Rekontra Világjegy - viselkedj, lelkem, felfordul tőled a C.E.T. gyomra!

Avagy akció-reakció és önkritika a letargikus lelkilötty, a bevallott könnyek és a digitális rumos teával tálalt C.E.T. után. Félrecsusszant benyomások mélységes felszínességig filozofálva -- szégyen és gyalázat. De azért akad alázat is, ezért érdemel saját hülyeségem és az azt követő Vitelli-injekció némi helyreigazítást, nem pedig felejtést és beletörődést. Fel kell dolgozni azt a részemet, ami fenyítést és bioelektromos akolt érdemelne, mert most már zavar, komolyan. Nem hagyhatom, hogy hangulatok határozzák meg a szellemem és jellemem, jöjjön hát az igazi Szikilló válasza a szétcsúszott, ragadós-csurranós Bálintka pszicho-öklendezéseire.
// Sajnos az ilyen és ehhez hasonló szokatlan szóalkotásról nem tudok leszokni, és lemondani sem :P //

Kiráz a hideg saját magamtól, amikor olyanokat vagyok képes leírni, közzéteni, mint a Világjegy címezetű postom. Egyszerűen rosszul vagyok a lesujtó önvalómtól, ami úgy türemkedik ki személyiségem meghatározóvá válni kívánó burkán, mint a fortyogó iszap büdös gázbuborékjai -- itt-ott előjönnek, és fröccsennek egy gusztustalant a fényes, tömör, homogén masszán. Egyszerűbb, ha sorban haladok, és a bárgyú Világjegyemet elemeiben semmisítem meg.



a) időtöltés haverokkal, barátokkal; alias "leszarom bazmeg"
Azt állítani, hogy kikapcsolódásnak számít az asztaltársasággal kibeszélni a világ baját, meg sorozatokon, celebeken és sztorikon röhögcsélni, nem vall túl eredeti meglátásra. Tényleg jó dolog, ráadásul alap dolog (mint az olvasás) kissé piásan ellenálni a rendszerkövetelményeknek, de hogy kiutazás lenne a civilizáció elmocsarasodott dzsumbujából? Háát, maradjunk annyiban (mármint én, magammal), hogy ennyi erővel maga az alkohol is lehetne az, de akár a sport is; kinek mi okozza a legalapvetőbb örömet. Tehát, Bálintka, nem kell alulértékelni a haveri kör funkcióját és jelentőségét, de a jövőben kerüld a csiganyálszerűen csillogó zseléstollbamondásos körülírást, mert csak kínos helyzetbe hozod a jó társaság fogalmát.


b) zenei burok a psziché körül meg a hangvarázs; avagy pfff
Az addig rendben van, hogy szeretem a zenét, sőt imádom, sőt gyakran érzem, hogy legszívesebben megdugnám, de mindez csak azt bizonyítja, hogy túl sokat vagyok egyedül. És végsősoron ha valamitől, hát nem a külvilágtól véd meg, hanem a saját gondolataimtól, amiket a külvilág generál és az aktuális hangulatom transzformál. Na az ilyen folyamatok nekem ártalmasak és túl sok erőmbe kerülnek, és fölösleges jövőtervezésekbe torkollnak, ezért kell tompítani, megzavarni, átfestegetni a zenével - OST Don't you think it over, compiled by botzee, ha úgy tetszik.

c) embertelenségi ökofókusz; Yoda-komplexus és a remetekarrier első, melankólikus lépése
Az a fajta egyén vagyok, aki szereti nézni a természetet, ez csak természetes. Meg alapvetően ki vagyok békülve a saját szépérzékemmel, és bírom, hogy ízlésesen van megkomponálva az élővilág. Hasonlóképp szoktam bámulni a Napot, a hegyeket, a madarakat meg a többi természetfilmszereplőt, mint mondjuk a jó nőket - még meg is tudom kívánni a természetet, persze némileg árnyaltabban, mint azt a hormonjaim szokták a gyengédebb nemmel. De ez még nem jogosít fel arra, hogy értelmetlenséggé degradáljam a szellemi evolúció hozományát, a civilizációt. Igen is szép munka volt, emberiség; Social-five! (pacsi) Igaz, hogy irtottál mindent, amit és akit csak lehetett, és a mai napig a legfőbb jelmondat minden általad létrehozott területen az, hogy "szar a rendszer", de mégis, érdemeid elismerése mellett fogok majd egyszer elbúcsúzni tőled: könyvnyomtatás, vasút, tudomány, ecetetrá ecetetrá; hálás köszönet értük. De ettől függetlenül tényleg idegölő és elkeserítő, hogy látom a hanyatlást, és nem látom a fényes jövőt, azt meg pláne nem, hogy ÉN lényeges részét képezném az egésznek. Ezért írtam olyan butaságokat, hogy ki kell szállni ebből a "szar-a-rendszer" forgatagból, és rá kell koncentrálni a már említett ízléses kompozícióra, mert hát az mégis csak jobban fest, úgy anblokk. Lényeg viszont, hogy ettől még nem kell száműznöm magamat a Dagobára, és hagyni, hogy vmi Erő majd simogassa a buksimat. Ha nincs motivációm a társadalmi élethez, szívás. De úgy sem áll meg az élet, hiába zárom magam egy ó-természet-te-örök! gyártmányú időkapszulába. Nyaraljál inkább, Bálintka...


d) hullámvasút mások agytekervényein; saját gondolataimat idegen sínbe rakni
Írtam tehát, hogy egyes írók gondolataiban elmélyülve olyan világba kerülhetek, amiben a civilizációnk olajfoltos tócsái maguktól felszáradnak, és szellemi szivárványok csíráznak ki a helyükön, amiken ámulok-bámulok, és jól megmosolygom őket, akárcsak az igazi szivárványokat. Miért? Mert egyesek -- akik nem én vagyok -- történetekbe építve okosan, frappánsan és szellemesen vagy csak egyszerűen meggyőzően tudják elmesélni a pici és a nagy problémákat, illetve ezekre a gyógyelméletüket. És ez ugye milyen jó már, urambocsát franyák -- zavarja haza felé a rút gondolatokat sapkáért meg sálért. De hadd szóljak közbe, kedves Bálintka.
Olvasol, élvezed. Rájössz, hogy micsoda igazságokat írnak le a tagok, amiken te már gondolkodtál korábban, csak mindig elbénáztad azoknál a részeknél, hogy logika meg következtetés. ÉS AKKOR MOST MI VAN? Semmi. Élj többet, gyűjts tapasztalatot, aztán te is lehetsz olyan kircsi író srác, de jó lenne, ha nem menekülnél a könyvekbe, hanem felfedeznéd őket -- együtt a világgal és magaddal, nem ám külön-külön egymástól függetlenül, hogy aztán csatornák közt váltogathass, ha egyszer valamit igazán át kell gondolnod.


e) ügyes filmek nedves pettingjei a lélekkel; feledkezz bele, jó is az
Felelőtlenség leírni, hogy könnyeztem már meg filmet, mert még valaki azt hiszi, hogy zsebkendőkupacok között bőgicsélek a romantikus entyem-pentyemek alatt. (Pedig ugye Bro Code 41.!!!) Az igazság az, hogy eddig két film váltott ki belőlem olyan reakciót, amitől benedvesedett a szemem, Az egyik, az említett Ink (Tinta) -- kétszer láttam, mindkétszer sós lé áramlott a látóterembe bizonyos részeknél, ami annak eredménye, hogy Jamin Winans egyszerűen nagyszerű filmet és hozzá ténylegesen gyönyörű zenét alkotott. Ha pedig egyszerre sok azonos erejű inger éri eszem, fülem, szemem, akkor borzongás következik, és így jön ki belőlem a többletcucc.
A másik eset egy Stephen King novella adaptációjánál volt, de ott a színészi alakítás pszichodrámája ragadt át rám, ami a történettel és az effektekkel együtt olyan hatásosra sikeredett, hogy beleremegtem -- nedv megint a szemben... Amúgy ez a 1408 című film, John Cusack-kal a főszerepben.
Szóval, mindkét film világa olyan hatást gyakorolt rám, hogy megfeledkeztem minden másról, és kicsit felszabadultam. (Leszögezem, nem jutott ki folyadék a szemgödörből -- Br.C.41.!) Wow. De ettől még nem ugrom dimenziót, és a problémáim is megmaradnak, sőt gyűlnek tovább. Na erről ennyit.

f) lelkitárs; a no comment kategória
Sokat nem írtam hozzá, épp csak annyit, hogy még nem találkoztam vele. A kikapcsolódás pirosbetűs eszközeként jelöltem meg, ez nem is meglepő. Ezen nem vitatkozom, se magammal se mással.




A végső konklúzió pedig, hogy rendesen túlértékeltem az agy pihentetésének néhány, számomra alapvető módszerét, és ezt bugyuta, csepegős hangulatú szövegkörnyezetben, átgondolatalnul szédelgősen képes voltam megörökíteni a világnak. Hol a tartás, Szikilló, a tartááás?!
Tehát igen, kell az az önkontroll, a bioelektromos akol, a kósza hangulatfüggő gondolmányaim miatt, hogy több ilyen böszmeség ne fordulhasson elő. Ikszdét a világra.