TMG szoborpark - Sziki úr ellenőrzője

Milyen nagyon jól tettem, hogy az ellenőrzőket eltettem.

Mert most a nyolcosztályos gimnáziumi pályafutásom írásbeli lenyomatainak egyik mosolygós darabját tudom így online kőbe vésni – beírások, elírások, visszaírások…

A zűrös időszak ugyebár Ofó úr személyiségjegyeinek romlásával kezdődött, 7.-ben; de akkor még lapítottunk. 8.-ban viszont már igen erősen szemezgettünk a szemtelenséggel, 9-10. osztályban már hallatlanul szemtelennek számítottunk, a 11. évünk egyenesen arcátlanság volt, végzősként pedig pofátlanok lettünk. Bár bejegyzéseim a kis füzetkéimben nem tükrözik ezt a tematikát, mivel ofővel és más tanárokkal külön-külön világban kommunikáltunk. Nem rajtunk múlt.

Felidézek tehát néhány szánalmat, ami az ellenőrzőimben lapul, 8. osztály óta. Nem csak személyeset túrok elő, mert a „tájékoztató jellegűek” között is egy-két említésre méltó. Mellesleg fenemódfelett (hajjaj..) örülnék, ha Vittorio is megtalálná hasonló emlékeit! Már ami megamaradt belőlük…

8. osztály – a kísérlet

1.) Rögtön egy év eleji közérdekű közleménnyel kezdem, amelynek diktálásakor kórusban hallhattuk a keresztény kulcsfigurák sóhajba foglalt neveit. Azt is beírhattuk volna akár, hogy az órákat tanárok tartják, diákoknak. (Még ha ez nem is mindig van így.)

Érkezés az iskolába fél nyolcra! Első óra 7:45-kor kezdődik.

Házirend sarkalatja:

-          ellenőrző minden nap!

-          A bejegyzéseket, megjegyzéseket aláíratni!

Kérem a kedves szülőket, segítsék az iskolát a munkában.

……[nem írta alá]……                                           ………[aláírta]………

              o.főnök                                                                  anya

2.) És akkor jöhet az első személyeskedés, amikor is osztályunk főnöke hosszú távú kísérletsorozatba kezdett – bolhákból tenyésztett ki olyan ormányos emlősöket, amelyek porcelánboltban vezetik le agresszivitásukat. Első próbálkozásai között volt e beírás, amelyre édes jó anyám mint a porcelánbolt tulajdonosa védelmébe vette porcelánkészletét, azaz kicsi fiát. Ez a védelmi mechanizmus szerencsémre kitartott még egy ideig, egészen addig, amíg önállóan meg tudtam magam óvni… Tehát az első komolyabb beírásom:

Tisztelt Szülő!

Bálint már nem az első alkalommal késik az iskolából, a későbbi busszal jön, ezért az első órán 15 perccel lemarad a tanításról.

Kérem, segítsen abban, hogy ez többé ne forduljon elő, időben beérkezzen az iskolába.

                                                                                LHI

                                                                                ofö.

Tisztelt Osztályfőnök!

Bálint – Leventével együtt – percre pontosan ugyanabban az időben indul minden nap. De a buszt mindig más vezeti, és vannak nagyon sietős vezetők, akik ha másfél-két perccel hamarabb érnek a megállóba, nem várnak tovább!! Erről nem tehet sem Bálint sem én, de majd hamarabb indítom őket, hogy ez az 5 perc ne okozzon gondot! (A 7:15-ös busz odaér 7:45-re!)

3.) Ínyencség következik, itt már „komoly gondok” merültek fel velem kapcsolatban! Érdekesség a kacifántos megfogalmazás, valamint hogy anyám – válaszul az aláhúzásra – változatosan formázza szövegét, amiben egyébként anyaoroszlánként küzd az önérzetemért. Ó, hogy ez mily’ jól tud esni! :D Megszólítást már nem is írt. J

Tisztelt Szülő!

Bálint a magyar órát magatartásával zavarta, a tanulók és a szaktanár munkáját késésével hátrányosan befolyásolta. Viselkedéséért osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem.

Dabas, 2005.06.07.

ÉV VÉGÉN?

Tudomásul vettem, de nem értek vele egyet! Ez túl nagy büntetés egy ilyen gyereknek! Sajnálom Bálintot!

***

Következik a 9-11. osztályos, majd végül egy jó féle végzős iromány. De előtte Vittorio ellenőrzöttsége kerül nyilvánosságra.