Marketing a gimnázium alatt

"A mindennapok megoldása CBA!!!"

Ez már nem az első fiatalkori reklámtevékenységem.

Ez sem az első:

Hitelemet talán rontotta, hogy itt már ritkult a hajam...

Itt pedig nem a hajam ritkult:

Lehet, hogy ez az első, nem emlékszem...

emlékszoborpark a gimnáziumnak

Időutazok egyet az emlékeimben, s némi valamit látok előjönni, amely majd annál erősebben közeleg, minél messzebb kerülök a gimnáziumtól térben, időben. Ez a sajnálat. Ennek egyik, igen érdes oldala különösen nagy árnyékot vet selymes, pihe-puha lelkemre, mely oldal egy lánynak hozománya, s hozományának további sajnálat a hozománya. Nem itt fogok vele behatóbban foglalkozni.
Másik oldala - a sokból - az a nosztalgikus sajnálat, amivel a középiskolai évekre gondolunk vissza. Ez most még halovány és csalóka érzés, de már most tudom, hogy milyen erős lehet jópár év múlva. Remélem is, hogy az lesz. Jelenleg furcsa; egyszer mélységesen hiányozni fog a gimnázium. Bármennyire is táááncsics...


***

Nulladik (szégyen)szobor: elszámolás a hiánnyal


Szóval akkoriban két feladatunk lett volna: megismerni és elhinni. Esetleg elhinni, majd megismerni. Ha a tananyagra gondolok, akkor elborzadok, nemcsak azért, mert nyilvánvalóan alig van értelme és igazságtartalma annak, amit fejünkbe nyomtak, hanem azért is, mert alig teljesítettem az elvárásból valamit. Azon elvárásból, amit én támasztok magam elé, de már a múltba! (jólettvóna) Ahhoz, hogy elégedett legyek saját munkámmal, és megkönnyítsem azt, meg kellett volna ismernem rengeteg dolgot, amit egyrészt nem hittem el, másrészt nem érdekelt eléggé. Pedig tényleg tizenévesen kellett volna járható hidat emelnem az "azt hiszem" és az "azt akarják mondani" nevű partvonalak között, ennek eszköze lett volna az "utánanézek" nevezetű magas- és hídépítő vállalat. De ez nálam kamucég volt, hogy legyen mivel sikkasztani a szabadidőt. Csodálatos érzés-e, hogy leérettségiztem, és nem tudok szinte semmit, alig olvastam alapkultúrát (?) és fogalmam sincs, hogyan kell tanulni, a memóriám pedig kiröhögi a figyelmemet? Hát egy nagy lószőrt, bármennyire is lázadó elme vagyok! Ugyanakkor arra is gondolnom kell, amiért az első szobrot emelem a képzeletbeli emlékparkba: az örömünk üdvéért feláldozott, eredetileg tanulásra szánt idő kihasználása. Micsoda mozzanatok! Annak ellenére, hogy nem tartom izgalmasnak gimnáziumi éveimet, lesz mire visszaemlékezni - hála a nem elstréberkedett időegységeknek. Csak éppen, a fent említett hiányosságom miatt, ezeket igen nehéz felidézni; segítség kéne! Legalább a legjelentősebb szituációkat meg kellene őrizni.
[sóhaj]

erősör és utoljára - Samuel Adams' Utopias

Ha nincs rá elég pénzed, biz' eldurran pár sörét,

hogy megízlelhesd a világ legerősebb sörét.

Ezt a 14-14 formátumú, neominimalista posztmodern epigrammát az amerikaiaknak szánom, ahol ugyebár - mármint az USA-ban - engedélyezett a fegyvertartás. (Megnyugtatásul: a terminátor államában, Kaliforniában úgy korlátozták, hogy max 1 lőfegyver/fő/hó vásárolható...)

Mindjárt jön az összefüggés.

Ugyanebben az Usában [remélem nincs másik] állítják elő a világ legerősebb sörét is. Egész pontyosan Bostonban [na, ebből már van ám másik Angliában], a Samuel Adams főzdében különcködnek annyira, hogy 25-27%-ig erjedjen a létyó! Bocsánat, sörcefre a létyó hivatalos neve, amely nyilván tele van cukorral, de ehhez még adnak is az erjesztés során. Persze ne úgy képzeljük el, hogy dobálják a tartályokba a kockacukrokat! Kémiailag egyszerű felépítésű, természetes cukrokat adagolnak bizonyos időközönként. Azért kell pótolni, mert akárhogy trükköznek, hagyományos módszerrel 9%-nál nem tudják tovább részegíteni a levet, mivel amíg a sörélesztő életformácskák a cefrében lévő édességet alkohollá erjesztik, ők csendben alkoholmérgezést kapnak, és elpusztulnak - attól, amit előállítanak. Haláluk után pedig nem képesek teljesíteni a normát, a cukor meg elfogyott. Ez elég szomorú, meg is sajnáltam szegénykéket. De könnyeimet elmorzsoltam, mert megtudtam a jó hírt: erősebb, immunisabb testvéreik tovább harcolnak gyengébb, egyszerűbb cukrokkal!

A Samuel Adams honlapján ez nem szerpel, de a HVG szerint az Utopiast acéltartályban pezsgő- és whiskey-élesztőkkel két szakaszban erjesztik, majd utóerjedés következik fahordókban. A főzde adatai szerint az egész erjesztés több féle komlóval, árpamalátával és egy kis juharsziruppal akár 13 évig is zajlik, és az utóerjedés helyszínei 200 literes bourbonos, konyakos, Madeira-s és/vagy Sherry-s tölgyfahordók. A szükségszerű "erjesztés-sznobizmus" eredménye az a likőrszerű édes cucc, amit a sok százalék miatt a tagállamok negyedében nem is engednek sörként fogyasztani.

De még ha engednék is, lényegében sosem fogjuk sörként inni, több okból is:

1. Kérhetjük bubisan, de csak menteset kapunk - tényleg nincs benne szénsav, ellenben vanília utóíz...
2. Ha nincs nálunk hatvanhétdolláros, csak 100-as, és nem kérünk vissza, mert Arcok vagyunk, akkor nem korsóban, hanem drága "üvegben" kapjuk - ami amúgy eléggé fém és... lásd kép.
   De egyébként ilyen nedűt ki akarna korsóból szürcsölgetni?! [Ityut tudom csak elképzelni... xD]
3. Térben és időben korlátozva vagyunk - kevés helyen kapunk, és évente csak 12 ezer palackot. Bár ez elég valamire, nincs ám minden héten rekeszvásár, és árufeltöltőként se fogunk találkozni velük, akárhogy kalandozunk a világban! Eddig még csak 4-szer (1999, 2002, 2005, 2007) jutott hozzá az emberfia - a kb. 399 millió amerikai emberfiából, ha a teljes lakosságot érdeklődőnek számítjuk, nem beszélve a kíváncsi és/vagy sznob külföldiekről...
   De ha minden igaz, idén is kijön egy széria, szóval boldog Karácsonyt, Pepe! :D Ezt küldeném, ha lenne pénzem, kedvem, erőm és időm kiutazni amcsiba...

Szóval a Guiness rekordok könyvébe nem a Guiness sör került, hanem a legerősebb Utopias. Mármost, ha jó szokásuk szerint megint eldurran valamelyik amerikai farmer vagy akár egyetemista agya, és úgy dönt, hogy ő rögtön Utopiast akar venni, ám nem hogy fizetni, de sorban állni sem akar, akkor visszautalok a kis versikémre, mert az agyat simán követheti a zsebpuskája... Micsoda ország!

