Térjünk vissza a szóban pörgő másodikra, ami egy "szorgalmi feladat" eredménye lett, 12. évelején, nyelvtan óra után. (Ez is jól hangzik, mi? :D) Bizonyos tollbamondás kb. 30 teljesen különböző szavát kellett fogalmazásba foglalni - pl. Higgyétek el, Móriczcal, madáchi eszme, többes számban beszél, ezeréves stb. Ez lett belőle. Még érződik rajta, hogy a stílusom ingencsak kezdeti állapotban van, és a szó- és mondatfűzésben sok helyen egyértelmű rokokó hatást lehet észrevenni. :D Érdekes volt újraolvasni, és még érdekesebb lesz X év múlva, ezért jobb, ha felrakom ide, nosza:
A böszmepusztai CBA
"Amint belépünk az ajtón, megcsodálhatjuk a fogyasztói társadalom és a vadkapitalizmus közreműködésével életre kelt kereskedelmi tőke burjánzását, s a minőségi élelmezés rákkeltő elfojtását..." - csendült fel a fejemben egy tájékoztató női robothang, mikor megláttam a ROSSZ feliratot a porból feltámasztott kávészármazékokat hígító automaták egyik helyi képviselőjén. Ám nem csak nekem tűnt fel; egy szőrös, ezeréves forma nénike nyöszörgött és toporgott, hogy így a mocskos komcsik meg úgy a rohadt tolvajok, majd szembe is szállt a gonosz droidszerű dobozzal. Szenvedélyesen ütlegelte egy kiflivel, közben bőszen mormolva, hogy vesszen Trianon...
Oké, akkor kerüljünk is beljebb! Bár volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért nem segítettem a néninek (legalább a járókeretét tarthattam volna, amíg harcol), azért nem tántorodtam el eredeti célomtól: ma vásárolni fogok a böszmepusztai CBA-ban!
Még az sem zavart meg, hogy egy erősen zombi jellegű bolti alkalmazott majdnem tőből kitépte a karomat, hogy rábeszéljen bizonyos kosár használatára. Valószínűleg egyben azt is tudatni akarta, hogy amennyiben lopott áru van nálam, azt a pénztárnál szíveskedjem közölni, nehogy a kasszás kolléga hozzászámolja a kosárban lévő dolgokhoz. Legalábbis ilyesfajta jó tanácsot olvastam ki a csuklómon keletkezett színes foltkavalkádból.
[...] Amikor a borokhoz értem, naivan azt mertem feltételezni, hogy hosszúkás üvegekkel találom szemben magam. Ehhez képest műanyag flakonok tucatjai meredtek rám hívogatóan. Tény, hogy rafkósan "palackozták", de engem valahogy mégsem tudott meggyőzni a mellékelt cimkén fogyasztásra csábító tájleíró vers arról, hogy ha én felrázom az egyik fehérboros dobozt, akkor abból nem lesz hipp-hopp vörös. Egy tablettaszagú bácsika (a semmiből) azért elkezdte magyarázni, hogy az ez évi termés miatt most nem igazán van üveges bor, de amúgy szokott lenni. Ravaszul fogalmazott, tekintve, hogy igazság szerint nem hogy bor, de ez évi termés sincs. Egy reklámszakember azt mondta volna, hogy "több ezer éves hagyományt és halhatatlan esszenciákat sűrítettünk Önnek egyetlen tablettába..." - és így tovább, mindenféle értelmetlen szókapcsolatokat füzögetve reggeltől estig. Ezenkívül többes számban beszélt volna, mintha ő maga részt vett volna a folyamatban, a kitermeléstől a feldolgozásig... Vagyis inkább hagytam a bácsit gondolatban végigkísérni a szőlőszemek életét. Közömbösen elsunnyogtam mellette, mintha nem is hozzám csacsogna.
