Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2010. augusztus 25., szerda

Útmutató a szemnek (Prototípus)

Beavatom a tisztelt publicumot a legcsodálatosabb, és legizgalmasabb hobbik egyikébe. Ezen hobbi nem más, mint a tea melletti örök társ, az olvasás. Kevéssé csodás, mint amit várt furmint szürcsölő, szallonna pörkölő, agydögönyöző olvasói párt? Egy helyett értek én ellent, s mesélem ehelyett történelmem, mely fejezeteiben éppoly színes, mint ismeretlen, bizony mondom ismeretlen: legalábbis a vége az, ha meg is nevet a rengeteg irodalom-követ. Olvassunk tehát, de hogyan, rohan a kérdés belátó elménk vermébe. Kezdetben élet regényeit veték papírra, ennek vétek erényeit lángba borítva, barbár módra feledni. Ámde a kor halad, a papír marad, s érézkenyül a lélek, durva étek neki már, kevés a könyv; kielégítetlen rebben tovább a szellem, mely a csodás regényre érzéketlen lett, hisz oly finom már, mint cseppentve könny. Érzelmek, és történetek, csodák, tragédiák, életek; istenek és emberek, oldalakból kiröppentek. Próbálkozik a tudós agy, kétséget nem hagy, hogy nem jöhwt más, mint pár hibás (bár másként hasznos) próbálkozás. Fények, és hangok, színek, filmek rangot s új univerzumot adának a világnak, ámde korlátai nyilvánvaló, ponyvává degradáló, regény adaptáció. Ponyva nemes műfaj, nem ez mi gondunk, csakhogy cseng bennem a szándék: inkább regényt olvasnék. És megvilágosodtam. Előttem egy szép új világ, valóság a neve, benne megannyi bámulat volt már eleve. Olvasd hát mi megtörtént, s figyeld szereplőidet: nézz mélyükre, asztrál lényükre, edd, éld, elemezd. Féltett titkuk már te kincsed, figyelő szemmel tekintsed meg mit kínál a végtelen repertoár. Borzalmak, és tragédiák, küzdelmek és szerelmek, játék, mosoly, varázslat: minden mit teremthetnek. De ez csak ember, egyetlen ember, matekozz hát tovább: s vésd le hogyha kedved tartja - s előadni nem vagy béna - ismét könyv lesz az emlék, melyen csámcsoghat pár nemzedék mihaszna kritikusa. A kör lezárult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése