Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2011. január 19., szerda

Fűben alvás, röviden - avagy a legszebb mondatok

Búcsúkoncert. Imígyen foglalom hát össze a teljes pixelpihenőm lényegét, hogy megkíméljelek a 19 hónapnyi és 100 bejegyzésnyi káoszban való elmerüléstől. Haladjunk sorban, 23 pontban.


The Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles)


Amivel kezdődött. Gondolkodások startja rögtön az érettségi után. Önátértékelést sugall. Botzeetól.
A felnőttek azok, akik eleget éltek már ahhoz, hogy eleget tudjanak arról, hogy mennyit kell élni ahhoz, hogy eleget tudjanak az életről.
Ami mindig is foglalkoztatott: a szépség, a nő, a női szépség és mély benyomásaik. Cate Blanchettből kiindulva. Botzeetól.
És amikor a szép nő egy mélyebb értelemben fogalmazódik meg, akkor a sokat látott színésznőkből lehet legjobban kihalászni azt, ami ehhez a mélyebb tartalomhoz kell. Nézni kell játszani, nézni kell mozogni, nézni kell nézni.
Korszakváltás - Vittorio megérkezik, és elhinti magját a pázsitomon. A szomszéd fűje végül nem kicsit lett zöld. Politikából nem adott semmit, ahogy azt érezte is előre, és ez így volt jó. A többi a helyére került. Vittoriotól.
De rengeteg nagy kusza dzsungelt fogok elétek tárni srácok, művészet, tudomány, irodalom, talán még politika is, életstílus, elmetan, lélektan, boszorkánykonyha, tilda, piros váza festés, és hétnyelven ciripelő kékvízi száraz kadarka.
Légy üdvözölve, Vittorio. Remélem érződik a lelkesedés. Botzeetól.
Szar ügy, de itt van nekünk Vittorio, azaz Pepito!!! Száradjon ketté a vesém, ha létezik Pepito! Márpedig itt van, nem én találtam ki (vagy ha igen - micsoda képzelőerő!!!).
Társszerzőnk első álomprojektje, amit ketten dolgoztunk fel. Nagy kaland volt, hóka-móka, kacagás. Részlet az általam megfilmesített álmából. Botzeetól.
A strandról kisétálva ugyanis mindenki hősünk kertjében találta magát és másokat. Vagy ő talált oda minket, vagy a kert találta őt oda, velünk? (A szokásos téridő-torzulás, minden rendes álom kelléke...) Azon kívül, hogy megjelent némi rokonság ("Dezsőbátyja" és felesége, aki túrógombócot majszolt), előkerült a helyi tó felől egy kötéllel sorbakötött, fenyőfákat vonszoló kutyafalka is. Fenyőfákat húztak. Fenyőfákat. [...] Ha Lény, akkor fenyőhúzó kutyafalka érkezése előtt ne papírsárkányrepülj a strandon álmodva, mert túrógombóc.
A mondatok, amik tömören összefoglalják Vittorio filozófiája és munkája lényegét. Jelentős kérdőjelek Vittoriotól.
Megfigyelted-e már ember, hogy mennyire rászorulsz arra, hogy fantasztikus jellem legyél, ha arról környezetedben nem tud senki? És mennyire unalmassá válsz ha úgy hiszed, nekik már bizonyítottál?
Adódott alkalom, amikor muszáj volt naplószerűen kiöklendeznem magamból a feszültséget. És ahogy Zsófi rávilágított: a fáradtság kreatívvá tesz. Hozzáteszem, meg még miegymás... Visszafogott stílusú naplórészlet szenvedésről, Botzeetól.
A nikotin befejezi az ernyesztést, a Kispál szám [Ha ez a vég] véget ér, ideje visszavonulni a szobába. Ismeretlen eredetű muslincák üdvözölnek, gyilkos pillantásokkal viszonzom kedvességüket. Erőm nincs csapkodni, majd a macska leöli őket. Lassan a kabátot, sálat is leveszem – majd. A hazaút és az osztálytalálkozó tartja bennem a lelket egy szál áttetsző damilon.
Valahol úton a komolyság felé... Nem megkerülhető a hülyeség, ha rólunk van szó. Vittorio jegyzete egy pesti pub-partiról, nemlétező levelezések fullos picsáknak. Részlet Kovi leveléből, Vittoriotól.
A minap folyamán amikor a nappal intervallumában önmagát megláttam a Kamcsatszknovgorod 1756os világháborús emlékmű mellett, rögtön láttam, hogy a szépsége felér a lápi csík nevezetű politikai csodálatosságú bőrével.
Voltak pillanatok bőven, amikor éreztem, hogy írnom kell valamit, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Ennek ellenére leírtam valamit. Ilyen mélyenszántó és eredeti bölcsességek csúfítják hát rétemet. Botzeetól.
Néma gyereknek ne nézd a fogát!
Ellentmondásos filozofálgatásaim magamról és másokról, ez már egy szintlépés kapuja, amikor támadom saját magam, a hangulatingadozásaim miatt. A legtöbb esetben értékelhetetlen csapongásoknak lehetett tanúja Vittorio. Ennek ellenére néhány szép igazságot sikerült elejtenem egyszerűen és tömören. Vállalható és vállalhatatlan, Botzeetól.
"Haszontalan" naplopás a haverokkal, jobb esetben barátokkal - akkor működik, amikor az idő egyszer csak pofátlanul belénk rúg, hogy már rég nem ezt kellene csinálnunk, mert mások közben elvárnak; és mi szarunk reá...
Vittorio Rómában járt, nem egyedül. Szerencsére megkaptuk az élménybeszámolót, amelyben akadtak nem egyszerű rekeszizomgyakorlatok. Naplójegyzetek részlete a római metróvonalakról. Vittoriotól.
Budapesten mennyi időbe telne az ásás, ha minden 10 méteren halálizgalmas, halálértékes Ókori kavicsot találnánk. Mert ott még nincs ám elég belőle; inkább kanyarogjon S alakban az a nagy csúf ereklyefaló fémtremor, semhogy véletlenül el kelljen mozdítani a helyéről egy antik macskakövet, a ráragadt borostyánba zárt antik lószarral.
Volt szerencsém Vittorio állandó kontrázásához, az én szellemi rongyrázásomhoz - annak ellenpontozására. A legjelentősebb anyagot ezek a filozófiai mélyrepülések biztosították az egész blogon, emellett felgyorsították fejlődésemet. Okatatás-nevelés kontraposzt állásban, Vittoriotól.
Stand and fight! Nincs joga sírni annak aki menekül. Nem jár részvét annak, ki önmagát ölte meg. Nem panaszkodhat világunkról az, ki végül annak elhagyását választja. Mondá vala ezeket a szavakat egy nagy ember, de akár úgy is mondhatjuk, hogy most találtam ki őket.
Továbbra is kaptam a legtöbbször hatásos placebókat Vittorio magánklinikájáról, és rá kellett jönnöm közben, hogy stílusjegyekben olyan gazdag írásokról van szó, hogy azoknak elengedhetetlen kelléke a rejtett rekeszizom-stimuláció, a speciális egy-két ujjas gépeléstechnikával. Vittoriotól.
Méghogy látnokok? Jósok? Nyilván úgy gondolod, hogy a jövő kulcsát az ismeri, aki tudja, mi rejtőzik a kulcslyuk mögött. Nos, gpndplkpzz, édes testvérem, ha egy termek sorozatából álló épületben haladsz előre, gondolod, hogy a következő terem kulcsa majd a következő teremben lesz? Roppant ügyes ember zárhatta be azokat a termeket, nem mondom.
Néhány ízben kísérletet tettem középiskolai élményeim feldolgozására, emlékmegőrzés céljából. Még szerelmi szálat is fűztem bele. Utóbbit leszámítva állítólag szórakoztatóra sikerültek. Botzeetól.
És akkor jöhet az első személyeskedés, amikor is osztályunk főnöke hosszú távú kísérletsorozatba kezdett – bolhákból tenyésztett ki olyan ormányos emlősöket, amelyek porcelánboltban vezetik le agresszivitásukat. Első próbálkozásai között volt e beírás, amelyre édes jó anyám mint a porcelánbolt tulajdonosa védelmébe vette árukészletét, azaz kicsi fiát.
Elérkezett az az idő is, amikor mások is észrevették, hogy működik a blog, és hogy egyre személyesebb témákat boncolgat. Szerencsére van, aki veszi a "fáradságot", és kommentel, nem is keveset. Félreértésből csírázó 10 epizódos szappanoppera a Zabhegyező miatt, például. Kommentcsata hadüzenete a pszichomókus Brigusztól:
Mióta ismerlek csak ő van a látókörödben, más nőkről nem is beszéltél... talán b@ssza a fantáziád a dolog? Talán ha megcsókolnád kiderülne, hogy buta és akkor hagynád a fenébe? Igazából nem rossz stratégia, mert a nők hajlamosak a nagy csók után átmenni HP-ba, meg néznek rád bambán, hogy úúúúúú te vagy az én lovagom... :D
Személyes üzeneteim saját magamnak; ideáig jutottam a belső forgolódásban. Konklúzió: ahogy érek, hiányoznak a barátaim. Jótanács Botzeenak, Botzeetól:
A bro-kohézió hiánya biztos, hogy nem segít a Purgatóriumba egyhamar. Ezt üzenem a jövő-Szikinek: gondoskodjon róla pár jól visszaküldött előérzettel, hogy találkozzunk stabilabb körülmények közt, a Paradicsom kapujánál, a megfelelő emberekkel, a megfelelő egzisztenciával. Future-Five! (pacsi)
Ahogy egyre közelebb kerültünk az igazsághoz, szerzőtársam egyre több formában fogalmazta meg ugyanazt a lényegretörést számomra. És egyre tömörebben. És egyre szebben. Jótanács Botzeenak Vittoriotól:
Akaszd a viharlámpát a pöcsödre m'colleague, mert ahhoz, hogy idő kell, fény is szükséges. A fény lészen így adott, az idő ingyen adatott, s bizonyos mennyiség beváltásával megkaphatod valódi jegyedet az életre, az univerzumra meg mindenre.
Roppant szellemes jellemem morzsányi nyoma; maradék a panírból. Bárgyú Bagatell Botzeetól.
A NEMESEKNEK JOBB ÁGYAIK VOLTAK, MINT JOBBÁGYAIKNAK.
Vittorio csepegtetett nekünk költői vénájából, írói aortájából egyaránt. A kettőt kombinálta is, ami nekem fenemódfelett tetszett. Esztétikailag meghatározó stílusgyakorlat Vittoriotól.
Ámde a kor halad, a papír marad, s érézkenyül a lélek, durva étek neki már, kevés a könyv; kielégítetlen rebben tovább a szellem, mely a csodás regényre érzéketlen lett, hisz oly finom már, mint cseppentve könny. Érzelmek, és történetek, csodák, tragédiák, életek; istenek és emberek, oldalakból kiröppentek. Próbálkozik a tudós agy, kétséget nem hagy, hogy nem jöhet más, mint pár hibás (bár másként hasznos) próbálkozás.
A már említett kellemes szellemességem önmaga szórakoztatására bármikor hajlandó. Szösszenetek egy szép részlete Botzeetól.
Ami a Csendet illeti, bárhonnan nézve hallgathatjuk, ő bizonyos, hogy semmit nem hallgat el előlünk, még akkor sem, ha nagyokat harap épp belőlünk.
Botzee új stílusa megkövetelte Főszerk.úr megteremtését, személyiségem lényegét kifejezendő. Már érettebb gondolatok szelték át a legelőt, a tehén csak nézett nagyokat elapadó tőgyekkel. Önmegvalósítási ujjgyakorlatok az egykori Botzeetól, immáron Főszerk.úrtól.
Alkotni kell. Megtermékenyíteni, és felnevelni a kihordott magot.
Akart már valaki közösülni a zenével? Én jól megdugnám, elárulom. Persze nem hagynám ott, mint egy kurvát, hanem szépen felnevelnénk a közös gyerekünket, akár többet is. [...] Össze akarom illeszteni a részeket, folyékony gyönyört akarok vedelni statikus illuminációig.

