Zár az égbolt

2011. január 19-ével a Fűben alvás jobblétre szenderülésbe oldódott, és 19 hónap éberkóma után megszűnt aktívnak lenni. Ezt úgy írom le, mintha mekkora jelentősége lenne, de azért valamennyi van neki, leginkább nekem.
További ügyködéseim a Légypapíron. Jó éjszakát.

2011. január 18., kedd

Értelmet a világba (záróposzt 2.)

Üzenet: Alkotni kell.
feladó: én
címzett: én

Alkotni kell. Megtermékenyíteni, és felnevelni a kihordott magot.
Akart már valaki közösülni a zenével? Én jól megdugnám, elárulom. Persze nem hagynám ott, mint egy kurvát, hanem szépen felnevelnénk a közös gyerekünket, akár többet is.

Érdekes, a vécén ülve nem kívánom a zenét.

Még nem tartok ott, hogy el tudjam dönteni, melyik vágyamhoz társul szenvedély, ami pedig elengedhetetlen az alkotáshoz. Cél? Egy alaposan megálmodott világ. Jelenleg azt vizionálom, hogy hobbi-íróság után/közben felépítek egy egzisztenciát, ami már alkalmas arra, hogy a felnőtt világba beleküldjem a szellemi ondóm. Aztán kellene egy olyan foglalatosság, ami érzékeimre alapoz. Fotózás, filmezés kapuinak kulcslyukán leskelődöm, kíváncsian és türelmesen. Mindemellett örömzenész vagyok: magamnak kell a frekvenciaorgia, hiszen lelkünk törekvése boldoggá tenni minket. Össze akarom illeszteni a részeket, folyékony gyönyört akarok vedelni statikus illuminációig. Már most érzem a hiányát mindezeknek: hiányzik a zongorázás, elkezdtem gitározni, megőrülök attól, hogy erőforrás híján nem tudom magamnak összerakni egy hosszú egésszé a kedvenc zenéimet, saját számmal erőlködöm használható alapok nélkül, és mégis... ezen a bukkanókkal teli félkész földes úton poroszkálok. Betont rá, nőből, ihletből, aztán lehet száguldozni…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése