Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2011. január 18., kedd

FedákSári avagy Vitelli kiszáll

a Süllyedő hajót utoljára kérem a kapitány hagyja el. Így hát a 99edik komment maradt az utolsó lehetőségem, h végkontrákat intézzek minden létező pozícióhoz, egy végső hullámmal minden filozófiai ellenállást megtörni, minden vitás kérdésben igazságot szolgáltatni, illetve amennyiben ez lehetetlen, útmutatást adni a jövőre nézve, és pixeleken túlmutató kaput nyitni igyekszem. Tisztelt publicum, és Sziki barátom az Úrban, aka Szikilló, aka Balciboy, aka Valentinus de la Szikh, aka Blintov Szikjov, aka BálinTool, aka Botzee, aka főszerkúr, pont úgy végzem itt működésem ahogy kezdtem: egy pirinyó elődöm idézve - lemondok. Következzenek tehát ama végső gondolatok, melyek egyben átvezetők is szikhilló barátom arculatváltásához igazodva.
  • Új Fórumok
Tisztelt Publicum a Fűben művek nagy vonalakban igazodik az általam annyit emlegetett szentháromság a győzelemhez c teória középső szakaszához. Emlék: a teória három eleme a szem, az agy, és az akarat/tett. Aludtunk a fűben kedves barátaim, az agy dolgozott, álmodoztunk, információkat dolgoztunk fel, veséztünk ki, kettőnk, és a kommentelő közönség tudását alkalmazva kutattuk az igazságot. Kedves barátom úgy szólt: vége a fűben alvásnak. Bizonyos tekintetben ez igaz, de talán inkább úgy ámblokk mégsem :D. Hiszen a szem nem lankad, és az új információ új agymunkát követel új álmodozást és új igazságkeresést. Lehet, hogy tisztelt kollégám úgy értelmezte, hogy szintet lépett, és igaz ami igaz, magam is epekedve várom, hogy kinőtte-e vajon a pixelpihenésre jellemző töketlenséget, és valóban effektív munkára lesz -e képes. Most, hogy vége, nyugodtan mondhatom előre, hog ya válasz igen. Láttam jeleket a gondolatmenetek fejlődésében, és valóban, nem is jutott eszembe, hogy egy egyértelmű lépéssel, blogváltással, illetve blogból kinövéssel jelezzük ezta fejlődést. Mint a folyamatok figyelésének szerelmese kezdetben ódzkodtam attól, hogy az új blogra csupán eredmények kerüljenek fel, azóta túlnőttem eme balgaságomon, hisz a folyamat nem tartozik senkire, az eredmény viszont hasznos mindenkinek. Ódzkodásom motorja talán az aggodalom, hogy esetleg kevesebb lehetőségem lesz a folyamatba beleszólni, de az új fórumok kérem nem új blogok, hanem szép új világunk maga. Az időzítés a szintlépésre majdnem kellemes, közelít ugyanis az a nap, midőn Smith ismét szemben áll Neo-val, midőn a három kaszás belép egy legendákkal kecsegtető dimenzióba. Vergilius-i funkcióim némiképp csökkenek, és az élet számos területén mint tudós kollégád fogok működni. A lélektani önmegvalósítás eredményeinek publikálásába kívánok beleszólni jómagam is, bár lehet, hogy csupán terjedelmes komment formátum marad belőle. A pixelpihenő átlagblog szösszenetmegosztó jellege helyesen külön edénybe került, hogyha épp gondolom leszek papír, de nem társ szerzőként, hanem te leszel közvetítője az arra alkalmas dolgaimnak. Vagy az is meglehet, hogy megtisztítom az Athenaeum-ot és arra ahsználom amire teremtettem: szépirodalomra. Induljunk hát szerelmes bhrátim, jelszó legyen: Fűből ébredés
  • Kontra Álom
Emlékeztek még álomkísérleteimre? rendkívül és roppant elvetmültek, és nem fognak illeni sem a nyári frissítő légypapírra, sem az Irodalmat hajhászó Athenaeumra. Viszont tervezek még publikációkat álom ügyben, ugyanis roppant érdekes felfedezésekre lettem figyelmes, és egy új, rendkívül gyümölcsöző egyéniséghez, vele egyszersmind motiváló kihíváshoz jutottam. Úgy határozok, hogy eredményeimet nem vetem blogra, hanem mint facebook jegyzet, vagy mint személyes, válogatott emberekkel megosztottt dokumentum fog kerengeni
  • Vittorio Magánklinika
Kedves közeli barátaim, úgy adódott, hogy Vittorio barátotok mélyre merült egy bizonyos témában. A mélységet kedveljük igen, de ha valaki egy témában mélyre merül, azt az egészben a legrútabb sekélyesség veszélyezteti. Gondoljatok csak a házas emberekre. Újból el kellett olvasnom egy könyvet, amely révén megszabadíthattam magam a sekélyesség démonától, és ismét prófétája lettem az újhedonizmusnak, melyre jobb kort nem is találhatnánk, mint huszas éveink - most figyelj - második fele. Úgy bizony barátaim, kicsik vagyunk mint a pötty, és erre rá kell jönnünk. Azonban arra is, hogy hamarosan ez a világ a mi kezünkben lévő kis játékszer lesz. A kevés időt tanulással kell töltenünk, az uralkodásra kell felkészülnünk bhrátim. Most engedhejtük meg magunknak a hibákat, a tévedést, a tapasztalatot, tél van de már Február. És márciusra végre fiatalok leszünk. Önmagunk előmenetele pedig elengedhetetlen, így aztán tűzzel, vassal keresztül viszek egy fejbekongatást, hogy ne veszélyeztessen a lemaradás minket.
