Sör 00. - kezdetek

Sör címkém alatt sört érthetünk, csak a világosság végett. Amit mondtam, megmondtam. Tájékoztatást adok a nedűről, mely mára tömegcikké vált, ergo kulisszái mögé aránylag kevesen merészkednek, szándék a megismerésére a fogyasztás jelentőségének árnyékában alig észlelhető. Vagyis: kevesen kíváncsiak az ízén és hatásán kívül egyéb tulajdonságaira. Sok minden mással is így van ez, de én lelkes pártolóként kiterjesztem a sör szubkultúráját, amennyire érdemes, érdekes és még megjegyezhető. Szerintem. Természetesen igyekszem hanyagolni a wikipédikus jelleget, az önálló szövegalkotás petyhüdt ellensége a Ctrl+V. A belinkelt szavak leginkább képekre mutatnak. A továbbiakban tehát, ha erre a címkére kattint valaki, kis kóstolóval kínálom meg: alkotóelemei, gyártása, történelme, fajtái, nagyvilági vonatkozásai és mindenféle különlegesség, amiknek olvasása közben hol a száj, hol a szem mosolyodik el, olvasása után pedig valószínűleg még kellemesebb élményt fog nyújtani a sörözgetés... ;) - Világos?
- Tiszta sör...

Felnőttség?

...a felnőttek, akik eleget éltek már ahhoz, hogy eleget tudjanak arról, hogy mennyit kell élni ahhoz, hogy eleget tudjanak az életről. :) Körülbelül ilyen rafináltan okosabbak a felnőttek, mint a felnövők. Na de kik is ők? Én konkrétan a megkomolyodott embereket nevezem felnőttnek, és egy elismert magyar zenész-dalszövegíró (és mérnök) megnyilatkozásában fedeztem fel a tökéletes körülírást, amely pontosan illeszkedik az általam kigondolt felnőtt-profilra. Csak Bródy János szimplán jól fogalmazta meg, én pedig szétszórt, különc gondolmányaimmal dobálózok. :) Íme, ahogy ő mondta:

Még mindig gyerek vagyok. Nem szeretem a felnőttes dolgokat, félek a felnőttségtől, mert felnőtté válni, úgy érzem, egyet jelent azzal, hogy befejezetté, változtathatatlanná válni. A felnőttséggel kialakulnak a szokások, rigolyák, megrögzöttségek, amelyek többé már nem is változnak meg. Adott esetben felnőttes dolog azt mondani, hogy a hosszú haj csúnya. Ami új, nem elfogadni - a legcsúnyább felnőtt tulajdonság. [...] Felnőtt korban az ember megmerevedik, őrzi a megszokásait, a kialakult életrendjét, fél minden változástól. [...] Szerintem minden embernek az lenne a legfontosabb feladata, hogy a gyereket, a gyerekséget minél tovább megőrizze önmagában. // Zeneműkiadó, 1977: Keresem a szót, keresem a hangot - 22 interjú //

De nem? :D ---------------- Now playing: Kispál és a Borz - Fűben alvó

Érettség?

Több millió agysejt vakációzik 2009. június 17. óta, sok százezer elpusztult társuk tiszteletére emlékkoncertet rendeznek távol a megrekedt vérkeringéstől. Érdeklődőket a test egész területéről várnak. Alkoholfogyasztás korlátlan, és a belépő női vendégeknek ingyenes...

Adott sorstársaim és jómagam: leérettségiztünk.

De a címben a kérdőjel indokolt. Nem tudom ugyanis, hogy a fogalmat ezzel magunkévá tettük-e, ahogy azt sem, hogy mit is kellene jelentenie pontosan. Azt hiszem, érdemes lenne megkülönböztetni szellemi és érzelmi érettséget. És a kettő együtt adhatja az intelligenciát. Mi most kísérletet tettünk egy bizonyos szellemi érettség megszerzésére; kinek mennyire sikerült, de a lényeg, hogy egy lezárt szakasz került hátunk mögé, és további életünk során fog kiderülni, milyen erősen lakatoltuk le, s hogy a lakat hogy bírja a strapát. Azt gondolom, a lexikális tudás megszerzésének ezen módja az egyik leghaszontalanabb folyamat, ami a szellemi fejlődést illeti, persze mindig akadnak "szuperkoponyák", akik ezzel is maradandóan gyarapítják adatállományukat, s rendkívüli hasznot fognak még húzni belőle később. Na, őket irigylem kicsit...

Én nem vagyok ilyen, azt tudom csak, hogy ennek is vége, új létforma veszi kezdetét, melyet egy nyolc osztályos gimnáziumi projekt áldozataként meleg szívvel üdvözlök! :D (Szárazabban: gyűlöltem a középiskolai tanrendszert...)

A fő kérdésre tehát csak adminisztratíve válaszolhatok igennel, hiszen papírunk van róla, amit sokan kérnek majd nézni, tapogatni, szaglászni, hogy véleményt alkossanak rólunk. (Még többen keresik majd a diplomát, hogy minősítsenek...) Így működik ez, de annyi biztos, hogy emberség és bürokrácia: két külön dimenzió. Ezért nem is tartom sokra az érettségi nevezetű jelenség ma létező formáját, megítélni efféle pillanatkép alapján egy embert csak speciális körülmények közt szabad, és a csípős része a dolognak az, hogy ez kizárólag a felnőttek dolga. A felnőtteké, akik -.-.-.-

nos, a szakadást az új téma indokolja. :)

----------------

Now playing: Kispál és a borz - Forradalmár