Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2010. április 23., péntek

Aeturnus Arces, A Reload visszavág

(csakhogy mindkettőnk kedvenc korszakalkotó trilógiájának második része is szerepeljen) ( é )

- avagy a jó, a rossz, és a perverz Rómában -

Azért talán ekkora felhajtás esetleg indokolatlan; végülis ekkora banzájt nem ér meg az ügy - és micsoda véletlen, hogy Rómában éppen ezekkel a szavakkal illettem a reánk rendőrséget hívni akaró szállodatulaj pacákot, aki - mint azt már sejthetitek - ránk akarta hívni a rendőrséget.

Na igen, hát szerény körülményeket biztosító youth hostel barátunk egyik szobájába történt ugyanis, hogy 12 vérengző fószerkám lett beeresztve, mind ybl-ös, mind építész, és ha ez még nem lenne elég, az egyikük éppen én kellettem, hogy legyek. Ha már én voltam én, akkor már fogtam magam, és összeismerkedtem a többiekkel, akiknek neveit nagy mentális erőfeszítések során kimondásukat követő nyolc másodpercig meg is jegyeztem. Páran indultunk volna tusolni, ami hát lássuk be, érthető ha nem számon kérhető reakció laza rostos 18 óra buszozás után. A bajok itt kezdődtek, ugyanis a mi szintünkre hölgyek voltak berendezkedve kivéve a fent említett 12 embert, így köteleztek minket, hogy használjuk legyünk oly drágák a lenti zuhanyzóegységet. Nem tettük. Hozzávetőlegesen, de tényleg sacckábé 4 egész 3 tized másodperc zuhanyzás után jött be a mogorva, azonosíthatatlan nemzetiségű nyanya, hogy férfiak vagyunk-e? Lenéztem egyszer-kétszer, hogy meggyőződjek, a nő hangja alapján kiokumuláltam, hogy semmi szükség rá, hogy ő is meggyőződjön róla, így hát a srácokkal kiigenlettünk neki. Menjünk ki onnan - mondja ő - mert megijesztjük szegény ártatlan, feltehetőleg Karthauzi rendi apácáikat, akik, hogy félelmüknek hangot adjanak, a háttérben hangos vihogásba kezdtek. Ezentúl ez a hangos vihogás mnitegy köszönés helyett, és minden egyéb kommunikációra alkalmas hangjelzéssé vált a hét során - amire talán rájátszott egy kicsit az, hogy haver vaknak tettetve magát ment neki néha a falnak, és be a szobájukba. Szóval a Perverzió démona már felütötte fejét első nap. Hanem aztán utána: voltam oly drága, hogy lemenjek. Ahogy én azt megszoktam. Kisgatya, törcsi vállon, tukános pipere tasche jobb kezemben, balból sajnos teásbögre hiányzott, műanyagpohárral voltam kénytelen helyettesíteni. Ismét összefutottam az apáca növendékekkel: Good Morning - Weeheheheeeeeheheeeeee, ki-ki a maga nyelvén üdvözölte a másikat és én ezzel a reggeli zuhanyzást le is tudtam. De sajnos mások nem követték a példámat. Este nem votlak hajlandóak kulcsot adni a szobánkhoz, és a fő bűn - egyéb kis alkoholista megnyilvánulások mellett - az én reggeli perverz meztelen mászkálós akcióm volt. Sárdobálás, szitkozódás kulcsszerzés, berúgás volt utána az esti program. Érthető reakció, hogy aki fent bulizik és hívja a szükség nem trappol le egy emeletet, hanem a női fürdőszobába intézik el a dolgukat. Itt jegyzem meg, hogy abban a fürdőszobában reggel 10től hajnal 3-4ig folyamatosan volt benn 10-12 hajat szárító kiscsaj. Mosnának hajat otthon basszus, de hajnal négykor gyökketőig nem látok el, de ott a sarokba a kis barna paca mellől tisztán hallom a hajszárító csilingelő fémes muzsikáját. Mellette a budifülkébe meg valami egyenletes horkolást. Akkor még nem is sejtettem - pelikán elftárs - hogy az a horkolás volt az oka a rendőrbotránynak. Mert a 'perverz' részeg fószerre a budin találtak rá élve vagy alva, pokrócba bugyolálva, hála egy arra járó bro-nak. Hozzácsapva a hangoskodást, amit mi még éjfél után se hagytunk abba (biztos zavartuk őket a szokásos hajnali kozmetikázás közben) ez már főbenjáró lett, és végleg kiloptuk magunkat a szállodatulaj, és a karmelita rend szívéből.

