...a felnőttek, akik eleget éltek már ahhoz, hogy eleget tudjanak arról, hogy mennyit kell élni ahhoz, hogy eleget tudjanak az életről. :) Körülbelül ilyen rafináltan okosabbak a felnőttek, mint a felnövők. Na de kik is ők? Én konkrétan a megkomolyodott embereket nevezem felnőttnek, és egy elismert magyar zenész-dalszövegíró (és mérnök) megnyilatkozásában fedeztem fel a tökéletes körülírást, amely pontosan illeszkedik az általam kigondolt felnőtt-profilra. Csak Bródy János szimplán jól fogalmazta meg, én pedig szétszórt, különc gondolmányaimmal dobálózok. :) Íme, ahogy ő mondta:
Még mindig gyerek vagyok. Nem szeretem a felnőttes dolgokat, félek a felnőttségtől, mert felnőtté válni, úgy érzem, egyet jelent azzal, hogy befejezetté, változtathatatlanná válni. A felnőttséggel kialakulnak a szokások, rigolyák, megrögzöttségek, amelyek többé már nem is változnak meg. Adott esetben felnőttes dolog azt mondani, hogy a hosszú haj csúnya. Ami új, nem elfogadni - a legcsúnyább felnőtt tulajdonság. [...] Felnőtt korban az ember megmerevedik, őrzi a megszokásait, a kialakult életrendjét, fél minden változástól. [...] Szerintem minden embernek az lenne a legfontosabb feladata, hogy a gyereket, a gyerekséget minél tovább megőrizze önmagában. // Zeneműkiadó, 1977: Keresem a szót, keresem a hangot - 22 interjú //De nem? :D ---------------- Now playing: Kispál és a Borz - Fűben alvó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése