Mit is mondhatnék még? Mármint miután a betépve megértett C.E.T. allegória mondanivalójával azonosultam, majd a langyos-lédús Világjegy-stílus ellen hadjáratot hirdettem, és most Vergilius BukoVitelli bharat felajánlotta, hogy átvezet személyiségem poklából Beatricéig, akivel is eljuthatnék Paradise City-be. Ezt-azt még azért tudok mondani...
Egy semleges állapotomban vizsgálva a kiindulópontot, a Világjegyet, arra jutottam, hogy a Rekontrám felháborodása abszolút jogos volt, ugyanakkor elég drasztikusan, extrém cinizmussal támadtam meg saját magam, az tény. De kell ez, igenis kell. Most úgy gondolom, annak a részemnek meg van a maga helye és jelentősége, de csak nyomokban szabad léteznie. Harc dúl vagy mi - kamaszodik a jellemfejlődésem.
--> Ismerte ezt fel Vittorio, és azon nyomban beleoktrojálta a küszködésemet egy isteni színjátékba, amelyben mi volnánk a főszereplők. Dante poklának makettjén készülünk tehát átgázolni, és az ötlet módfelett tetszik is ennek a bociagyú Lego-Danténak //főleg a vége, Beatricével x)// de problémák merülnek fel, kedves "pogány" barátom: földrajzi jellegű problémák. Hiszen ha már az út elején külön utakon járunk, akkor hogy lesz ebből közös menetelés? Gondolkodj ezen, Építész!
Részemről új irányok figyelnek be a jövőmet illetően, Szegedi utamat lehet, hogy csak autóbuszfordulónak kell tekintenem, még nem tudom. De a bro-kohézió hiánya biztos, hogy nem segít a Purgatóriumba egyhamar. Ezt üzenem a jövő-Szikinek: gondoskodjon róla pár jól visszaküldött előérzettel, hogy találkozzunk stabilabb körülmények közt, a Paradicsom kapujánál, a megfelelő emberekkel, a megfelelő egzisztenciával.
Future-Five! (pacsi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése