Időutazok egyet az emlékeimben, s némi valamit látok előjönni, amely majd annál erősebben közeleg, minél messzebb kerülök a gimnáziumtól térben, időben. Ez a sajnálat. Ennek egyik, igen érdes oldala különösen nagy árnyékot vet selymes, pihe-puha lelkemre, mely oldal egy lánynak hozománya, s hozományának további sajnálat a hozománya. Nem itt fogok vele behatóbban foglalkozni.
Másik oldala - a sokból - az a nosztalgikus sajnálat, amivel a középiskolai évekre gondolunk vissza. Ez most még halovány és csalóka érzés, de már most tudom, hogy milyen erős lehet jópár év múlva. Remélem is, hogy az lesz. Jelenleg furcsa; egyszer mélységesen hiányozni fog a gimnázium. Bármennyire is táááncsics...
***
Nulladik (szégyen)szobor: elszámolás a hiánnyal
Szóval akkoriban két feladatunk lett volna: megismerni és elhinni. Esetleg elhinni, majd megismerni. Ha a tananyagra gondolok, akkor elborzadok, nemcsak azért, mert nyilvánvalóan alig van értelme és igazságtartalma annak, amit fejünkbe nyomtak, hanem azért is, mert alig teljesítettem az elvárásból valamit. Azon elvárásból, amit én támasztok magam elé, de már a múltba! (jólettvóna) Ahhoz, hogy elégedett legyek saját munkámmal, és megkönnyítsem azt, meg kellett volna ismernem rengeteg dolgot, amit egyrészt nem hittem el, másrészt nem érdekelt eléggé. Pedig tényleg tizenévesen kellett volna járható hidat emelnem az "azt hiszem" és az "azt akarják mondani" nevű partvonalak között, ennek eszköze lett volna az "utánanézek" nevezetű magas- és hídépítő vállalat. De ez nálam kamucég volt, hogy legyen mivel sikkasztani a szabadidőt. Csodálatos érzés-e, hogy leérettségiztem, és nem tudok szinte semmit, alig olvastam alapkultúrát (?) és fogalmam sincs, hogyan kell tanulni, a memóriám pedig kiröhögi a figyelmemet? Hát egy nagy lószőrt, bármennyire is lázadó elme vagyok! Ugyanakkor arra is gondolnom kell, amiért az első szobrot emelem a képzeletbeli emlékparkba: az örömünk üdvéért feláldozott, eredetileg tanulásra szánt idő kihasználása. Micsoda mozzanatok! Annak ellenére, hogy nem tartom izgalmasnak gimnáziumi éveimet, lesz mire visszaemlékezni - hála a nem elstréberkedett időegységeknek. Csak éppen, a fent említett hiányosságom miatt, ezeket igen nehéz felidézni; segítség kéne! Legalább a legjelentősebb szituációkat meg kellene őrizni.
[sóhaj]
roppant ismerős eza stílus szikilló, és roppantmód bejön :D ... Valahogyan Star Warsos a figura, a Sozborpark az 1-2-3, a Reggeli Séta pedig a trilógia :P ... mindenesetre várom a folytatást, és lehet h vendégszobrot is emelek a parkba márha szabad :D
VálaszTörlésHá' már hogyne vóna szabad. Ez lenne a cél.
VálaszTörlésDe nem igazán értem, honnan ismerős a stílus :P
Amúgy nem baljós árnynak szántam a szégyenszobrot :D