Észrevettem, hogy dulakodás folyik a zöldséges polcnál: roma fiút szorongatott a kedvenc zombim, hogy köpje ki a megrágott paprikát, és fizessen. A srác persze bizonygatta, hogy szegénységben nőtt fel, nekik semmijük sincs, meg hogy igazából nem ő kezdte, hanem a paprika, de ez nem hatotta meg Rapszódiát, inkább még jobban rángatta a gyereket. Na ez az a pont, ahol rejtélyes módon a levegőben felszabaduló és megrekedő feszültség, valamint az etnikai hovatartozás egy félméteres medveölő bicskában manifesztálódik. Higgyétek el, semmikor, semmilyen körülmények között nem szabad paprikaevő cigányon számonkérni a növény ellenértékét!
Mivel még rejtélyesebb módon a szűk családi és baráti kör is nyomban ott termett a megalázott, vérig sértett roma fiú segítségére, a zöldséges polcnál komoly gomolyfelhők gyülekeztek. Valami azt súgta: egyelőre nem mehetek tovább. Félelmemet is el kellene űznöm valamiképpen, mielőtt kiszagolják, és neadjisten cigit kérnek tőlem! Így hát becsuktam a szemem, és hozzákezdtem kedves, megnyugtató gondolatok gyűjtéséhez: egy madáchi eszme a római szín végéről; a nyugatos Kosztolányi első verseskötete; egy madárcsicsergős golfmeccs a jó Móriczcal; kézenfogva sétálás Carmen Electrával... Ez utóbbi allegóriám különösen kedvemre való volt, olyan igazinak tűnt! Már képzeltem is volna továbbb, de fájóan befejezetlen maradt, mert valaki rám kiabált, hogy adjam már vissza a ksilányát, és ha még egyszer beletúrok a hajába, kirántja a tökeimet. Hatásos ébresztőnek bizonyult e metaforikus, szinte már szimbolikus kifejezésmód. Anyatigrisünkben, úgy látszik, egy költőnő veszett el. A lányában meg én vesztem el. Lehet, hogy túlságosan beleéltem magamat (és őt) a mentális relaxációmba? Tehát gyorsan visszaszolgáltattam neki a 17 körüli "kislányát", de tény, hogy az "áldozatom" arcára egy olyan De-anyu!-igenis-jó-volt! jellegű gyermeki sértődöttség ült ki. És ez elégedettséggel töltött el...
Na, végül is amíg én szép dolgokon elmélkedtem, úgy alakult a kisebbésgi felkelés, hogy a zöldséges polc után a húsos pult is beszállt a buliba, de mire feleszméltem, már mindkettőnek és a konfliktusnak is vége volt. Viszont a helyükön egy gigantikus tojásos lecsó alap illatozott.
Éhező cigány család lebont egy fél boltot, tönkreteszi a berendezést egy paprika miatt, de a több millió tonna felszabaduló élelmiszert ott hagyja megrohadni. A romasors néha ironikus tud lenni...
Minél tovább maradok a böszmepusztai CBA-ban, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer belőlem is üldözési mániás kosarasfiú lesz. Szóval, ki akarok jutni!
Összességében, én nem is létezem. És ez a kis kaland nem volt más, mint egy dögunalmas biológia óra, valamint egy lassan lecsukódó szempár szükségszerű következménye. De mostmár ébresztő, Sziki úr!
KICSÖNGETTEK!
2008.09.04.
Alternatív befejezés, amit Vittorio firkantott a füzetembe zölddel - hátha úgy jobban kijön ofőnk hanglejtése?:
...valamint egy lassan lecsukódó szempár szükségszerű következménye. Jó keljen föl! Szikkiur
Van ilyen beugrós szituáció, a másik tudta nélkül, vagy tudtával mindegy megahtározott szituba szavakat beleültetni. Improvájz, szóval magasabbrendű a probléma mindenesetre lehetne próbálgatni. Egymásnak adjuk a feladványokat, és akkor hurrá van.
VálaszTörlés