Főszerk.úr megköszöni a közreműködést kollegájának, társszerzőjének, és midenki megy, amerre lát. Dicséretes múltú, ígéretes búcsú Vittoriotól.
Be kell valljam barátom, el kell, hogy tekintsek legutóbbi posztodra való kontrázástól, mivel az úgy szép ahogy van, így hát nem maradt más mint a fűből ébredés, és amit korábban illúzióként előrevetítettem most meg is teszem: jobb kezembe sétapálca, balomban gőzölgő tea, és visszatérek ama pompás promenade-hoz, melybe belekezdtem, de bevártalak, elhagyom a füvet, és irány a világ. Útrakészen visszanézek, s picit várok még rád is; annyi mindent kell még látnunk Herr von igen tisztelt barátom. Ne késlekedjünk hát, golyó a tehénbe.

 ***

A jövőben publikálási felületünk kettéválik, én könnyítek magamon, hátra hagyom a káoszt, és kicsiben folytatom, hogy majd nagyra törhessek - az irodalom felé fordulok. Közben persze diszkrét írói önkielégítéseket hajtok végre: a Légy|papíron. És milyen meglepő, Vittorio is: az Athenaeumon.


Viszlát, pixelpihenő, viszlát Boci, jót aludtunk fűben.
Viszlát, Augustus, aka Pepító, aka Py, aka Vittorio BukoVitelli d'Italia, aka Vitelli bharat, aka Vergilius, aka Vergie. Veled még találkozom :D

Főszerk.úr kiszáll.

*** 

2011. január 18., kedd

FedákSári avagy Vitelli kiszáll

a Süllyedő hajót utoljára kérem a kapitány hagyja el. Így hát a 99edik komment maradt az utolsó lehetőségem, h végkontrákat intézzek minden létező pozícióhoz, egy végső hullámmal minden filozófiai ellenállást megtörni, minden vitás kérdésben igazságot szolgáltatni, illetve amennyiben ez lehetetlen, útmutatást adni a jövőre nézve, és pixeleken túlmutató kaput nyitni igyekszem. Tisztelt publicum, és Sziki barátom az Úrban, aka Szikilló, aka Balciboy, aka Valentinus de la Szikh, aka Blintov Szikjov, aka BálinTool, aka Botzee, aka főszerkúr, pont úgy végzem itt működésem ahogy kezdtem: egy pirinyó elődöm idézve - lemondok. Következzenek tehát ama végső gondolatok, melyek egyben átvezetők is szikhilló barátom arculatváltásához igazodva.
  • Új Fórumok
Tisztelt Publicum a Fűben művek nagy vonalakban igazodik az általam annyit emlegetett szentháromság a győzelemhez c teória középső szakaszához. Emlék: a teória három eleme a szem, az agy, és az akarat/tett. Aludtunk a fűben kedves barátaim, az agy dolgozott, álmodoztunk, információkat dolgoztunk fel, veséztünk ki, kettőnk, és a kommentelő közönség tudását alkalmazva kutattuk az igazságot. Kedves barátom úgy szólt: vége a fűben alvásnak. Bizonyos tekintetben ez igaz, de talán inkább úgy ámblokk mégsem :D. Hiszen a szem nem lankad, és az új információ új agymunkát követel új álmodozást és új igazságkeresést. Lehet, hogy tisztelt kollégám úgy értelmezte, hogy szintet lépett, és igaz ami igaz, magam is epekedve várom, hogy kinőtte-e vajon a pixelpihenésre jellemző töketlenséget, és valóban effektív munkára lesz -e képes. Most, hogy vége, nyugodtan mondhatom előre, hog ya válasz igen. Láttam jeleket a gondolatmenetek fejlődésében, és valóban, nem is jutott eszembe, hogy egy egyértelmű lépéssel, blogváltással, illetve blogból kinövéssel jelezzük ezta fejlődést. Mint a folyamatok figyelésének szerelmese kezdetben ódzkodtam attól, hogy az új blogra csupán eredmények kerüljenek fel, azóta túlnőttem eme balgaságomon, hisz a folyamat nem tartozik senkire, az eredmény viszont hasznos mindenkinek. Ódzkodásom motorja talán az aggodalom, hogy esetleg kevesebb lehetőségem lesz a folyamatba beleszólni, de az új fórumok kérem nem új blogok, hanem szép új világunk maga. Az időzítés a szintlépésre majdnem kellemes, közelít ugyanis az a nap, midőn Smith ismét szemben áll Neo-val, midőn a három kaszás belép egy legendákkal kecsegtető dimenzióba. Vergilius-i funkcióim némiképp csökkenek, és az élet számos területén mint tudós kollégád fogok működni. A lélektani önmegvalósítás eredményeinek publikálásába kívánok beleszólni jómagam is, bár lehet, hogy csupán terjedelmes komment formátum marad belőle. A pixelpihenő átlagblog szösszenetmegosztó jellege helyesen külön edénybe került, hogyha épp gondolom leszek papír, de nem társ szerzőként, hanem te leszel közvetítője az arra alkalmas dolgaimnak. Vagy az is meglehet, hogy megtisztítom az Athenaeum-ot és arra ahsználom amire teremtettem: szépirodalomra. Induljunk hát szerelmes bhrátim, jelszó legyen: Fűből ébredés
  • Kontra Álom
Emlékeztek még álomkísérleteimre? rendkívül és roppant elvetmültek, és nem fognak illeni sem a nyári frissítő légypapírra, sem az Irodalmat hajhászó Athenaeumra. Viszont tervezek még publikációkat álom ügyben, ugyanis roppant érdekes felfedezésekre lettem figyelmes, és egy új, rendkívül gyümölcsöző egyéniséghez, vele egyszersmind motiváló kihíváshoz jutottam. Úgy határozok, hogy eredményeimet nem vetem blogra, hanem mint facebook jegyzet, vagy mint személyes, válogatott emberekkel megosztottt dokumentum fog kerengeni
  • Vittorio Magánklinika