Egyébként lehetne, de nem ez a legdrágább, csak a második a sorban. Igen keményen megelőzi a Carlsberg Vintage No.1. a maga 395$ üvegenkénti árával. Azért bármennyire is jól ment a sorozat, a Jóbarátokban nem ilyet látunk.

jóvanakkor

tavaszváró

Itthon nincs gáz, odakint mínuszok harcolnak keményen, nehogy beköszöntsön a nullafok. A nagy hidegtől inspirálva szedtem elő egy bölcseletet, amely valószínűleg már fagyott elméből született - halva.

Már rég tavasz lenne, ha nem a tél jönne.

Óda a Nyár ellen avagy az Izzadás

Búgok! Mert víz nem az égben

csak fáradt testem szegletében

sétál szépen a mocskos kéjenc

lészen bűzös teher. Éljen!

Bőgtem. Felhőt látok. Ál-

felhő az, erőtlen fátyol, csak száll

a magasba tagava az ár-

adatot, mit délidőben megkívánok.

Már a lég hullámzik, pezseg, habzik

Víg népeknek lebeg lagzik

havának derekán. Remek az, remek

ámde nekem más levek

Kellenek mint ezek bőrinek kútjai

ömlesztenek szűntelen redőik útjain,

zugoknak hámjain; hányinger követ

Tépi az egészség adta kis örömet.

Uranus! Oldozást! Nyiss

csapokat az égen. Hamis papok

kik kánikula-totemeket imádnak

Testgyümölcs facsart levében tanyáznak

Száradjon a fagytól verítékgólemek

Az ég legyen forrása tajtékzó tengerek

vízének, s elhal a káromlás, szálljon az ének

Fellegtől vadregényes, büszke, őszi képek.

Reggeli Séta (Köd)

Hamuban járok. Elgondolkodám

Lám halandó túl e csodán

láthat soha

Bámul hiába emberfia-lánya

Kapirgálhat porba, szélbe szürke árba

elveszett

Karom kardom, tejgőzt szabja

Fáradt felhőnek lettem rabja

Kinevet.

Nevetni mer szállni nem, a szem

útjában szamárszürke gúnyában

Gúnyolódik magában. Förtelem!

Elbűvölő. Nem is szürke, fehér

Színek atyja ruhája mindennek mit elér

Hát ennyit ér?

Ennyit ér a tünemény. Látvány

semmi más. Szemre tör, s ármány

így az elmének

Testem hasít. Simogat. Víz keze

gyengéden válaszol hasztalan eszem

gyalázatos csapásira

Érzékek táncolnak feszített kötélen

Akár a valósás, gyönyör szökell kés élen.

Látod. Érinted. A többi jön magától.

Szaglod? Hallod? Gondolkozz elme.

Tanít e valamit az ötök veszedelme?

Keresd a ködöt.

Reggeli Séta (Őszreggel)

Tűzben táncol, fagyott tűzben

Kínban időtlen szűntelen

Kilépett Kronosz folyamából s

Kivetve tombol amott, távol

De gyötri, tépi a szám-

kivetés. Miért rám, miért rám

rótta ki bűntetését a rőtszakállú

gondviselés? Én állok ott bárgyú

Ürességben bár nem hibáztam

Mégis elárult s betegen, lázban

állok időn túl mert tíz perccel

korábban ültem be matekórára

Reggeli Séta (Charón)

Úgy halj meg Caesar

Lész szemed héján

a bér.

Hal vagy Caesar

Menj hát, ússzál

a lélek tengerén.

Folyó az. Partja nincs

Se forrás, se cél

Egy csónak csupán

Csak bér, csak bér legyen a szemed héján

Hal vagy, ússz hát

végtelen az áradat

de rév vár

Egy csónak; egy révész

a lélek tengerén.

Halász ő, repül ő

Vízi járműve lék, folt

puha csont, üreg bűve

de száll

Repül a vízen a lélek

tengerén. Folyón,

mely végtelen, vár a rév.

Ő halász te hal

Ő hal, te halott

Lásd

Ő a tenger, folyó,

Óriás. Repülj Caesar

repül ő is

Repülj hal, repülj lélek!

Révészek vezessétek

Rómát