Ha van valamid, ami eltorlszolja az utat a befelé ömlő hülyeség előtt (lásd: civilizáció), és használni is tudod, akkor mondhatod el, hogy kikapcsolódtál. Még pontosabban: átkapcsolódtál. Másik csatorna, másik világ. Aki ezt a drogokban találta meg, annak gratulálok, az önpusztítás folyamata beindult, és igen hatékony. Én egy hatos csomagba rendeztem a saját módszereimet: sorrend nincs, tetszés szerint választok, ha másik világot akarok látni.
a) "Haszontalan" naplopás a haverokkal, jobb esetben barátokkal - akkor működik, amikor az idő egyszer csak pofátlanul belénk rúg, hogy már rég nem ezt kellene csinálnunk, mert mások közben elvárnak;
és mi szarunk reá...
b) Hangvarázs - mentális szeretőm, a zene 99,9%-ban képes burkot vonni a pszichém köré. Az a 0,1% a winchesterem kapacitása miatt hiányzik; nem fér rá elég zene... 15 000 karakteres esszét írtam a zenével való kapcsolatomról, így nem kívánom itt részletezni. Ha megjelenik valahol, elérhetővé teszem.
c) Fókusz - néha muszáj rákoncentrálni a világ ember nélküli részére, mert az emberi túl embertelen. Ha madarakat nézek-hallok, ha csillagunkat kísérem horizont alá, ha a színes faleveleket követem a szélben, ha a méhek és virágok randevúját lesem meg, vagy ha megkívánom a hegyeket az ő magasságukkal egyetemben, akkor mindig rájövök, hogy nincs semmi értelme annak, amit mi művelünk itt, társadalom címszó alatt.
d) Könyv - valaki más gondolataiba merülve sikerülhet olyan mélységeket elérnem, ahonnan már nem látni a böszmeségeket. Müller Péternél pl. nem is volt nehéz.
e) Film - bizonyos körülmények között lényegre tapint, lélekre tapint egy tökéletes kompozíciója történetnek, játéknak és hangoknak. Ekkor már nem azért szökik nedv a szemembe, mert kiszáradt. (Pl. Tinta)
f) Lelkitárs - hozzá még nem volt szerencsém...
Nem mondom, hogy nem tudok örülni egy politikai győzelemnek, vagy nincsenek karrier jellegű elképzeléseim, de tudatában vagyok annak, hogy ezek elképesztően jelentéktelen dolgok, és kötelező lenne figyelmen kívül hagynom őket, hogy egészséges maradjak. Olyan tömegesen zúdul rám a nem kívánt eseménysorozatok sorozata, hogy gyakran kell világjegyet váltanom, hogy kiutazhassak a szennyből. Sajnos csak retúrjegyeim vannak egyirányú körjáratokra, de még így is megéri bölcsnek és spontánnak lenni. Halott lennék, ha legalább a lelkemet nem utaztathatnám.
ez botrány.
VálaszTörléslegközelebb lenyomom az életmódkalauz torkán az összegyűrt világjegyemet...
inkább menjünk má vissza Balatonra !!! :D