Kedves közeli barátaim, úgy adódott, hogy Vittorio barátotok mélyre merült egy bizonyos témában. A mélységet kedveljük igen, de ha valaki egy témában mélyre merül, azt az egészben a legrútabb sekélyesség veszélyezteti. Gondoljatok csak a házas emberekre. Újból el kellett olvasnom egy könyvet, amely révén megszabadíthattam magam a sekélyesség démonától, és ismét prófétája lettem az újhedonizmusnak, melyre jobb kort nem is találhatnánk, mint huszas éveink - most figyelj - második fele. Úgy bizony barátaim, kicsik vagyunk mint a pötty, és erre rá kell jönnünk. Azonban arra is, hogy hamarosan ez a világ a mi kezünkben lévő kis játékszer lesz. A kevés időt tanulással kell töltenünk, az uralkodásra kell felkészülnünk bhrátim. Most engedhejtük meg magunknak a hibákat, a tévedést, a tapasztalatot, tél van de már Február. És márciusra végre fiatalok leszünk. Önmagunk előmenetele pedig elengedhetetlen, így aztán tűzzel, vassal keresztül viszek egy fejbekongatást, hogy ne veszélyeztessen a lemaradás minket.
  • Maison de Santé IV
Ha tudnád barátom hányszor töprengek azon, hogy hányadán is állok én egy nőszeméllyel. A nő az maga, vagy valami más, valami körülmény, valami egyéb ébreszti fel az egyébként teljesen normálisan funkcionáló ösztönöket. Hányszor szakítottam már nővel mielőtt összejöttem volna vele? Hányszor vontam vitorlát egy nőért, s midőn éreztem a zsebemben, motivációt vesztve hányszor lassultam le, hogy végül megtorpanás és kihátrálás legyen belőle? Igen barátom, elmém egyedülálló, és hatalomban felette áll az emberiség többségének. Akár a tied. Azonban ez az erő ellenem fordul, és akadályként jelenik meg, s mindig azon kapom magam, hogy sunyiban kielemzem az érzéseim, és a feje tetejére állítom őket, aminek egyenes következménye az emberiség rákfenéje: az önmegtartóztatás. Azért van társa még a hódnak is, mert rémesen egyszerű, és mindennemű bonyolultságra való hajlam visszaveti az embert. Hisz történelmünk is arról szólt egy ideig, hogy törekedtünk a bonyolultságra, lám ma már törekszünk az egyszerűségre, de csak bonyolult és megerőltető folyamatok után jutunk oda, hogy egyszerű és szép dolgot alkossunk. Épp ezért lesz kínkeserv mindkettőnknek végrehajtani az ősi igazságot melyet a Star Warsból már ismerünk: érezz, ne töprengj. Talán úgy érzed, hogy nem voltam konkrét épp ezért át is nevezem az alcímet Maison de Santé IV-nek :D az eredeti No Amy helyett.
  • No Amy
Hogy mi lesz No Amy-ből, az tűnik az egyetlen hozzászólásképes kérdésnek. Viszont a választ már most megmondhatom neked azt a pixel mindenit: tapasztalat, és egy fejezet a regényedben, méghozzá ha jól számolok talán az első említésre méltó. Fenemódfelett fasza kis fejezet nem mondom, azonban nem engedheted meg magadnak a fejedre növeszd a jelentőségét. Az Istentől rádruházott hatalmak: a szépség, és a fiatalság maximális kihasználására vagy kötelezve, és arra, hogy mindemelett nyitott szemmel, és nyitott elmével teremts magadnak életet, melynek csupán egy, habár elngedhetetlen kelléke a regény. Mint az érzékeinket a lélekkel, lelked érzékekekkel gyógyítsd, szúrj be egy oldaltörést, és pötyögd bé: második fejezet. Vergie kiszáll  
  • Epilogue
Be kell valljam barátom, el kell, hogy tekintsek legutobbi posztodra való kontrázástól, mivel az úgy szép ahogy van, így hát nem maradt más mint a fűből ébredés, és amit korábban illúzióként előrevetítettem most meg is teszem: jobb kezembe sétapálca, balomban gőzölgő tea, és visszatérek ama pompás promenade-hoz, melybe belekezdtem, de bevártalak, elhagyom a füvet, és irány a világ. Útrakészen visszanézek, s picit várok még rád is; annyi mindent kell még látnunk Herr von igen tisztelt barátom. Ne késlekedjünk hát, golyó a tehénbe.

Értelmet a világba (záróposzt 2.)

Üzenet: Alkotni kell.
feladó: én
címzett: én

Alkotni kell. Megtermékenyíteni, és felnevelni a kihordott magot.
Akart már valaki közösülni a zenével? Én jól megdugnám, elárulom. Persze nem hagynám ott, mint egy kurvát, hanem szépen felnevelnénk a közös gyerekünket, akár többet is.

Érdekes, a vécén ülve nem kívánom a zenét.

Még nem tartok ott, hogy el tudjam dönteni, melyik vágyamhoz társul szenvedély, ami pedig elengedhetetlen az alkotáshoz. Cél? Egy alaposan megálmodott világ. Jelenleg azt vizionálom, hogy hobbi-íróság után/közben felépítek egy egzisztenciát, ami már alkalmas arra, hogy a felnőtt világba beleküldjem a szellemi ondóm. Aztán kellene egy olyan foglalatosság, ami érzékeimre alapoz. Fotózás, filmezés kapuinak kulcslyukán leskelődöm, kíváncsian és türelmesen. Mindemellett örömzenész vagyok: magamnak kell a frekvenciaorgia, hiszen lelkünk törekvése boldoggá tenni minket. Össze akarom illeszteni a részeket, folyékony gyönyört akarok vedelni statikus illuminációig. Már most érzem a hiányát mindezeknek: hiányzik a zongorázás, elkezdtem gitározni, megőrülök attól, hogy erőforrás híján nem tudom magamnak összerakni egy hosszú egésszé a kedvenc zenéimet, saját számmal erőlködöm használható alapok nélkül, és mégis... ezen a bukkanókkal teli félkész földes úton poroszkálok. Betont rá, nőből, ihletből, aztán lehet száguldozni…



Kontra Noémi (záróposzt 1.)

Noémi
héber, jelentése: gyönyörűségem 


És akkor ide is elérkeztünk.
Nem rég belebotlottam néhány fotóba, amiken ő volt, a barátjával. Jól megvizsgáltam, milyen reakciókat vált ki belőlem. Zsófi azt mondta, én is kínzom magam. Pedig nem, nem esett rosszul látni őket, csak hirtelen érintett. Valójában örültem, hogy úgy láttam őt, ahogy. Tipikus esete annak, ha "örömmel tölt el, hogy boldognak látom". Ez már jóval a "távozás" után volt.
De amíg még friss volt az élmény, kaptam néha pár kérdést róla, nem válaszoltam. Kaptam újra, akkor sem. Mert magam sem tudtam. Sosem jöttünk össze, mégis szakítottunk? Valahogy úgy; én szakítottam az emlékével. Egy időre...

Volt egy lány, akibe jó mélyen beleestem, mint vak ló a szakadékba, a gimnázium utolsó évében - micsoda időzítés, érettségi előtt...
Természetesen úgy kezdődött, hogy már az elején rájöttem, hogy nem lehetünk csupán barátok. De azért húztam-vontam az egészet, ahogy elsőáldozáson kell. Merthogy ő volt az első áldozatom, vagy én neki - inkább. Éreztem, hogy van egy biztonságérzete a lelkemnek azzal, hogy kényelmesen elvagyok vele, kapom a rendszeres Noémi-adagom, és ezen nem is kívántam változtatni, nehogy egy parányi hiba is leomlassza az építményt.
Nem akarom agyonfogalmazni, ez nem az a helyzet és minőség. Ennek ellenére neki megtettem. Írtam ugyanis azt a levelet, szép hosszan és részletesen, fél év ismeretség után, amiben átadtam neki a helyzetjelentést. Óriási címletben fizettem neki, a visszajárót rábíztam, de valójában már elképzeltem magam előtt, hogy ugyanazt adja vissza, csak felváltja csillógó apróra. Az agy nem tesz különbséget elképzelt és memorizált képsorozatok között, így hát addig az ideig, amíg nem jött a válasz, már képzeletben vele voltam - és boldog.
Aztán reccs.
Az jött, ami a nyilvánvalónál is egyértelműbb volt, de szerelmesen ezt már ki a franc fogja fel?
Na, ez már nem lényeg, de ismeritek azt a jelenséget, amikor a lány kedves a sráccal, és nem nagyon tetszik neki, hogyha a srác ezt túlkombinálja... Ő meg volt bizonyosodva arról, hogy velem is ez történt, pedig igen szemléletesen leírtam neki, hogy kurvára nem bírok ellenállni a vonzerejének, ami nem tudom honnan jön, és miért szugerál meg ennyire...
Végül én behúzódtam, ő kihátrált, és innen már hiába akármilyen levél, ez nem az a korszellem, kicsit mintha lemaradtam volna. Azóta megsimogattam a romantikát, elküldtem játszani a naivitással, ne zavarjanak már a gondolkodásban.