Aftermath nem lett, mivel utolsó éjszaka, amikor méghangosabbak és még perverzebbek voltunk mindnyályan :P az apácák már nem voltak ott, ami érthető reakció miután délután el is búcsúztunk tőlük a jól bevált - Weeeheeheheheeeee - kezdetű nótával g-mollban (hu remélem van ilyen). Helyükre német csajok jöttek, és másnap semmi panasz nem érkezett ránk. Mily meglepő fordulat srácok, végre jött egy hozzánk hasonlóan barbár népség. Nos lényegében ez volt a Római eseménye fő mozgatórugója, a piálós bulikról minek meséljek, pnot az volt mnit itthon, csak nem a csati hanem a Tiberis partján. Aranykancsó helyett tablettás Chiantival. Písz van midnen népségnek, és nefelejcsetek el vasárnap szavazni mert jön pár néger állat és szitává lőnek titeket.

2010. április 17., szombat

Kontra Világjegy

Mielőtt elolvasná ezt bárki, nézze meg a terjedelmét, és azt a tényt, hogy filo... Kell ez neked?
Stand and fight! Nincs joga sírni annak aki menekül. Nem jár részvét annak, ki önmagát ölte meg. Nem panaszkodhat világunkról az, ki végül annak elhagyását választja.
Mondá vala ezeket a szavakat egy nagy ember, de akár úgy is mondhatjuk, hogy most találtam ki őket. Térülj beljebb barátom, ki kint állasz az esőben, és ahelyett, hogy mocskaid letisztítására használnád, inkább esernyőt bontasz. Megkínálhatlak esetleg egy teával? Kitűnő minőségű FTGFOP osztályozású Assam-i fekete mellett nyissuk hát meg lelked, és polémiázgassunk annak kuszaságáról. Előre bocsájtom kedves barátom, az esetleges félreértelmezéseimre azonnal ugorj rá, példát véve az antiloptetemre ugró hiénákról.
Ajtód előtt amint látom tüntet a civilizáció, az emberiség, és a társadalom (C.E.T.), valamint egy kis üveg Spitz rum tombol bebocsájtásért könyörögve: Nos engedd be kérlek a rumot és ejtsünk pár szót a többiről. Ez a nagy CET rémesen ronda. Borzalmasan gusztustalan fekélyes állat, vér és mocsok tapad sárban túró kezeihez. Na igen ha sok tökéletlent egymás mellé raksz a szem a tökéletestől való eltéréseket látja sokszor, így mondjuk minden összejött: az összes hiba amit ember ejt gyengeségből és kapzsiságból, egy szóval félelemből. Nyomban vágd rá az ajtót, mégis milyen látvány lenne ezen gyönyörű gránitpadlón? Bizony bizony. Mindazonáltal kicsiben rajtam is megvannak ezek a fekélyek; és így utánagondolva nem letakarom fekete tapasszal, hanem sokkal inkább kigyógyítom magamról - egészen egyszerű folyamat. Egy pillanat, áh ennek Isteni illata van kedves barátom, Assam számomra mindigis a csoda földje marad. Nos elég az hozzá - visszakanyarodva témánkhoz - hogy a Cet nem ok nélkül kopog az ajtón. A Cet a mienk. A Cet mocskai a mienk. A Cetet sajnos nem választottuk, Gratisba jött az általunk szintén nem választott élethez. Na és mihez kezdünk az élettel? Maximálisan kihasználjuk. Igyekszünk. Legalábbis igyekszünk. Valami barom azt mondta, hogy tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. Ezen a ponton ragadnám meg a lehetőséget, hogy tisztelegjek azok előtt akik próbáltak. Persze csak okosan - nem megyünk fejjel a falnak. A Cet kemény dió, sokan kellünk hozzá. De kellünk hozzá, kegyetlenül sír, és vergődik a szennyében; és soha nem lesz tiszta, erőlködjünk bárhogy. Mi mégis erőlködünk. Mert erőlködünk saját életünk sárját is levetni, így a Cetét is le kell. Felelősek vagyunk érte.
Nos kedves barátom, valószínűleg ennél a pnotnál már megfogalmaztad tiltakozásod fő fegyvertényét: az emberi korlátokat. Nem lehet mindig ugyebár, néha kell valami kis menedék, ami kívül van a Cet világából, valami ahol pihenhetünk, míg erőt gyűjtünk a Cet megmentéséért folyó harc folytatásához. Azt kell, hogy modnjam barátom - talán a rum beszél belőlem - hogy igazad van. Nem lehet szüntelen, ezt senkitől sem várhatjuk el. Azonban azt kell mondjam: hogy nem menekül az ember aki él és egészséges, egy másik világba. A Cet maga produkálja nekünk azta bizonyos nyugvóhelyet, a Cet adta nekünk a a játékot a hangokkal, a betűkkel, a képekkel; ezek nem Isten teremtményei, ezek Isten unokái ha úgy tetszik. A hálás Cet ajándékai a megpihenni vágyóknak. A lehetőségek itt nem állnak meg de erről majd később.
Az értelem. Azazhogy a dolgok értelme: mert minden embert két kérdés foglalkoztatja, melyből egyet meg tudunk válaszolni, és egyet nem: Hogyan? és Miért? Valóban miért? Kedves barátom, fókuszálj nyugodtan a madarak vándorlására, s döbbenj rá, hogy nincs értelme. Ekkor nem merül fel benned saját korlátod? Elpuhultnak kell, hogy tartsalak, amiért egyrészt: okot keresel, másrészt azt képzeled aminek nem tudod az okát annak nincs is. Nos ezen elmélkedés természetesen a világról szólt, és nem a Cetről. A Cet miért csinálja azt amit csinál, ugye erre gondoltál? Miért mocskolja be magát a cet, hogy aztán tisztogassuk naphosszat? Talán annak nincsen értelme. Nincs értelme, hogy egy őrült felnevelkedik egy világban, bankot nyit, ad-vesz, embereket tesz tönkre, és piszok módon meggazdagszik, amely pénzzen azután yachtot vesz magának. Ez nem szarkazmus volt, tényleg nincsen értelme. Vagy csupán bennünk nincs empátia. Kívülről nézzük a dolgot, és hibásan ítélkezünk felette. Mi vezérli azt az embert? Miféle érzetek, ösztönök hajtják? Roppant kíváncsi volnék mekkora örömmel töltheti el az, hogy egy kemény nap tőzsdézései után az egekben van a cége gazdasági mutatója. Majd ahzamegy és újságot olvas vacsora mellett. Érzetek vezérlik. Mert van egy belső küzdelem. Az anyag felett vagy asztrális vagy mentális uralom van. És azt kell, hogy mondjam a mentális feltörekvőben van az uralomért, de a többség még mindig nincs az agy kezében. Ez talán magyarázat arra, hogy miért tesz az ember értelmetlen dolgokat. Miért pöfékelné egy gyár a kéményeit akkor is ha azon az egy gyáron múlna légkör sorsa.
Igen tisztelt barátom, ez a világ kiválasztott bennünket arra, hogy benne éljünk. Kötelességünket tudásunk legjavával szolgáljuk, gyümölcseit így van jogunk élvezni. Jóban rosszban, míg a halál el nem választ - ahogy a nagykönyvben meg van írva. Saját kiegészítésem ehhez csupán annyi: hogy csak okosan, nem árt ha egy pár lépéssel a Cet előtt jársz.
Ne keltsük azt a benyomást, hogy nem érdekel minket, mert akkor a drogosokkal leszünk egy szineten pluszminusz önamgunk tesétnek elpusztítása. Ha van valamid a befelé ömlő hülyeség eltorlaszolására ne habozz gyujtósnak felhasználni, mert az a hülyeség attól, hogy kirekeszted, még létezni fog, és idd már meg azt a teát mert kihűlik.... az Isten szerelmére

Aeturnus Arces

Minden amiról eddig csak álmodni mertél most valósággá lészen. Láthatod a romlás virágait, melyet egy Vittorio nevű ember hozott el Róma szent földjére, azonban először legyen a szokványos duma magáról Rómáról és majd egy visszavág/reload cikkben jöhet az őrület.
Ugyanis létezik az ybl-ön, az alvilági élet bugyraiban a láthatatlan humán tanszék; mely vezetöje, alhelyettese, és gazdasági ügyintézö adjunktusa, nem mellesleg egyetlen tagja Börcsök 'Börcsi' L. a suttogó propagandában elterjeszté hogy lemegyé Rómába magában. Dehogy magában gondolja újra: leviszi a két tankörét is. Imígyen kegyetlen naphossznyi utazások, kegyetlen, igazán tipikusan röhejes buszfilmnézések után érkezé a bagázs valami nagyrakás kő, és régi romok köré épített turisztikai fellegvárba. De tényleg: a mekdonáldz kellős közepén van vitrinben egy kődarab, mert ókori romokra épült amaz valahogy, tisztázatlan körülmények között (basszus de sok lesz így a babinénis hatás). Hogy mit kerestem én egy mekdonáldzba Rómába az egy másik történet... . És most kapaszkodjunk hölgyek urak mert van ilyen: Rómában csak két azaz kettő, egypluszegy, gyöknégy számú metróvonala van, és ami még ennél is csodálatosabb, hogy a harmadik lassabban épül mnit a mi négyesünk ... Hoppá. Az okok természetesen mások mnit itthon, képzeljük el, Budapesten mennyi időbe telne az ásás, ha minden 10 méteren halálizgalmas halálértékes Ókori kavicsot találnánk. Mert ott még nincs ám elég belőle; inkább kanyarogjon S alakban aza nagy csúf ereklyefaló fémtremor, semhogy véletlenül el kelljen mozdítani a helyéről egy antik macskakövet, a ráragadt borostyánba zárt antik lószarral. Építészek vagyunk basszus, hol érdekel ez minket címszóval Böri - egyik ritka józan pillanatában - előadta az útitervet, hogy az éppen aktuálisan józan tanárral majd elmegyünk az újonnan beengedett 21-edik századi épületekhez investigo visualis céljával. Zuerst Paolo Portoghese remekbeszabott iszlám központjával (minek folytán Róma a legnagyobb keresztényközpont a legnagyobb Európai iszlám központtal is rendelkezik). Majd egy kis külvárosnézés az '50 templomot Rómának a Milleniumra' keretében a poén kedvéért 2004ben épített Jubilee Church, végül egy elvetélt kísérlet Zahah Hadid Maxxi-jába ami azon okból kifolyólag nem jött össze, hogy még nem áll készen. Azért a 21edik század kissé adott valami vérfrissülés szerűt az örök városnak. Így nem kell majd azon aggódni mi lesz ha végleg elbomlanak az antik kövek... Srácok a száz évig romokból élő Rómának megérte beengedni Meieréket. És én azt mondom szerelmes bhrátim, hogy kanyarogjon még negyven évet a hármas metró, amíg olyanokat építenek az arra szánt pénzből
Egy kis linkbokréta, hogy ne csak a levegőbe ebszéljek, és aztán pápá, találkozunk az epizód kettőben: http://figure-ground.com/jubilee_church/ http://www.designboom.com/weblog/cat/9/view/8164/zaha-hadid-maxxi-rome-complete.html az iszlám központra meg keressetek rá :P nincs egy normális oldal ahová kiraknák http://images.google.co.uk/images?hl=en&q=islamic%20centre%20rome&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wi

2010. április 13., kedd

Revízió

Ahogy a címszavakban láthatjuk, eluralkodott a postok közt a semmi (10). Ez a nívó csökkenését jelenti, az erő fogyását, a fantázia csömörlését, korlátolt kreativitást. Csúf az igazság, ráadásul kegyetlenül ergya.
Megkérem Vittorio Py Pepito BukoVitelli d'Italia Augustus Barátot, hogy szíveskedjék értékelhető színvonalat húzni a beszürkült blogon, akár ívvonalzóval is, ha úgy tartja kedve, mert az nagyon szépen hajlítható mindenfelé, és pont ez kellene most ide. Erőtlen újságírókadétunk dekadenciája ugyanis iJesztő mértékű, a netkocsma lassan megtelik vegyes ízű kevert szeszesitalokkal, pfujj. Meditálok, fűben alszom egyet-kettőt, aztán egyszer visszatérek a tavasz frissességével és a mentolos gleccserek üdeségével! Ave!

Világjegy

Ha van valamid, ami eltorlszolja az utat a befelé ömlő hülyeség előtt (lásd: civilizáció), és használni is tudod, akkor mondhatod el, hogy kikapcsolódtál. Még pontosabban: átkapcsolódtál. Másik csatorna, másik világ. Aki ezt a drogokban találta meg, annak gratulálok, az önpusztítás folyamata beindult, és igen hatékony. Én egy hatos csomagba rendeztem a saját módszereimet: sorrend nincs, tetszés szerint választok, ha másik világot akarok látni.

 a) "Haszontalan" naplopás a haverokkal, jobb esetben barátokkal - akkor működik, amikor az idő egyszer csak pofátlanul belénk rúg, hogy már rég nem ezt kellene csinálnunk, mert mások közben elvárnak;
és mi szarunk reá...
 b) Hangvarázs - mentális szeretőm, a zene 99,9%-ban képes burkot vonni a pszichém köré. Az a 0,1% a winchesterem kapacitása miatt hiányzik; nem fér rá elég zene... 15 000 karakteres esszét írtam a zenével való kapcsolatomról, így nem kívánom itt részletezni. Ha megjelenik valahol, elérhetővé teszem.
 c) Fókusz - néha muszáj rákoncentrálni a világ ember nélküli részére, mert az emberi túl embertelen. Ha madarakat nézek-hallok, ha csillagunkat kísérem horizont alá, ha a színes faleveleket követem a szélben, ha a méhek és virágok randevúját lesem meg, vagy ha megkívánom a hegyeket az ő magasságukkal egyetemben, akkor mindig rájövök, hogy nincs semmi értelme annak, amit mi művelünk itt, társadalom címszó alatt.
 d) Könyv - valaki más gondolataiba merülve sikerülhet olyan mélységeket elérnem, ahonnan már nem látni a böszmeségeket. Müller Péternél pl. nem is volt nehéz.
 e) Film - bizonyos körülmények között lényegre tapint, lélekre tapint egy tökéletes kompozíciója történetnek, játéknak és hangoknak. Ekkor már nem azért szökik nedv a szemembe, mert kiszáradt. (Pl. Tinta)
 f) Lelkitárs - hozzá még nem volt szerencsém...

Nem mondom, hogy nem tudok örülni egy politikai győzelemnek, vagy nincsenek karrier jellegű elképzeléseim, de tudatában vagyok annak, hogy ezek elképesztően jelentéktelen dolgok, és kötelező lenne figyelmen kívül hagynom őket, hogy egészséges maradjak. Olyan tömegesen zúdul rám a nem kívánt eseménysorozatok sorozata, hogy gyakran kell világjegyet váltanom, hogy kiutazhassak a szennyből. Sajnos csak retúrjegyeim vannak egyirányú körjáratokra, de még így is megéri bölcsnek és spontánnak lenni. Halott lennék, ha legalább a lelkemet nem utaztathatnám.

2010. április 6., kedd

Húsmentes húsvét

Úgy ünnepeltem az egyházi nyúlnapot, hogy magam készítettem három fogásos ebédemet! Volt ugyanis annyi sütni valóm, hogy főzzek valamit...
A desszert klasszikus elronthatatlan sütemény, illetve főzemény, még pontosabban rakomány. Főzött pudingot és háztartási kekszeket rakodunk egymásra a készlet erejéig, majd hűtő. Egyszerű, finom. A második fogás is egész pofás lett, bár semmi extra: főtt tészta tejfölös-zöldséges alapú szószba pólyálva, természetesen ízlésesen fűszerezve, de tényleg. Viszont az előételem már egy gasztrogroteszk műalkotás lett vala. Úgy hívom: Y ízű cérnametéltszupé a'la Cubitos - vagyis főzzünk egy liter vízben némi vékony tésztát, és oktrojáljunk bele egy darab, a gyárból ízlés szerint ellopott Knorr leveskockát. Forrón tálaljuk, sok sóval, borssal, hogy íze is legyen. Kanállal díszítsük. (Kinnfenteseknek mondom, hogy a Cubitos fedőnév az Unilever gyárnak a fűszerkockákat gyártó részlegét takarja.) Egész seggünkre! Stahl Judit főhet a saját levében a sárga irigységtől...

2010. április 1., csütörtök

Húsvéti bölcsességek

Ajándék lónak híg a leve.
Néma gyereknek ne nézd a fogát!
Olcsó húsnak az anyja se érti a szavát.