zaj halld
repedt fülem rekedt neszed ...
nincs. nincs vége hagyd
abba! ordítok. Ordítottam
Hangom alatt száll a nesz
lesz! ellenhang, visszavág,
hangskálán élre hág, tör!
Öld meg őkelme neszt; gyűrd
le, gyúrd fúrd mert menten
széjjel... roppanokpedig. pedig.
csend van.

2009. november 14., szombat

Reggeli Séta (Prologue)

Megfigyelted-e már ember, hogy mennyire rászorulsz arra, hogy fantasztikus jellem legyél ha arról környezetedben nem tud senki? És mennyire unalmassá válsz ha úgy hiszed, nekik már bizonyítottál? Isten elénk tárta a nagyvilágot amiért már jópárszor megkövezték de hát ez van; belépünk és sarkunk a küszöböt szagolja, szemeink a körülöttünk lévő új embereket elemzi. Aztán ráébred. Nahát mennyi sekélyes gondolkodású szerencsétlen idióta! Irigységgel néz rájuk az elme, és közbe lopva oldalra tekint, merre kószálhat a jó kis megszokott társasága. Második pillantás, harmadik, negyedik: keress, keress, és megtalálod közönséged. Közönséget elébb, szórakozást majd, s szép hosszú az út amíg az ezres idegenből egy ismerős lesz. De ott még nem tartunk. A Promenade kedzetét veszi a maga kellemes, nyugalmat árasztó stílusában. Hass rám világ és én mindent lejegyzek mit átszűrt lelkem. Egy-egy lépés, egy-egy hatás. Megannyi csoda, zavar, köd, és tisztaság. Teánk gőzölög még balunkban, s jobbunkon virít a sétapálca. Elengedte sarkunk a küszöböt.

2009. november 6., péntek

Gondolatkísérlet - durvább mint a genetikai

Vittorio nem sejtette, hogy tudományos játékainak saját maga lesz bizonyítóerejű alanya. Így történt, hogy álmodott valamit, amit kísérleti szándékkal rám bízott ugyan, de oly eltökélten és kíváncsian akarta az eredményt, hogy miután én kudarcot vallottam, az ő agya átvette az irányítást.
Álomneuronok (???), figyelem! REM fázisban irány a tudatalatti, átszállás a memóriánál, majd óvatosan visszatérni a tudatba, ahol a megsemmisülés előtt utasítás a lélekjelenlétnek: ÍRD LE!
És ébredéskor szemhéj, izmok, toll, papír tette dolgát, s megörökítette a megmaradt információkat, hogy a tudomány szolgálatába állva bizonyítsák a tudatos ("akart") álom létezését! Bár az eredmény megdöbbentő, célját elérte vele Pepito.

Helyszín 1 : strandgyanús nedves szórakoztató komplexum.
Boci és Vittorio a további nyirkosodást megelőzvén, beviszi strandkellékeit az "épületbe".
Hogy ne unatkozzon a tudatalatti, kitalálta, hogy az öltözőkhöz sétálás helyett beiktat egy álmot a már zajló álomba: Vittorio becuccolás helyett (vagy közben? alvajárva?) sárkányrepülőzik egy 1 négyzetméteres papírdarabbal. Ki tudja, mi tartja levegőben. Valami homokozót vagy tavat kívánt átugrani vele, nehogy már szokványos strandolás legyen...

Mindeközben nem tudni, mi történt, mert ez önmagában lesokkolt néhány álomneuront, és nem jutottak el a memóriáig, de a Helyszín 2 az említett strandkomplexum beltéri része, immár belső sárkányrepülős álom híján. Vajon sikerült bevinni a vizes holmikat? Ugyan kit érdekel, mikor Vittorio papírsárkányra fanyalodott cipelésük közben... Azt az ismeretlent se érdekelte, aki épp az ő cuccain aludt, amíg játszadozott a légpapírral. Az alvó valaki alól csak pár füzetet tudott kiráncigálni hősünk, aki már vitte is ki a többiekhez,

Helyszín 3-ra, ahol már várta őt személyem, valamint Dzsófi és Lény, a két barátné. Közülünk első kettő személy eszmei értékét vesztette, s többé nem kapott ennél jelentősebb szerepet az álomban. Taps nekünk.
Azonban Lény valami alkotást talált az egyik füzetben, mégpedig: egy újságból kivágott montázs-félét, amelyen egy kocsijában ülő F1-es pilótáról mutatott egy rajzolt nyíl egy másik cikkre, Schumacher nevével fémjelezve. Ez önmagában az unalmasnál is érdektelenebb, de egy félreolvasás Lény jóvoltából elindította a lavinát.
Vittorio vállairól nézve schumi-s szövegből schudár csajos társkereső hirdetést betűzött ki, szörnyű bakiját nevetés követte, és egészen a Helyszín 4-re nevette magát és mindenki mást, valamint új szereplőket is. Innentől kezdve az álomneuronok a kómás kóválygás után beteges őrjöngésbe kezdtek, hatalmas kuplerájt hagyva a tudatalattiban.

A strandról kisétálva ugyanis mindenki hősünk kertjében találta magát és másokat. Vagy ő talált oda minket, vagy a kert találta őt oda, velünk? (A szokásos téridő-torzulás, minden rendes álom kelléke...) Azon kívül, hogy megjelent némi rokonság ("Dezsőbátyja" és felesége, aki túrógombócot majszolt), előkerült a helyi tó felől egy kötéllel sorbakötött, fenyőfákat vonszoló kutyafalka is. Fenyőfákat húztak. Fenyőfákat.
Nem tudni, honnan jöttek, és miért loholtak be fenyvestül, de nagy valószínűséggel rossz helyen jártak, szóval a környező - és időközben megszaporodó - rokonság és egyéb mellékszereplőgárda rögvest terelni kezdte őket kifelé. Jujj-jujj, hejehujj! Ebek ura, hol vagy ilyenkor?! Mert a kutyáid hajtűkanyar után kiszöktek valahogy egy kiskapun, szőröstül-bőröstül, tűlevelestül. Bizony, a kiskapu olyan, mint a nagyobb hal: mindig van.
Persze a tény, hogy a kijárat nyitva van, cseppet sem izgatta a két főszereplőt, így hát Lényünk meglovagolta Vittoriót, és megfelelő sportmozdulattal átugratták a kerítést. Mondanom se kell, hogy elég szerencsétlenül. Annyira, hogy egymást mászós-taperolós fölsegítés után futva követhették a kutyakaravánt. Na de,
1.) minek?
2.) miért jelent meg egy túrógombóc futás közben Vittorio tenyerében?

És a túrógombóc, amelyről hamar kiderült, hogy igazából egy tubus - amelyről hamar kiderült, hogy nem tubus, hanem két sörnyitó valami fehér izével - végett vetett a kalandnak. Vittorio megállt, elképedt, és megkérdezte (hopp, gyorsan ott termett Lény apja, hogy legyen kitől megkérdezni), hogy mégis ki a f*sz csinál ilyen túrógombócot?! (jogos a kérdés amúgy)
Mivelhogy a választ senki és semmi nem tudja, a rendszer szükségszerűen összeomlik, Expecto Patronum, a szép új világ szertefoszlik, és az alany felébred.

Mindenki döntse el maga, hogy kinek jók az ilyen kísérletek, és mennyire hasznos a tudomány számára. A tanulság pedig...
Ha Lény, akkor fenyőhúzó kutyafalka érkezése előtt ne papírsárkányrepülj a strandon álmodva, mert túrógombóc.

Vagy ilyesmi.