Csak még egy aspektus.
Ettől függetlenül ugyanis elbúcsúztam tőle, és megszakítottam minden kapcsolatot vele, földrajzilag is.
Viszont a tudattalanom nem hagyta annyiban. Sokat álmodtam vele. Az álombéli valóság pedig még erősebb eszköz a puszta képzeletnél, így képes komplett érzelemhullámokat generálni, amik hosszabb-rövidebb ideig kihatnak az álom utáni napi életünkre. Ezért hiába próbáltam elnyomni, folyton hiányzott a jelensége. Már itt Szegeden volt egy álmom, már pont amikor úgy gondoltam, hogy sikerült elfelejtenem és kitörölnöm a lelkivilágomból a lenyomatát, és magamra erőltetnem egy békés egyensúlyi állapotot, akkor a pszichém előtúrta a mélyből, és olyan erővel hajította az arcomba, hogy a teljes napom gyászba borult.
Ugyanis egy elképesztően részletes és valóságos összejövést álmodtam meg vele - vissza a gimnáziumba, vissza a karjaiba, ahol sosem jártam. Felébredtem, néztem ki magamból, és egy ideig fel sem fogtam, hogy mi a valóság. Miért kellett ezt most? Gondoltam, miután ráeszméltem magamra. Bedepiztem, teljes feketébe öltöztem, és bosszúszomjasan nekivágtam a városnak... Rossz volt.
Aztán rájöttem, mi volt ez - elég későn, hónapokkal az álom után.
Ő volt az, aki azt mondta nekem szemtől szembe: "Álomvilágban élsz, csak rád kell nézni..."
Ez a mondata végleg felborította a kis biztonsági rendszeremet, amit kiépítettem magam köré. Ennyire könnyen belém látott? Rám nézett, és kész? Úgy tűnik.
Tudni kell, hogy a psziché nem játszik velünk. A tudattalan a tudat szintjén üzen nekünk, és a válasz ezért ott hevert előttem: ha én álomvilágban élek, és vele álmomban végül összejöttem, akkor nincs miről beszélni. Konfliktus megoldva, nincs itt szó semmilyen büntetésről, éppen ellenkezőleg: meg lettem jutalmazva. Mikor erre rájöttem, már mindjárt másképp fogtam fel az álmot, és ezt az egész kapcsolatot, ami nem is volt - csak az én álmodozásaimban.
Tettem fel ilyen kérdést is magamnak, hogy nem lehet-e, hogy csak a szerelem eszményébe voltam szerelmes? Egy entitásba, ami pont a lelkemen keletkezett lyukat pótolta volna. Hiszen alig ismertem, sőt belegondolva, össze sem illettünk (bár ez olyan erőltetett szó). És mégis kezdettől fogva vágytam rá, ezért talán beléhelyeztem valami szeretethiányos állapot által előbukkant gondolatcsírát, hogy "ő az". Nem tudom.
De azt tudom, hogy nem véletlenül csöppent az életembe, és hogy szerepe volt benne, és van a továbbiakban is, még ha neki én nem is voltam egy jelentős pont. Meg is erősített, el is gyengített, tanított, butított, felkavart teljesen, majd örökre megmaradó rétegként leülepedett bennem. Bonyolult semmiség. Egyszer majd megtudom, pontosan mi volt az ő szerepe. Elfelejteni? Soha sem fogom.
Köszönöm neki, hogy kaptam belőle; a kedvenc szenvedésem ő volt.

Szia.

***

Ne Nézzééé! Lájkollyá!

Azt a hetvenlábú büdöstalpú román tevenyereggyártó marsi pillangó szakadna le a fügefa keménységű harmadik negyedéves költségvetésbe! A Sunnyogóbrigád tagjaihoz intézem kiáltó ványomat, miszerint csendes tekintetek helyett - mely sziki barátom egoját fényezik csak, mivel csak ö ismeri a látogatási statisztikát - lépjünk bé az aktív kommentelők körébe, kik hozzászólásaikkal a társszerzőnek is jelzik h léteznek. Még Brigittó is csendes, ujra csendes. De ő legalább valamikor írt - tiszta mókásakat, hiányzanak. Szóval akkor hogyishívják tuggyátok na, elő a bokorbul mert lesz puruttyaest

2011. január 16., vasárnap

Igazán le kéne szoknom a Chrome frodítóról (igen frodít, nem fordít, bár tény h először szokás szerint félreírtam), de nem könnyíti meg a dolgom, h mindig tud olyat mutatni amire kevés lenne az általam ismert leghosszabb netes zagyvabeszéd a rotflmao. De mégis, gondoltátok volna, h a Kispál csak kamu? csupán gyenge utánzata egy ismertebb, amcsi együttesnek :P

2011. január 7., péntek

Maison de Santé III

Kérem igen mélyen tisztelt publicum, a trinitariátus nevében zárom le az elmegyógyintézet cikk sorozatomat, amely értelem, és megértés nélkül fertőzte főszerkúr legelőit. Hogy miként, s mily tartalommal megtöltve teszem ezt magam sem tudom, épp ezért alkalmazom nagy elődöm, József Attiló, aki egyrészt maga is aktív Maison de Santé látogató, másrészt nem űűűsz le? módszerét; a szabad ötletek jegyzékét. Úgyis ihletet kaptam az agyfolyamra, mármint szándékot, egy kedves valaki jóvoltából, akit mellesleg kollégaként üdvözölhetek az élet egy új területén. Látom észrevettétek, hogy bár gondolataim jelennek meg, mégis fenn maradt az a jól meg szokott, és biztos forrásból tudom, hogy két ember által már fel is rótt stílusom, mely mintegy ösztönösen óv engem mindenféle lényegi információ kiszivárogtatásától. Mivel aktív olvasónak ismertem meg, ezúton is szeretném közölni D-vel, hogy kommunikációközeli állapotban kívánom alkalmadtán látni, ugyanis egy kedves vörös barátnémmal, ex osztálytársnémmal, és kolleginámmal az Úrban lehetősége lesz megismerkedni. Persze csak ha ugrik rá. Bocilló barátom, hírekkel IS szolgálhatok, mivel éppen most jutott eszembe, hogy a minap vivisectio-t végeztem magamon, és az életem alakulásán, összevetettem a tiéddel, és meglepő eredményekre, bizonyos hasonlóságokra leltem rá. Végy fel azonban egy melankólikus orcát, mivel attól tartok drága egyetlen barátom akiből kettő van, hogy pici szívünk nagy veszélyben van, és nem azért mert gondolkodik de nem tanúl - mondá Pelikáníciusz dictus magister. Vitelli Bharat - most figyeljen az akire gondolok - fázik, úgyh elmegy fürdeni szerintem, és majd talán ha Lust-tal bírom folytatom. Vagy inkább mégse. Maradok. Ismételten a kis vizsgálatomon jár az agyam, és aggaszt, hogy nem tudok elméletben továbbhaladni. Mondanám ilyenkor magamnak - ErikaEffect - hogy ahol az elmélet becsődöl, jön a gyakorlat, de attól tartok nem információhiány az mitől megcsömörlöttem, s mivel könnyen boldogulnék véges számú experimentp patronumok elvégzésével, hanem a puszta megcsömörlés szele simogatja szürke sejtjeim A+ kategóriás állományát. Explain. Érik a szó, ha eddig nem mondtad ki még 100szor drága barátom, de te is tudod, hogy ez nem aza közeg, de hajts majd be valamiféle magyarázatot. Többször. Elsőre nyilván nem fogok válaszolni, kitartás m'collegaue. De most aztán lépelek elfele szóval Vittorio kiszáll, mondieu adieu

XXI Század költői

Egy ilyen világban élünk
Barátság, szerelem
E kettő kell nekem
Barátságért feláldozom világom
Szerelemben áldozat a barátom