Bevezetésnek ennyi elég is, mivel a gondolatkísérlet mai számában nem ragadhatunk le holmi embereknél. Az álmok világában indítottam el egy reményekkel telt próbacseresznyét. Arra voltam jómagam kíváncsi, hogy lehetséges-e mesterségesen generálni álmot. Elmélkedvén e tételmondaton, előzménynek nem árt megtudni, mitől jön létre. Arra jutottam, hogy az agy ilyenkor dolgozza fel a nap során begyűjtött információt, és rendszerezi az impressziókat, érzelmeket, vágyakat. Na már most az első része megy álom nélkül is, kérdés, hogy a többi elemmel mi van? Magamból indulván ki: én keveset álmodok, viszont szoktam ébren rendszerezni a vágyaim, érzelmeim és az erősebb benyomásokat (a gyengébb mindenkinek helyből megy), így ez lehet a kulcs. Eljutottunk a gondolatkísérlethez végre. Tesztalanyom, bociagyú kollégámat erőteljes impresszióknak vetettem alá, természetesen a fejében egy már meglévő rendezetlen gondolatcsomóra építve, ami jelen esetben egy korábban félbehagyott, kurta álomfoszlány volt. Képi, hangi, gondolati ingerek sokasága után végül kollégám a tettek és álmok mezejére lépett, cum deo a tudományért én imádkoztam. Azonban a sors kegyetlenül közbevágott. A gondviselés helyett csak a gond tört rám, mikor hallom, boci kollégát megzavarták álomközben - ami nagy gond nem lenne, viszont - elég durva eszközökkel: nevezetesen a bátyja szorult ápolásra. Na most családtagot ápolni brutális impresszió, ezzel döntve dugába az egész álomkísérletem. Akkor még nem is sejtettem...
Zenei kínálat: Threatened at mount Fuji - RedAlert3 OST
azé szikilló irhatnád már a fojtatást én is raknék (nák?) fel egyebet is, az ybl-ön megjtt az ihletem
VálaszTörlésKovi szerint ezek a mi dolgaink nem elég érthetőek :P
VálaszTörlésfogalmazzunk neki egyszerűűbben: ne fürgyéé le