  • Maison de Santé IV
Ha tudnád barátom hányszor töprengek azon, hogy hányadán is állok én egy nőszeméllyel. A nő az maga, vagy valami más, valami körülmény, valami egyéb ébreszti fel az egyébként teljesen normálisan funkcionáló ösztönöket. Hányszor szakítottam már nővel mielőtt összejöttem volna vele? Hányszor vontam vitorlát egy nőért, s midőn éreztem a zsebemben, motivációt vesztve hányszor lassultam le, hogy végül megtorpanás és kihátrálás legyen belőle? Igen barátom, elmém egyedülálló, és hatalomban felette áll az emberiség többségének. Akár a tied. Azonban ez az erő ellenem fordul, és akadályként jelenik meg, s mindig azon kapom magam, hogy sunyiban kielemzem az érzéseim, és a feje tetejére állítom őket, aminek egyenes következménye az emberiség rákfenéje: az önmegtartóztatás. Azért van társa még a hódnak is, mert rémesen egyszerű, és mindennemű bonyolultságra való hajlam visszaveti az embert. Hisz történelmünk is arról szólt egy ideig, hogy törekedtünk a bonyolultságra, lám ma már törekszünk az egyszerűségre, de csak bonyolult és megerőltető folyamatok után jutunk oda, hogy egyszerű és szép dolgot alkossunk. Épp ezért lesz kínkeserv mindkettőnknek végrehajtani az ősi igazságot melyet a Star Warsból már ismerünk: érezz, ne töprengj. Talán úgy érzed, hogy nem voltam konkrét épp ezért át is nevezem az alcímet Maison de Santé IV-nek :D az eredeti No Amy helyett.
  • No Amy
Hogy mi lesz No Amy-ből, az tűnik az egyetlen hozzászólásképes kérdésnek. Viszont a választ már most megmondhatom neked azt a pixel mindenit: tapasztalat, és egy fejezet a regényedben, méghozzá ha jól számolok talán az első említésre méltó. Fenemódfelett fasza kis fejezet nem mondom, azonban nem engedheted meg magadnak a fejedre növeszd a jelentőségét. Az Istentől rádruházott hatalmak: a szépség, és a fiatalság maximális kihasználására vagy kötelezve, és arra, hogy mindemelett nyitott szemmel, és nyitott elmével teremts magadnak életet, melynek csupán egy, habár elngedhetetlen kelléke a regény. Mint az érzékeinket a lélekkel, lelked érzékekekkel gyógyítsd, szúrj be egy oldaltörést, és pötyögd bé: második fejezet. Vergie kiszáll  
  • Epilogue
Be kell valljam barátom, el kell, hogy tekintsek legutobbi posztodra való kontrázástól, mivel az úgy szép ahogy van, így hát nem maradt más mint a fűből ébredés, és amit korábban illúzióként előrevetítettem most meg is teszem: jobb kezembe sétapálca, balomban gőzölgő tea, és visszatérek ama pompás promenade-hoz, melybe belekezdtem, de bevártalak, elhagyom a füvet, és irány a világ. Útrakészen visszanézek, s picit várok még rád is; annyi mindent kell még látnunk Herr von igen tisztelt barátom. Ne késlekedjünk hát, golyó a tehénbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése