Kontra CBA

Bizony mondom néktek, sok-sok mély nyomot hagyott bennünk a CBA ... Ahogy mi is benne. Nem tudom, mégis mekkora bevételkiesést jelenthettek vészakcióink, de azt nem tették zsebre (nanémmá, kitör belőlem a Bugysi). A CBA pedig egy rendkívül szigorú rendszer szerint működött, voltak a pénztárosnénik, és volt a hentes; aki ugyebár lévén egyetlen férfi, ellátta a mindenféle hússal való mindenféle tevékenységet - sokszor félő volt, hogy elbukott és lebukott társaink másnapra kolbászokként csüngnek a falán.

Hhhöhö, miket is beszélek, hiszen sose bukik le senki; külön ranggá, és művészetté emeltük tartalékaink CBA-ból való feltöltését. Mindig kellett természetesen egy ún. fedőszöveg, amit egymás közt használtunk, büszkeségünk fitoktatására, és mert az L betűs szó olyan csúnyácska. Örkényi irányzatok szerint az adag beleesik a zsebbe, a Gettóista felekezetek stílusosan segélyként élik meg a traumát, míg Bugyin a polcok ellenálhatatlan kedvességétől, és adakozásuktól szenvednek.

Apropó Bugyi: ami sok, azt még mindig lehet fokozni. Határok nélkül alapon játszanak Bugyin, erejük magabiztosságában már a zseb takaró biztonságában sem tartják az apróárut. A jámbor CBAsnéni-népség csendesen asszisztál a szabadon tartott napiadag kivándorlásához, mi több, az alábbi eset se tűnt fel bambiszemű eladó néninek, aki aprót kért, és megis kapta. Na de hogy. A Gratis az ingujjban, mely kezet így vízszintbe kellett tartani, hogy ki ne csússzon; na mármost adagolni az aprót ebbe a kézbe kellett, mondanom sem kell: 2forintosával, mindezt a delikvens szűnni nem tudó, remegéssel (Gratisveszélyeztetéssel) járó röhögőrohamai közepette. De hát az apróadás öröme annyira elvakíthatta, hogy ez már fel se tűnik senkinek.